Századok – 1969

Történeti irodalom - A pécsi egyetem történetéből (Ism. Kovács Endre) 800/IV

800 TÖRTÉNETI IRODALOM 800-A tanulmányok sorát, a kronológia elvének megfelelően, Dolmányos Istváné zárja le, aki ezzel az írásával az ellenforradalmi rendszer politikai térképén még jócskán található fehér foltok egyikének feltérképezéséhez fogott hozzá (..Adalékok a magyar —szovjet diplomáciai kapcsolatok történetéhez [1920—1939]"). Megszületését szerencsés kutatói felfedezésnek köszönhette: a szerző legfőbb forrása Jungerth-Arnóthy Mihálynak, a Horthy-rendszer szovjet szakértőjének a Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött, eddig publikálatlan magániratai. A kötetben található 9 tanulmány közül 4 kandidátusi disszertáció, vagy más nagyobblólegzetű munka egy-egy fejezete, illetőleg ezek rövidít' tt változatai. Nyilvánvaló, hogy a kötetek összeállításának ez az útja a jövőben is járható lesz. Az Annales előző, VII. kötetében találkozik az olvasó először azokkal az új rovatokkal, amelyek a szerkesztőbizottság fentebb körvonalazott célkitűzésének gyakorlati megvalósulását jelentik. A .,Literaturberichte" a kar oktatói által megjelentetett monográfiák recenzióit tartalmazza, a „Wissenschaftliches Leben" pedig az egyes tanszékek ill tőleg tanszékcsoportok tudományos tevékenységét ismerteti. A VIII. kötetben találkozunk elsőízben a ..Ribliographie"-rovattal, amely az oktatók publikációinak jegyzékét tartalmazza 1957—1962 között. Ez a bővítés feltétlenül helyeselhető, még inkább kidomborítja a kiadvány egyetemi jellegét, az olvasó számára pedig megkönnyíti a tájékozódást a történeti tanszékeken folyó tudományos munkáról. Az Annales eddig nem keltett a vállalkozást megillető visszhangot központi történeti folyóiratok hasábjain, aminek okát valószínűleg a terjesztés módjában kell keresni: a kiadvány nem kerül könyvárusi forgalomba, tisztelet- vagy cserepéldányként jut el kutatókhoz-intózmónyekhez. VADÁSZ SÁNDOR A PÉCSI EGYETEM TÖRTÉNETÉBŐL Jubileumi tanulmányok. Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Tudományos Bizottsága. Szerkesztette Csizmadia Andor. (Pécs 1967. 285 1.) 1967-ben ünnepelte az ország első hazai egyetemünk megalapításának 600. évfordulóját. Ahogy az ilyen nevezetes jubileum esetében várható volt a történeti kutatás is igyekezett új eredményekkel gazdagítani az ünnepi évforduló fényét. A pécsi egyetem állam- és jogtudományi kara Csizmadia Andor dékánnal a neves jogtörténésszel az élen. már jóelőre kötetbe gyűjtötte azokat a kiemelkedő tanulmányokat melyek különböző oldalakról vannak hivatva megvilágítani a pécsi Studium generale keletkezésével és működésével kapcsolatos többnyire bonyolult s homályos kórdóseket. A két kötetre tervezett Jubileumi Tanulmányok előttünk fekvő első kötete tartalmazza a történeti részt, a második kötet a mai pécsi egyetem szerepét tárgyalja. A szerzők között dominálnak a kor hazai szakértői, s mindössze két közleményt sikerült a szerkesztőnek külföldi szerzők (A. Vetulani. Fr. Kavka) tollából kézhez kapnia. Ám ha az évfordulóra kiadott munka ily módon aligha jut is nemzetközi publicitáshoz (az egyes tanulmányok rövidre fogott idegen nyelvű rezüméi éppen csak hogy jelzik a problémákat), a felvonultatott szerzői gárda, valamint a közölt tanulmányok szintje tudományos szempontból vitathatatlan jelentőséget biztosítanak a kötetnek. Az olvasót minden bizonnyal elsősorban az érdekli, hogy az évforduló és a vele egybekötött tudományos rendezvények mennyire tudták megtermékenyíteni az egyetem szűkebb történetére vonatkozó búvárkodást, mennyire sikerült a történetírásnak egy viszonylag szerényen háttérbe szorult problémát — az I. Lajos alapította egyetem körülményeit — a mai fejlettebb kutatási módszerek segítségével átvizsgálni,és hogyan sikerült az egyetemalapítói aktus mögött levő társadalmi és művelődési viszonyokat közelebbről bemutatni. Annál is inkább indokolt ez az igény, mert a többi közép-európai egyetem alapításának egymáshoz közel eső évfordulói valóban számos ösztönzést adtak akár a cseh. akár a lengyel vagy az osztrák kutatásnak. Igaz, a pécsi egyetemmel foglalkozó tudós sok tekintetben mostohább helyzetben van. mint a szomszédos országok egyetemtörténésze. hiszen az első magyarországi egyetemre vonatkozó forrásanyagok száma csekély, s ez eleve kedvét szegheti a kutatónak. Talán ezzel is magyarázható, hogy Békefi Rémig máig is alapvetőnek tekinthető munkája (A pécsi egyetem. Bpest. 1909) valamint Kardos Tibornak a harmincas évek első feléhez fűződő kutatásai óta a magyar történetírás a pécsi egyetemről lényegileg újat nem mondott, nyitva hagyta a teret a találgatások, a hipotézisek számára.