Századok – 1969

Könyvszemle - A múzeumi évkönyvek történelmi vonatkozású tanulmányai (Benda Kálmán) 810/IV

810 KÖNYVSZEMLE gyei Pártbizottságának Történeti Archívuma alapján. Szabó Ferenc igen jól megválogatott levéltári adatokkal arra ad választ, hogy mit tettek az urak a munkásnegyedek „városfejlesztéséért". A cikk az 1930-as évek Jamináját, Békéscsaba egyik külvárosát, és a Rákóczi-telepet, Orosháza egyik külvárosát mutatja be. Molnár Pálné az MSzMP Békés megyei archívumáról ír ismertetést, Szabó Olga pedig a békéscsabai Megyei Könyvtár úgynevezett Békési Gyűjteményéről tájékoztat. Supala Pál a termelőszövetkezetek történetének feldolgozására ad példát, Stílusváltás az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben című cikkében. Beck Zoltán a közelmúltban elhúnyt Nagy Lajos, zsadányi református lelkész, jeles néprajzi és helytörténeti társadalmi gyűjtőre emlékezik. Az antológia befejezésül a Békés megyei Népművelési Tanács Helytörténeti Bizottsága 1967. június 27-én tartott nyilvános ülése jegyzőkönyvét és határozatát közli. A nyilvános ülés tárgya a honismeret ós a szocialista nevelés összefüggése volt. A másik vállalkozás a Szolnok Megyei Múzeumi Adattár kiadványsorozata. A Kaposvári Gyula szerkesztette sorozatban megjelent feldolgozások, bár önállóan, önmagukban is megállják a helyüket, elsőrenden mégis helytörténeti adattárak, azaz olyan közlemények, amelyek részletei, forrásai kívánnak lenni nagyobb lélegzetű, összefogóbb jellegű feldolgozásoknak. Ilyen értelemben forráskiadványoknak is felfoghatjuk őket. Dankó Imre A MÚZEUMI ÉVKÖNYVEK TÖRTÉNELMI VONATKOZÁSÚ TANULMÁNYAI Az utóbbi évek során a múzeumokban folyó tudományos munka jelentős mértékben fellendült és elmélyült, régészeti, történelmi, néprajzi és más vonatkozásokban is. Megyei múzeumaink ma már szinte kivétel nélkül tudományos műhelyek, a tájban folyó tudományos kutatások központjai. Egyre rendszeresebben megjelenő évkönyveik számos történelmi tanulmányt közölnek, többnyire helytörténeti, de nem egyszer azon túllépő jelentőséggel. És bár e közlemények közt még ma is akad olyan, amelynek színvonala nem kielégítő, szerzőjük látóköre túlságosan leszűkített, szempontjai nem korszerűek, — zömük adataiban és mondanivalójában is érdemleges hozzájárulás multunk megismeréséhez, és méltó a figyelemre. A múzeumi évkönyvek, sajnos, csak megyei terjesztési joggal rendelkeznek, — ez is egyik oka, hogy a történészek általában alig forgatják őket, s tartalmukat nem ismerik. Ezért talán nem lesz hiábavaló, ha az alábbiakban 1957-től kezdve áttekintjük a múzeumi évkönyvek ^történelmi vonatkozású tanulmányait. Áttekintésünkben minden évkönyvsorozatot külön tárgyalunk. * A Szegedi Móra Ferenc Múzeum Évkönyve a régészettől a természettudományokig mindent felölel. Ennek a széleskörű érdeklődésnek régi hagyományai vannak. Ugyanez jellemezte a két világháború közti „Szegedi Múzeumi Kiadványok" sorozatát, amely 1944-ben akadt el; 1945 — 47-ben a Bartucz Lajos vezetése alatt álló Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve vette át szerepét, két kötet után azonban ez is leállt, maga az Intézet is megszűnt. A Móra Ferenc Múzeum első évkönyve 1956-ban jelent meg, ekkor még csak a Szegeden folyó tudományos munka szócsöve, 1962, a múzeumok megyei hatáskörbe kerülése óta azonban a Múzeum a Csongrád megyei múzeumi szervezet központja, az Évkönyvek valamennyi megyei múzeum (Szentes, Hódmezővásárhely, Makó, Csongrád, Szegvár) munkásságát felölelik. Az általunk áttekintett 1957—1965 közötti Évkönyvek szerkesztője Bálint Alajos, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója. Az évkönyvek tartalmában a múzeumi munka ágainak mindegyike helyet kap: a természettudományok, a néprajz, a művészet és művelődéstörténet, mindenekelőtt pedig a régészet, hiszen Szeged egyik központja a hazai régészeti kutatásoknak. A város környékén és egész Csongrád megyében számos ásatás kutatta a történelem előtti korok itt található emlékeit, az ezekre vonatkozó cikkek elsősorban a leletanyag pontos számbavételére, írásban és fényképben való közreadására törekednek. Magyar történeti szempontból érdekesek a honfoglalási ós Árpád-kori ásatásokról beszámoló cikkek. Csallány Dezső az Átokháza-bilisicsi avar sírleletek ismertetése kapcsán azt állapítja meg, hogy a X. századba is benyúló leletanyagban az avar és a magyar sírleletek egymástól teljesen elkülönülnek. „Ebből — mondja — a honfoglaló magyar nemesi [ ! ? ] réteg csaknem teljes kulturális ós vérségi elzárkózottságára következtethetünk az avar bennszülött paraszti lakossággal szemben." (Az Atokháza-bilisicsi avarkori sírleletek. 1957. 109 — 132. 1.) Csallány a sírok korát a leletanyag stíluskritikája alapján - igyekszik