Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

682 ORMOS MÁRIA eiával, mi volt az álláspontjuk a locarnói szerződést garantáló államoknak. Ami Olaszországot illeti, már láttuk, hogy számára a kérdés a legszorosabb összefüggésben állt az abesszin háború ügyével. A kortársak még vitáztak arról, hogy vajon Mussolini tudott-e a készülő német akcióról, és arra hajlottak, hogy valószínűleg nem tudott. Mi a már ismertetett iratok alapján bizonyságot nyerhettünk arról, hogy nemcsak ismerte Hitler tervét, de döntő szerepe volt abban, hogy a német kormány az adott pillanatot alkalmasnak vélte a végrehajtásra. Hitler az olasz kormányfő ígéretét bírta arra, hogy Olaszország adott esetben a locarnói szerződésben vállalt kötelezettségét nem fogja teljesíteni. Bizonyos részletek azonban előzetesen nem tisztázódtak. A német kormány abszolút támogatást várt Rómától, ezt azonban nem kapta meg. Mussolini számára az egész akcióban a legfontosabb az Olaszország elleni szankciók elejtése volt. A katonai akciótól való tartózkodást nyugodtan megígérhette, minthogy erre kilátás nem mutatkozott. Ami az esetleges szankciókat illette, úgy vélte, hogy a hatalmak azt Németország ellen a várható nagyon súlyos gazdasági következmények miatt nem merik majd érvényesíteni. Ennek pedig logikusan oda kellett vezetnie, hogy hamarosan elejtik az Olaszország elleni szankciókat is. így Olaszország elkerülheti fenyegetését a Népszövetség elhagyására és rövidesen megenyhül a mind súlyosabb gazdasági nyomás is. Március 7-én Aloisi naplójában megállapította, hogy „ez a kérdés háttérbe szorítja az etiópiai ügyet és a szankciókat. Mindennek következtében a német gesztust ránk nézve kedvezőnek tartom." Ez azonban nem jelentette, hogy az olasz kormány hajlandó lett volna szembeszállni azzal a törekvéssel is, mely a német kormány forma szerinti elítélésére irányult. Mussolini az első napokban hallgatott, majd a németeket megnyugtatta, hogy szankciókat nem szavaz meg, a nyugati államok képviselői előtt pedig annak lehetetlenségét hangoztatta, hogy egy szankciók alatt álló állani egy másik ellen szankciókhoz járuljon hozzá. Hajlott azonban arra, hogy Németország szóbeli elítéléséhez csatlakozzék. A nyílt színvallás elmaradása miatt a német kormánykörök meglehetősen elégedetlenek voltak az olasz magatartással. Ugyanakkor azonban Olaszországra a francia kormány semmiféle hathatós németellenes akcióban nem számíthatott. Ebben az időben a német és a magyar diplomaták előtt Mussolini több ízben határozottan kijelentette, hogy Olaszország számára többé nincs visszatérés a stresai fronthoz. Ez annyit jelentett, hogy Olaszország a jövőben fokozódóan németbarát politikát kíván folytatni.1

0 Legsúlyosabb következménye Franciaország és a további fejlemények szempontjából az angol kormány magatartásának volt. Bizonyos körülmények a francia kormánykörök előtt is világossá tették, hogy az angol kormány előzetesen tudomással kellett bírjon a tervezett német lépésről, s azt nyilvánvalóan nem ellenezte. Angol körökben március 1-е nem váltott ki semmiféle meglepetést. Az első hír vétele után Eden külügyminiszter annyit jegyzett meg a francia nagykövet, Corbin előtt, hogy a tény sajnálatos, s hogy konzultációra van szükség, mivel a nézetek egyeztetése nélkül minden akció veszélyes lenne. A nagykövet szerint Eden ezekben a napokban olyan ember benyomását 16

Aloisi: Journal . . . 357 — 358. 1.: K. 63. 1937 — 21 — 864(869) Villani római m. követ táv. márc. 8.: 864(908) Sztójay berlini m. követ táv. márc. 12.: K. 64. 1936 — 21 — 201 Villani táv. márc. 15.: K. 63. 1936- 23/41 — 38(1025) Villani jel. márc. 17.: DDF TI/1. 311. sz. 423. 1.: 336. sz. 448-449. 1.: 368. sz. 482. 1.: 371. sz. 484. 1.: 378. sz. 490—491. 1.: 396. sz. 513. 1.