Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 836/IV

848 FOLYÓIK ATSZEMLE kális típus. A svéd betörés véget vetett mindennek, nagy fizikai pusztulást is hozott magával, utána már az érett ba­rokk következik a szarmatizmussal, az egész kulturális légkör átalakul. — EDWARD ROSSET: AZ új Lengyelország demográ­fiája (109—137. 1.) megállapítja, hogy a második világháború utáni demográfiai fejlődést három alapvető tényező határoz­ta meg, a háborús veszteségek (6 millió halott), a nyugati területek megszerzése, és a társadalmi rendszer változása. 1964-re Lengyelország 31 millió lakosával a 7. helyen állt Európában. A mezőgazdasági túlnépesedés megszűnt. Az analfabétiz­must felszámolták (1931-ben még a 10 év­nél idősebb lakosság 23,1%-a analfabéta volt). 1960-ban a lakosság 38,2%-a fog­lalkozott már csak mezőgazdasággal (1931 ínég 60%). A tanulmány még számos ada­tot közöl a népesedésről, az átlagos életkor növekedéséről stb., s összefoglalóan meg­állapítja, hogy a lengyel társadalom de­mográfiai tekintetben is modernizálódott. — A vita-rovatban ANTONI MACZAK: A parasztság és az osztályharc (139—147. 1.) Robert Mandrou: Osztályok és osztályhar­cok Franciaországban a XVII. század ele­jén c. könyve kapcsán (amely Ii. F. Pors­nyevnek az 1623—1649 közti franciaországi népi felkelésekről szóló könyvét bírálja) felveti az osztályharc tudatosságának kér­dését, s helyteleníti Mandrou álláspontját, aki azért nem tartja osztályharcnak a fran­cia parasztság e korabeli megmozdulásait, mert nincs osztályöntudata. Maczak sze­rint valóban nem lehet minden paraszti megnyilvánulást osztályharenak tekinteni, mert a robot hanyag végzése lehet egy­szerűen kísérlet a munkaerő megkímélésére, a szökés csak jobb jogi helyzet elérésére irányuló törekvés. Csakhogy az osztályön­tudat követelményével Mandrou moderni­zálja a kérdést. Biztos, hogy falusi közös­ségekben található önvédelmi szervezke­dés, s ennél nagyobb arányú szervezkedés a korabeli elszigeteltség miatt ritka. Maczak véleménye szerint, ha a parasztok fellépése kollektív és szolidáris jellegű, akkor osztály­harcról lehet beszélni, a szökés is lehet az osztályharc formája. Ennél tágabb vagy szűkebb meghatározása az osztályharcnak vagy arra vezet, hogy minden megnyilvá­nulásban osztályharcot látunk, vagy pedig teljesen kiküszöböli a fogalmat. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWIS SENSCHAFT 1967. 8. szám. — Az egész szám a nemzeti felszabadító mozgalom problémáinak van szentelve. — MANFRED KOSSOK: A latin-amerikai felszabadítási mozgalom időszerű kérdései (1317—1356. 1.) szerint ezt a mozgalmat három különleges vonás jellemzi: 1. Latin-Amerika jelenleg a „második függetlenségi forradalom" idő­szakát éli, most kell végleg leküzdenie az 1810—1826-i polgári nemzeti felszabadító mozgalom és az. ezt követő vagy eltorzult forradalmi kísérletek befejezetlensógének következményeit, és a fél kontinens eddig formális felszabadítását ténylegessé vál­toztatni. 2. Bár Latin-Amei ika államai a fejlődő országok kategóriájába tartoz­nak, hosszabb ideje fennálló függetlensé­gük következtében kapitalizmusuk össze­hasonlíthatatlanul erősebb és fejlettebb, mint a legtöbb afro-ázsiai országé. 3. Latin-Amerika felszabadító mozgalma közvet­lenül az USA-imperializmussal mint fő el­lenféllel áll szemben. Vizsgálja a gazdasági struktúra és a kapitalista ipari államokra orientált külkereskedelem „egyvágányú­ságából" a latin-amerikai államokra há­ramló gazdasági és politikai hátrányokat. A felszabadító mozgalom fő hajtóereje a munkásosztály, amely népfront formájá­ban maga köré tömöríteni igyekszik a tár­sadalom valamennyi forradalmi erejét, s parasztságot mint tömegbázist, a haladó értelmiséget, a kispolgárságot, a nemzeti burzsoáziát. Végül a kubai forradalom­nak a latin-amerikai felszabadító mozga­lomra tett hatását elemzi. Ez 1959/61 közt a latin-amerikai forradalmi hullám hatalmas emelkedésében, 1962-től a for­radalmi erők polarizációján keresztül a for­radalmi feltételek bonyolultabbá válásában jelentkezett. A komplikált helyzet lehetet­lenné teszi merev sémák alkalmazását, és a konkrét gazdasági, társadalmi helyzetnek megfelelő stratégia ós taktika kialakítását kívánja meg. — LOTHAR RATHMANN: Az arab világ nemzeti demokratikus fejlődése (1357—1384. 1.) az arab nemzeti felszaba­dító forradalmi mozgalom három fő jellem­vonását emeli ki. 1. A mozgalom része a ka­pitalizmusból a szocializmusba történő vi­lágméretű átmenetnek. 2. Fő szövetségese — különösen az 1956-i szuezi agresszió meghiúsítása után — a Szovjetunió és a többi szocialista ország. 3. E felszabadító mozgalom jelenleg a nyugat-német impe­rializmustól aktívan támogatott USA-im­perializmus fő célpontja. A továbbiakban főképp a nem kapitalista útra lépett Egye­sült Arab Köztársaság, Algéria ós Szíria belső fejlődésének problémáit elemzi. A munkásosztály, a parasztság, a fegyveres erők, az értelmiség, a városi kispolgárság és a burzsoázia gazdasági-társadalmi helyze­tének részletes elemzése alapján úgy látja, hogy bár a nemzeti demokratikus forrada­lom vezető ereje ezekben az országokban a középrétegekből regrutálódik, a fejlődés perspektívája itt is a munkásosztály veze-

Next

/
Thumbnails
Contents