Századok – 1969

Történeti irodalom - Toynhee; Arnold J.: Change and Habit. The Callenge of our Times (Ism. Elekes Lajos) 779/IV

779 TÖRTÉNETI IRODALOM értelmiségi rétegek soraiból került ki, 1,16% volt kis- és középbirtokos, kereskedő ós kisiparos, 0,04% munkás származék; szegényparaszt egyetlen egy sem akadt köztük (206 — 207. 1.). Az utolsó fejezet a horthysta katonai vezetés hadművészeti elveit, a hadászati meglepést, a felvonulást és az erők csoportosítását, a támadás és védelem kérdéseit s a kettőnek különböző kombinált formáit tárgyalja (219 — 260. 1.). Ezek lényegében a clausewitzi háború-elmélet és a ludendorffi totális háború elmélete tételeinek összeházasításából születtek, s mint ilyenek több helyes elméleti megállapítást is tartalmaznak. (Itt jegyezzük meg, hogy Ludendorffnak mint az első világháború „teoretikusának" szerepe az újabb történeti irodalomban, legutóbb D. J. Goodspeed könyvében, egyre erőteljesebben kidomborodik.) A clausewitzi-ludendorffi elméletek azonban egy nagyhatalom korszerűen felszerelt milliós hadseregére voltak méretezve, s így akár a horthysta hadvezetés rendelkezésére álló anyagi eszközöket, akár az erkölcsi tényezőket nézzük, mindenképpen irreális alapot jelentettek a horthysta hadászat konkrét kérdéseinek kidolgozásához. A Befejezés (261 — 269. 1.) nemcsak a könyv vizsgálatainak eredményeit foglalja össze, hanem több fontos elméleti megállapításra is jut. A könyv tartalmi értékei nemcsak a szövegben, hanem a gazdag és változatos apparátusban is tükröződnek. A jegyzetanyag nem csupán hivatkozásokat, hanem a szöveget alátámasztó részlet-fejtegetéseket is tartalmaz, amit csak helyeselni lehet. Fölöslegesnek tartjuk viszont idegen szavak, szakkifejezések jegyzetes magyarázatát. A Jegyzetek és a Felhasznált irodalom gazdag és sokrétű irodalomismeretről tanúskodik, bár teljesnek természetesen nem mondható. Elsősorban nem is a források (bár a neveléspolitikai dokumentumok hiánya itt is szembetűnik), hanem a feldolgozások számbavétele körül mutatkoznak hiányok. Pl. a szerzők külön alfejezetben foglalkoznak a szellemtörténettel, de nem idézik erre vonatkozólag Balogh Sándor, Pach Zsigmond Pál, Szigeti József stb. műveit. A turanizmusra vonatkozólag pedig egyetlenegy elemző-értékelő tanulmányt sem idéznek, sem Szekfű Gyulától, sem Németh Gyulától vagy Keresztury Dezsőtől. De hiányoznak a hivatkozások közül olyan alapvető szintézisek is, mint Nemes Dezső, Berend T. Iván, Ránki György egyes munkái. Neveléstörténeti feldolgozásokat a szerzők nem is említenek. Dicsérettel említhetjük viszont a viszonylag gazdag levéltári anyag felhasználását. A szerzők a dolog természeténél fogva legbővebben a Hadtörténelmi Levéltár és a Honvédelmi Minisztérium anyagából merítenek, olykor azonban átrándulnak az Országos Levéltár anyagába is. Sajnálatos, hogy a témájuk szempontjából fontos Külügyminisztérium gazdag iratanyagából nem merítenek. Külön értékei a könyvnek az általában instruktiv vagy legalábbis szemléletes vázlatrajzok, táblázatok. A magyar közigazgatás szervezetének vázlatrajza különösen részletes, alapos, sok hasznos ismeretet nyújtó melléklet. A szerzők érdeméül tudható be. hogy katonai szaktémájukat ha nem is művészi, irodalmi, de legalábbis világos, közérthető, magyaros stílusban tárgyalják. Mindent összevéve: a katona-szerzők nemcsak saját szűkebb szakterületükön alkottak értékeset, hanem a katonai ideológián keresztül olyan jelentős ismeretanyaggal és értékes szempontokkal gazdagították a Horthy-korszak ideológiájára vonatkozó ismereteinket, hogy ez a történészeket nemcsak elismerésre, de folytatásra is ösztönözheti. BELIOÉR BÉXA ARNOLD J. TOYNBEE: CHANGE AND HABIT. THE CHALLENGE OF OUR TIME (London, Oxford University Press. New-York, Toronto. 1966. 240. 1.) VÁLTOZÁS ÉS HAGYOMÁNY. KORUNK KIHÍVÁSA Napjaink információs áradatában csaknem fényűzésnek látszik, ha folyóirataink darabszámra ismertetnek műveket, legyenek azok bármily jelentősek és bárminő tudományos kitűnőség alkotásai. Hiszen lassan ott tartunk, hogy az új termés figyelemmel kísérése korszerűbb formában, témakörök vagy irányzatok szerint összefogott ismertetésekben is jóformán megoldhatatlan feladattá válik. Ha most mégis kivételt teszünk Toynbee könyvével, az főként azért történik, mert ez nem csupán egy világszinten számottevő egyéni életmű, hanem egy hozzá kapcsolható irányzat, történelmi szemléletmód és kutatási-ábrázolási eljárás összefoglalásának tekinthető.