Századok – 1969

Történeti irodalom - Sztana Béla lásd Godó Ágnes

776 TÖRTÉNETI IRODALOM nek és kockázatosnak tartották Gömbös politikai módszereit, a totális diktatúra kiépítésére való törekvését" (193. 1.). Nem vállalták a húszas években bevált kormányzati rendszernek német vagy olasz mintára történő átszervezésével együttjáró kockázatot. ,,A totális diktatúra kísérletének kudarca ellenére Gömbös négyéves miniszterelnöksége alatt az ország belpolitikailag továbblépett a nyílt fasiszta diktatúra felé, külpolitikailag megalapozódott az a katasztrófa-politika, amely Magyarországnak a második világháborúban betöltött szégyenteljes szerepéhez vezetett" (186. 1.). A Gömbössel kezdődött „őrségváltás" nemcsak új embereket, de új koncepciót is hozott, a nemzeti szocialista ideológia sajátos magyar formáját, melyet szerző sokoldalúan mutat be. Külön kiemelnénk azt az alfejezetet, amely a fasiszta tömegpárt létrehozásával foglalkozik; ismeretes, hogy ez a törekvés az uralkodó osztályokon belül ellentéteket váltott ki. Hasznosnak és értékesnek tartjuk azokat az elemzéseket, amelyek a fasiszta tömegpárt létrehozásának akadályozóit veszik számba, valamint azokat, amelyek a párt tömegbázisát vizsgálják. A totális fasizmus tervének bukásában szerepet játszott az is — mint szerző hangsúlyozza —, hogy Gömbös nem tudta létrehozni a fasiszta tömegpártot: a nagytőkét sem tudta megnyerni, ugyanakkor a nagybirtok még látszatintézkedéseit is soknak tartotta, a NEP jobbszárnya pedig amiatt volt elégedetlen, hogy a kormány nem hajlandó gyorsabban, radikálisabban előrelépni. Az értelmiség egy részében, a városi kispolgárság soraiban átmenetileg eredményt ért el, de széles tömegeket nem tudott tudatosan politikája mellé állítani. Gátolta ebben a totális fasizmus megvalósítására törekvő csoportot az is, hogy vezetője (Gömbös) eddig is részt vett a hatalom gyakorlásában „nem a hivatalos kormányzattal szemben, a fennálló rendszert támadva" jutott hatalomra, — s ez nehezítette saját tömegbázisának kiépítését. „Gömbös mint miniszterelnök nem léphetett fel olyan radikális jelszavakkal, amelyek biztosíthatták volna a kispolgárság és a társadalom lumpen elemeinek — amelyek a totális fasiszta rendszerek tömegbázisának gerincét képezik — tömeges támogatását" (195. 1.). Kónya Sándor új könyve dicséretes alkotás, igényes munka: a nagy forrásanyag, a gondos szerkesztés, a munka színvonala szerzőt, — a szép kivitel az Akadémiai Kiadót dicsérik. SZAKÁCS KÁLMÁN GODÓ ÁGNES-SZTANA BÉLA: A HORTHY-RENDSZER KATONAI IDEOLÓGIÁJA (Budapest, Zrinyi Katonai Kiadó. 1965. 316 1. + 1 t.) Az előttünk fekvő munka eredeti témaválasztásánál és instruktiv módszerénél fogva nemcsak a maga elé tűzött feladatot, a Horthy-rendszer katonai ideológiájának tisztázását oldja meg mintaszerűen, hanem ezen túlmenően a közös társadalompolitikai alapon keresztül újszerű kilátást nyújt a Horthy-rendszer ideológiájának egészére, s feleletet ad egy sajátosan torz társadalmi rendszeren belül elmélet és gyakorlat viszonyának filozófiai problémájára is. A katonaszerzők témájukat, szempontjaikat és vizsgálódási módszerüket rövid Bevezetőben (5—14. 1.) tisztázzák. A katonai ideológiát mint a politikának katonai eszközökkel történő érvényesítésére vonatkozó nézetek összességét határozzák meg. és két oldalát különböztetik meg: a társadalompolitikait, amely a miért és a sajátosan katonait. amely a hogyan kérdésére felel. Tulajdonképpeni tárgyalását a mű a Horthy-rendszer katonai ideológiájának társadalompolitikai elemzésével kezdi (15 — 50. 1.). Ennek során áttekinti az ellenforradalmi rendszer politikáját meghatározó társadalmi-politikai viszonyokat, majd részletesebben foglalkozik a fegyveres erőszak jogosságát igazoló főbb eszmei irányzatokkal, a nacionalizmussal, a szellemtörténeti irányzattal, a geopolitikai elmélettel, a fajelmélet magyarországi változatával, a turanizmussal s végezetül a kultúrfölény-demagógiával. Mint ebből a felsorolásból is kiderül, ez a fejezet a többi szorosan vett katonai ideológiai fejezet történeti megalapozásául szolgál. Nem támaszkodik új kutatásokra, hanem jószerivel történetírásunk eddigi eredményeit rekapitulálja erényeiben éppúgy, mint hibáiban. Sőt. mintha a mérleg inkább az utóbbiak oldalán süllyedne le. Bár teljes mértékben tisztában vagyunk a Horthy-korszak ideológiatörténetére vonatkozó kutatá-