Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

850 FOLYÓIK ATSZEMLE sok már Kennedy és még inkább Jolinson elnöksége alatt zátonyra futtatták. Az ún. „békés forradalom", amelyet az oligarchikus kormányzatok vezettek volna, s amelynek éppen ezeket a kormányokat kellett volna megerősítenie, amelyek viszont mindenre inkább voltak kaphatók, mint saját kiváltságaik reformok által való felszámolására, megoldhatatlan feladatnak bizonyult. — A Dokumentáció rovatban ADOLF RÜGER: Warhold Drascher — fasiszta gyarmati szakértő és szövetségi köztársasági gyarmattörténész (1460—1466. 1.) egy különös, a politikaiból tudományosba forduló, de önmagával való azonosságát híven megőrző életpályához közöl gondos bevezetés után érdekes dokumentumokat. —• THEA BÜTTNER a trópusi Afrika imperialista gyarmati hódítás előtti történetéről szóló történeti és etnológiai irodalomból (1469— 1479. 1.) ad áttekintést. Ugyanő ismerteti Sík Endre Fekete Afrika története c. műve angol nyelvű kiadásának II. kötetét (1491-1494. 1.). 1968. 1. szám. — P. V. VOLOBUEV: Az általános érvényű és a nemzeti sajátosságok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban (6—18. 1.) megállapítja, hogy a forradalom folyamán világosan megmutatkoztak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet általános törvényei, ezek viszont a konkrét forradalmi gyakorlatban a forradalmi átalakulás nemzetileg sajátos formáiban ós módszereiben öltöttek testet. Ezek a nemzeti vonások konkrétan: 1. ez volt az első győztes szocialista forradalom a világtörténelemben; 2. történetileg az imperialista korszak kezdeti időszakára esett; 3. olyan országban valósult meg, amelyben a különböző termelési módok és társadalmi viszonyok, valamint a kizsákmányolás ezekhez fűződő formái sajátos módon összefonódtak. Itt mutatkozott meg először a modern forradalmi folyamatnak az az általános törvényszerűsége, amely a szocializmusért folyó harc keretében szorosan összekapcsolja a demokratikus és a szocialista feladatokat. Ez, valamint a forradalmi helyzet, a proletariátus vezető, a párt irányító szerepe, a munkásegység, a nem proletár rétegekkel, elsősorban a parasztsággal való szövetség az eltérő történelmi feltótelek következtében a népi demokratikus forradalmakban másképp valósult meg: többé-kevésbé békés úton, általában többpártrendszer keretében, a burzsoázia választójogának korlátozása nélkül győzött. Ezek a lehetőségek nem voltak idegenek az Októberi Forradalomtól sem, de konkrét történeti okok, elsősorban a burzsoázia heves ellenállása és a kispolgári pártok árulása miatt nem valósulhattak meg. — WOLFGANG RTJGE: .4 Deutsche Allgemeine Zeitung és a Brüning-kormány (19—63. 1.) a szerkesztőség iratanyaga alapján a „titkos tanácsosok által titkos tanácsosok részére írt" nagyburzsoá újságnak a fasiszták hatalomra juttatásában játszott szerepét világítja meg. A lap nagy szerepet játszott a szociáldemokrata Müller vezetése alatt álló kormány, a „nagy koalíció" megbuktatásában. Az ezután megalakult Brüning-kormányt a náciknak a kormányba való bevonására ösztökélte. Mikor ez a kancellárnak nem sikerült, Papent és Schlbichert támogatta ugyanannak a célnak megvalósítása érdekében. Ha a nagyburzsoáziának, így személy 3zerint ifj. Hugo Stinnesnek is, voltak fenntartásai egy jövőbeli náci rezsimmel szemben, ezek Hitler demagóg célzattal hangoztatott ,,szocializmusá"-ra vonatkoztak. — JÖRG EAUBAÜM: A német munkásosztály és a fogyasztási szövetkezetek az első világháborúig (54—67. 1.) gazdag lóvéitári és nyomtatott anyagra támaszkodik. — A Dokumentáció rovatban FRIEDRICH KARL KAUL: Nyugat-német magatartás a szocialista államoknak a náci rendszer bűnözőivel szembeni büntetőeljárásban nyújtott jogsegély kérdésében (68—74. 1.) a nyugat-német álláspontot bírálja egy dokumentum közrebocsájtásával. — A vita rovatban a szerkesztőség Történettudomány és történeti tudat címmel folytatja az 1967. 2. és 5. számban elindított vitát (75—77. 1.). — FRIEDRICH DONATH hozzászólásában azt emeli ki, hogy a történeti gondolkodásra való nevelés és ennek eredménye, a helyes és világos történeti tudat kialakítása olyannyira bonyolult ós fontos feladat, hogy megérdemli a történelmen kívül más tudományágak művelőinek közreműködését. — HEINZ NIEMANN főképp a történetszemlélet és a történeti tudat viszonyával foglalkozik. A történetszemlélet szerinte a történeti tudat ideológiailag hatékony formája, mely kifejezésre juttatja a társadalmi haladás érdekeit és követelményeit. A helyes történetszemlélet az alapja a történeti valóságot adekvát módon visszatükröző (egyéni) történeti tudatnak. 2. szám. — A folyóirat közli B. N. Po-NOMARJOV a Nemzetközi Munkásmozgalom Intézete 1967. nov. 11—15-én Moszkvában tartott nemzetközi tudományos értekezletén elhangzott előadása rövidített szövegét Az Októberi Forradalom 50. évfordulója és a jelenlegi munkásmozgalom címmel (133 — 150. 1.). — HANS SCHULZE: A prognózissal való visszaélés a nyugat-német historiográfiában (151 —164. 1.) azzal a változással foglalkozik, amely a prognózist eddig mint tudománytalan prófétálást ós ideológiát elutasító nyugat-német történetírásban legújabban bekövetkezett. A változásnak két oka