Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

852 F О f. Y ÓIR AT S Z E M l - E szikus" típusát mutatná. Nagy figyelmet kell fordítani az ember és a környezet viszonyára. A történelmi fejlődés egyes síkjai (gazdaság, politika, kultúra stb.) nem egyidejűen alakulnak. A legfontosabb feladat az egyenlőtlen fejlődés megmutatása, a statikus és dinamikus tényezők ötvözete. A történeti munka nem elégedhet meg a puszta leírással, mert azzal a természettudományok egykori túlhaladott szintjére helyezné magát. — ZDENKA HLEDÍKOVÁ: Cseh vizitációs kérdőpontok a XV. század elejéig (71 — 98. 1.) összegezi a Közép-Európában eddig ismert szempontjegyzékeket a kánoni vizitációkhoz, s felsorolja a cseh forrásanyagban találhatóakat is, ezek közt négy újat, amelyek a XIV. századra vagy a XV. sz. elejére különböző időpontokra datálhatók. A tanulmány végén közli a négy interrogatorium eredeti szövegét is magyarázó jegyzetekkel. — VËRA PSOTOVÁ: A német színházak története az ún. protektorátus idején (99—124. 1.) részletesen ismerteti a német színházak elvi kérdéseit. A kormányzat a németesítés céljaira akarta felhasználni, bár az első megbízott vezető, Oskar Walleck még nem a cseh nép teljes kiirtásának, csak a cseh kultúra korlátozásának a perspektívájában dolgozott. A pénzügyi és egyéb nehézségek azonban a háború során egyre kevésbé tették lehetővé, hogy a német színházak kultúrpolitikai hivatásuknak eleget tehessenek. 1944. szeptember 1-én be is zárták őket. 2. szám. — JIRÍ SPEVÁŐKK : Az 1333-as meráni egyezmények és előfeltételeik. IV. Károly útja a hatalomhoz (153—176. 1.) két újonnan előkerült oklevél alapján (ezeknek német nyelvű szövegét függelékben közli) megállapítja, hogy Károly 1333 október eleji tárgyalásait Karíntiai Henrikkel és a cseh főnemesség képviselőivel, amelyek értelmében Károly visszatért Luccából Csehországba, a cseh főnemesség kezdeményezte, mert veszélyeztetve látta érdekeit a király gyakori távolléte miatt. A tanulmány részletesen bemutatja a tárgyalások részvevőit, s úgy látja, Károly hazatérése és helytartóskodása valóban súlyos megrázkódtatásoktól mentette meg Csehországot. — FRANTISEK HRBATA: Ellenzéki áramlatok a nemzetközi munkásmozgalomban és a fasizmus fenyegetése 1933 — 35-ben (177—192. 1.) a szocialista Internacionáléhoz nem csatlakozott pártok (az angol Munkáspárt, az 1931 létrejött német független szocialista párt stb.) és az ellenzéki kommunisták tevékenységét vizsgálja. Hitler hatalomrajutása után közösen javasolták a két Internacionálónak konferencia megtartását, s amikor ez nem sikerült, maguk próbáltak új Internacionálót létrehozni, amely a reformizmust és a „túlzott baloldaliságot" egyaránt elítélte. A munkás egységfrontnál szélesebb összefogásra azonban nem voltak hajlandók, s később éppen balról bírálták a kommunisták népfront-politikáját. A trockista ellenzék 1933-ban az együttműködés mellett volt, s a III. Internacionálóval egybevágóan szintén a szocialista forradalmat tartotta a soronkövetkező feladatnak, taktikailag viszont sokszor realistább volt a Komintern dogmatizmusával szemben. Viszont a népfront gondolatát a trockisták is elvetették. 1937-re az ellenzékiek és a kommunista pártok között már teljesen áthidalhatatlanná vált az ellentót. — JAN KREN: Hodza és a szlovák kérdés az emigrációs mozgalomban (123—214. 1.) az 1939—40-es korszakkal foglalkozik, amikor a szlovák emigrációt csak kevesen képviselték, ezek egy része Bene&hez csatlakozott. A kommunisták is különváltak, így az 1939. okt. 10-ón összeállított memorandum alapelveit (amely a szlovák kérdés rendezését új alapokon kívánta) csak kevesen támogatták. Hod£a 1939 novemberében Szlovák Nemzeti Tanácsot szervezett a Beneà-féle Nemzeti Bizottsággal szemben, de részvevői jelentéktelen emberek voltak. Hodza minden tekintetben konzervatívabb álláspontot is képviselt mint Beneá, kivéve éppen a szlovák kérdést, de éppen ezért ebben az egyetlen kérdésben nem tudott eredményt elérni. Az elvi ellentétek idővel háttérbe is szorultak a teljesen kicsinyes személyes torzsalkodások mögött. Hodza kommunistabarátsággal vádolta Beneít a nyugati hatalmaknál. 1940őszén feloszlatta a Szlovák Nemzeti Tanácsot, mert az őt addig támogató angol és francia politikusok is cserben hagyták. — FRANTISEK GRAUS: A nácizmus és a német történetírás (215 — 219. 1.) K. F. Werner: Das NS-Geschichtsbild und die deutsche Geschichtswissenschaft c. könyvével kapcsolatban (amelyet igen becsületes munkának tart) tesz néhány általánosabb megjegyzést: ebben az időben nemcsak a német történettudomány hazudott, hanem más országokban is hazudtak a történészek(a csehek, vagy a franciák pl.). A német történettudomány szakmai szempontból kifogástalan maradt a náci korszakban, „csak" éppen értékelései voltak helytelenek, ami azt mutatja, hogy az értékelésbe tudományon kívüli szempontok is belejátszanak. Végül általában a haladó nemzeti hagyományok kérdését veti fel (a Napoleon elleni német fegyveres harcot a legkülönbözőbb oldalakról tartják pl. haladóaknak), s befejezésül kiemeli, menynyire óvakodni kell a nemzeti múlt idealizálásától, helyette arra kell utalni, milyen sokféle jelentése van a múltnak. — MIROSLAV STÈPANEK: A határ mint a településtörténet forrása (247 — 274.1.) folytatja az előző