Századok – 1969

Tanulmányok - A IV. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus 66/I

77 A IV. NEMZETKÖZI GAZDASÁGTÖRTÉNETI KONGRESSZUS általában magasabb, mint a kisparasztoké, mert ők nemcsak kézi munkával, hanem felszerelésükkel is dolgoztak a folwarkokon. Az önellátó paraszti gazdálkodás azért élt olyan szívósan a kései feudalizmus korában, s azért nem bontakozhatott ki az átmenet, mert a robotoltató nagybirtok magához szívta a paraszti árutermelés és piaci értékesítés hasznát. A paraszt többlettermékével is főleg földesurak kereskedtek. A kanadai és portugál önellátó gazdaságról szóló korreferátumok elhangzása után élénk vita bontakozott ki az önellátó gazdaság fogalma, típusai, történelmi szerepe körül. Sajnos azonban számos hozzászóló — nem véve ki nagynevű polgári tudósokat sem — nagyonis tisztázatlanul, pontatlanul használták az idevágó alapfogalmakat, amelyeket a marxista politikai gazdaságtan oly világosan és egyértelműen határoz meg. így e téren a szovjet Kotovszkij professzor igyekezett rendet teremteni : a naturális gazdaság fogalmát, az önellátó parasztgazdaság fejlődésftípusait megvilágítani. Hangsúlyozta természetesen, hogy különbséget kell tenni önellátó gazdasági rendszer és önellátó parasztgazdaság között, mert ez utóbbi fejlett árutermelő, sőt kapitalista környezetben is létezhet és tovább élhet. A szekció második ülése a XVI—XVIII. századi reáljövedelmek néhány típusával foglalkozott. E. Lelioy Ladurie referátuma elsősorban forráskritikai és módszertani szempontból volt figyelemreméltó. Egyben korrigálta Slicher van Bath eredményeit a mezőgazdasági hozamok emelkedésére vonatkozóan. Saját dél-franciaországi levéltári kutatásaira, valamint M. Morineau sajtó alatt levő monográfiájára hivatkozva azt fejtegette, hogy a francia mezőgazdaság terméshozamai a középkortól lényegében nem növekedtek; stabil (négyszeres, ötszörös nagyságrendű) átlagokkal találkozunk a XIII. századtól a XIX. század elejéig. A kérdés nyilván további tanulmányozást kíván, figyelemmel B. Mandrou fentebb említett felfogására is, amely szerint viszont Franciaországban a mezőgazdasági forradalom a XVIII. század közepétől fogva kezdett kibontakozni. 6. Engedjék meg, hogy beszámolónkban mellőzzük a V. szekció (történeti demográfia) tárgyalását - ahol pedig Várkonyi Ágnes kolleginánk élénk figyelem közepette ismertette azt a frappáns megfigyelését, hogy Magyarországon a pestis-járványok fellépése és a sóárusítás monopolizálása között időbeli egyezés figyelhető meg —, s mellőzzük a VI. szekció (ókori gazdaságtörténet) és különös sajnálatunkra — a VII. szekció (a fejlett és a fejlődésben elmaradott régiók közötti viszonylatok) ismertetését is. Ennek oka — minek titkoljuk — csak kisebb részben az Önök iránti tapintat, ill. a most jelentkező időhiány; nagyobb részben viszont az akkor, a kongresszuson mutatkozott időhiány, túlzsúfoltság. Külön kell azonban szólanunk a száma szerint utolsó, VIII. szekcióról, amely „Földfoglalás, telepítés és »határvidékek«'' címet viselte. Itt a központi probléma az ún. Turner-tézis megvitatása volt. F. J. Turner 1893-ban az American Historical Association ülésén fejtette ki elméletét, amelynek lényege: az Egyesült Államok gazdasági-társadalmi és kulturális fejlődésének semmi köze nincs az Óvilághoz; azt egyedül a szabad földek léte, a határvidék (frontier) folyamatos nyugatra nyomulása, általában a határok széleskörű kiterjesztésének lehetősége magyarázza.