Századok – 1969
Közlemények - Lengyel Alfréd: Adatok a Győr megyei kivándorlási mozgalom történetéhez (1890–1910) 717/IV
ADATOK. A GYÖK MEGYEI KIVÁNDORLÁSHOZ 725 A kivándorlási mozgalmak folytán előállott helyzet komolyságát mutatja, hogy az OMGE akcióját követően csakhamar ipari síkon is történtek hasonló lépések. 1907 tavaszán ugyanis a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ankétra hívta meg a törvényhatóságokat, hogy közigazgatási és közgazdasági szakemberek bevonásával vitassa meg a problémákat. A Győr megyéhez küldött meghívó levél — többek közt — az alábbiakat emelte ki: „Ma már nem szakadozott és változó jelenségekről van szó, hanem végzetes nemzeti veszedelmünkről. Iparfejlesztésünk így megakad, meglevő gyáraink bővülni nem tudnak, sőt eddigi üzemüket is csak a legnagyobb erőfeszítések között tarthatják fenn. De egész termelésünk, nemzeti gazdaságunk minden ága kérlelhetetlen kegyetlenséggel érzi a feje fölé sokasodó rendkívüli bajokat."2 7 A GyOSz a tőkés nagyipari vállalatok érdekeltségi fő szerve volt, mely a vázolt kezdeményezéseket elsősorban ezek védelmében szorgalmazta. — A felvetett és részben nagy óvatossággal megvitatott tárgypontok ugyanis az alábbiak voltak : a) a kivándorlási és útlevél-törvény módosításával csökkenteni lehetne a mozgalom arányait, b) felül kellene vizsgálni, hogy a Cunard-szerződés további fenntartása helyes-e, c) megfontolás tárgyává kellene tenni az adók egyes fajtáinak megreformálását, csökkentését, d) meg kellene tüzetesen vizsgálni, hogy melyek az iparfejlesztési terv leginkább elhárítható közgazdasági, vagy közigazgatási akadályai, e) szociálpolitikai téren bizonyos reformokat kellene m gvalósítani, elsősorban a munkáslakások ügyét érintően, de azt is kívánatos lenne komolyan mérlegelni, hogy a jelentkező munkáshiány megszüntetése érdekében nem lehetne-e esetleg telepítéseket, vagy földjuttatásokat eszközölni. — Ezeket javasolta a GyOSz, így akarta áthárítani a megoldás terheit a földbirtokosokra. A felsorolt kezdeményezések, probléma-felvetések nyomán, valamint a törvényhatóságoktól beérkezett javaslatok birtokában most már sokrétű anyag gyűlt össze a legilletékesebb fórumok asztalán. — A kormányzati szervek azonban még ezek után is csak nagyon vontatottan tették meg intézkedéseiket, holott az idő sürgetett. Az 1907-es esztendőben a kivándorlás országos és helyi viszonylatban egyaránt, a korábbi számadatokat messze túlhaladó arányokat ért el. Jellemző ezzel kapcsolatosan a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak a II. Internacionálé 1907. évi stuttgarti kongresszusához intézett jelentéséből a következő kitétel: ,.A magyar kormány minden törvény, rendelet ós költségeskedés ellenére sem éri el célját. A kivándorlás nem fogy, hanem növekszik, annak vezetése pedig egyre nagyobb mértékben siklik ki a kormány kezeiből. Mint minden téren, így itt is csődöt mond a feudalizmus, meglepte az aggkori gyengeség, már a végét járja !'"s 1907-ben egyébként — Horvát-Szlavonországot nem számítva — összesen 149 372 személy hagyta el az ország területét. Győr megye lakossága pedig ugyanekkor 1225 fővel ritkult meg (Győr városából is 107 fő távozott el az előző évi 26-tal szemben), amit a vármegye lélekszámának figyelembe vételével, különösen aggasztó jelenségként kellett elkönyvelni. Ezzel az emberveszteséggel Győr megye a dunántúli megyék sorában (Veszprém után) a második helyet foglalta el, minthogy az 1905 — 1907 közötti évekre számított (népesség) gyérülési átlaga elérte a 11,7%-ot.2 9 A vezető szerepet ezúttal is a sokoróaljai járás ragadta magához, a mozgalomtól érintett községek közül elsősorban Gyarmat. Koroncó, Felpéc és Sokorópátka nevét kell felemlíteni. A szóban forgó járás határterületéhez közel eső, de már a pusztai főszolgabírósághoz tartozó községek közül éppen azokból mentek el Amerikába a legtöbben, amelyek topográfiai közelségük mellett számos rokoni, baráti és egyéb érdekközösségi szállal kapcsolódtak egymáshoz. E falvak közül főleg Kisbaráthegy, Nagyécshegy, Ravazd és Győrszentmárton neve érdemel említést. — Ami a megyeszékhely kivándorlási arányszámait illeti, ezek még az 1907-ben jelzett 107 fő ellenére is mérsékeltek voltak, aminek magyarázatát részben abban kell keresni, hogy Győr város területén másként alakultak a kereseti viszonyok, lehetőségek és a lakosságnak csak kis hányada foglalkozott kizárólag a mezőgazdasággal. Egyes részlet-kérdéseket illetően különben egyre-másra érkeztek a belügyminiszteri körrendeletek, de gyakorlati haszna, preventív ereje ezeknek vajmi kevés volt, ha a mozgalom egészét vesszük tekintetbe. Inkább rendészeti és korlátozó jellegű jogszabályok láttak napvilágot amelyeket a bürokratikus ügykezelés mellett sok esetben csak nehézkesen lehetett végrehajtani. — A belügyminiszter pl. szabályozta a kiskorú kivándorlók külföldi elhelyezésével kapcsolatos személyi kérdéseket. Az első kivándorlási törvény ugyanis nem adott kimerítő választ ezekre a kérdésekre, ezért az 55.279/1907 sz. körrendelet kimondotta, hogy az olyan személyek, akik a kiskorúak idegenben való elhelyezé"GyÁL: Alispáni iratok. X. 517/1907. M A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai. (1900-1907J. Bpest. 1955. 556. I. " Magyar Statisztikai Közlemények i. tanúim. (Táblás kimutatások 6.)
