Századok – 1969
Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV
680 ORMOS MÁRIA helyzete azonban a román németbarát jobboldallal szemben ingatag volt. Még kevesebb hajlamot mutatott ennek az útnak a követésére Jugoszlávia. Stojadinovic jugoszláv miniszterelnök, miközben teljes szolidaritásáról biztosította a francia kormányt, nem mulasztotta el, hogy a nyilvánosság előtt utaljon az igen jó jugoszláv—német gazdasági kapcsolatokra. Ezzel egyúttal jelezte, hogy Jugoszlávia nagyon nehezen alkalmazhatna szankciókat Németország ellen. Jugoszlávia politikájának kettősségét, bizonytalanságát mutatta az is, hogy a sajtó jelentős része megértést tanúsított a német lépéssel szemben, egyes jugoszláv diplomaták pedig egyenesen arról beszéltek, hogy Németország méltóságát és becsületét Genfnek nem szabad megsértenie.1 2 Még kétértelműbb volt a lengyel magatartás. Beck külügyminiszter ugyan igyekezett a kritikus napokban követett vonalát szilárdan franciabarátnak feltüntetni, emlékiratában pedig egyenesen arról ír, hogy a határozott lengyel fellépést a francia kormány hárította el, ez azonban az iratok fényében nem állja meg a helyét. A lengyel külügyminiszter nem szűnt meg ismételni, hogy Lengyelország kész szövetségi kötelezettségét teljesíteni. Közölte, hogy kész bármikor Genfbe utazni, hogy a tanácsülés előtt még tárgyalhasson Flandin francia külügyminiszterrel. Kijelentéseinek azonban nagyon kevés jelentősége volt, mert a francia—lengyel szerződés nem tartalmazott előírást a rajnai övezet megsértése esetére. Ezt Beck nagyon jól tudta. Lengyelország számára katonai kötelezettség csak akkor állhatott elő, ha Németország megtámadja Franciaországot. Erre az esetre Beck nyugodtan tehetett ígéreteket, minthogy semmilyen jele nem volt annak, hogy belátható időn belül be kellene váltania. A magyar követ szerint a valóságban a lengyel kormánykörökben káröröm uralkodott és a német lépés által saját politikájukat látták igazolódni. Ugyanakkor Franciaország nehéz helyzetét Beck nagyhangú kijelentéseivel csak arra akarta felhasználni, hogy a francia—lengyel szerződést Lengyelország szempontjából előnyösen átalakíthassa. A lengyel sajtó csaknem kivétel nélkül kedvező beállításban tárgyalta a német eljárást.13 A francia szövetségesek között tehát ismét egyedül Csehszlovákia állt határozottan a francia érdekek oldalán, minthogy ezeket teljesen egybeesni látta a sajátjaival. Franciaország azonban már nem látszott képviselni a saját érdekeit. Még rosszabbul álltak a kollektív németellenes fellépés feltételei a balkáni kisországok körében. Jugoszláviáról már beszéltünk. Bulgária hivatalosan elítélte a német lépést, sőt a francia követnek a külügyminiszter azt is megígérte, hogy gazdasági szankciók esetén kormánya csatlakoznék, de — mint a magyar követnek mondta, — meg volt győződve arról, „hogy a kérdés rendbe fog jönni, mert gazdasági szankciókat Németországgal szemben nem lehet alkalmazni azon veszély nélkül, hogy az egész világgazdasági rend felboruljon ..." A szófiai magyar követ értesülései szerint a bolgár kormány nagyon örült a német akciónak. Megértően fogadta azt a görög kormány is, s a kormányelnök kijelentette, hogy Görögország tartózkodni fog minden 12 K. 63. 1937—21 — 864(1001) Alth belgrádi m. követ jel. márc. 15.: DDF II/l. 360. sz. 476 — 477. 1.: 377. sz. 489 — 49.0. 1.: 422. sz. 546. 1. 13 K. 63. 1936 — 17/25 — 948 Hóry varsói m. követ jel. márc. 9.: 17/25 — 951 Hóry jel. márc. 9.: 1937-21-864(876) Hóry táv. márc. 10.:DDF II/l 303. sz. 415-416. 1.: 325. sz. 434—435. 1.: 327. sz. 436 — 437. 1.: 328. sz. 437-438. 1.; 331. sz. 440. 1.: 375. sz. 487—488.1.: 376. sz. 488.1.: 408. sz. 526 — 528.1.: 455. sz. 587 — 588.1.: Szembek: Journal. . . 166 — 173. 1.
