Századok – 1969

Tanulmányok - Ormos Mária: A Rajna-vidék német megszállásának közép-európai hatása 664/IV

A RAJNA-VIDÉK NÉMET MEGSZÁLLÁSÁNAK HATÁSA 671 Nçmcsak az angol és az olasz, hanem Európa úgyszólván minden kormánya értesülést szerezhetett az 1936-os év első két hónapja folyamán arról, hogy Németország a Rajna remilitarizálását elhatározta és azt a közeljövőben meg akarja valósítani. A berlini francia nagykövetség, a katonai attasé és a konzulok a jelentések özönével árasztották el a francia kormányt is, melyek a tervezett akció egy-egy láthatóvá vált jelét regisztrálták. François-Poncet jelezte, hogy bár a német hadsereg vezetői helytelenítenek minden kockázattal járó akciót, nincsenek abban a helyzetben, hogy a náci párt döntései ellen fellépjenek. Jelezték azt is, hogy a demilitarizált övezetbe katonai személyek áradnak be • rejtett formákban. A berlini francia nagykövet ebben az időben úgy vélte, hogy a német kormány részéről egyelőre tapogatózás folyik; tudni akarja, hogy meddig mehet el. Ezért kormányának erélyt tanácsolt, mint ami egyedül képes a németeket feltartóztatni. Némileg más volt a véleménye a katonai attasénak, Renondeau tábornoknak, aki szerint a németek a remilitarizálást már elhatározták, s mihelyt a helyzet megérik, végre is hajtják. Jelezte az ezzel kapcsolatos nyugtalanságot a prágai francia követ, Naggiar is. Rámutatott arra, hogy az 1935-ös német lépés konzekvenciáinak elmaradása most arra bátoríthatja a német kormányt, hogy hasonlóan járjon el. „Hiábavaló elkendőzni az igazságot — írta a követ. A Németországra kényszerített katonai megkötések csak akkor maradhatnak fenn, ha Németország meg van győződve arról, hogy amennyiben azokat megtagadja, látnia kell a kényszer és a kollektív biztonság * mechanizmusának kibontakozását, melyeket Locarno és a népszövetségi alapokmány ír elő." Az értesülések megkövetelték, hogy a francia kormány foglalkozni kezdjen a válasz kérdésével. Az előzetes hírek is elegendőek voltak arra, hogy a francia kormány erőteljesen fellépjen a német intenciók ellen. A külügyf minisztériumban azonban úgy vélték, hogy előbb tájékozódni kell az angol álláspont felől és meg kell várni, hogy a francia minisztertanács döntsön saját 1 lépéséről arra az esetre, ha a remilitarizálás tényleg bekövetkezik. Egyidejűleg mérlegelték a francia—szovjet szerződés ratifikálásának hatását és azt a szovjet javaslatot, hogy a szerződést katonai megállapodásokkal egészítsék ki. A külügyminisztérium álláspontja szerint a ratifikáció azzal a veszéllyel járt, hogy Németország felhasználja a remilitarizálás ürügyéül, ' Lengyelország és Belgium pedig elhidegül Franciaországtól, s ez elmehet esetleg a fennálló szövetségek felbontásáig is. Míg azonban ezeket a következményeket a már megkötött szovjet szerződés egyszerű ratifikálása esetén még ellensúlyozhatónak látta, feltétlenül bekövetkezőnek vélte katonai ' egyezmény megkötése esetén. Ezek a konklúziók szabták meg a francia politikusok álláspontját, midőn a szovjet szövetséget a parlament elé terjesztették, de a katonai szerződés elől továbbra is elzárkóztak. Belgium és Lengyelország várható álláspontját illetően a francia aggodalmak nem látszottak alaptalanoknak. A belga kormány jelezte, hogy adott Sztójay berlini követ jel. febr. 21. :23/7 — 736 Feljegyzés Kánya és Colonna. budapesti olasz követ megbeszéléséről, febr. 24.: 21 — 864(895) Sztójay jel. febr. 29. Közli az olasz nagykövet kijelentését, mely szerint Olaszország nem tenne eleget locarnói kötelezettségeinek, „amennyiben a francia—orosz szerződés következtében valóban történik valami a demilitarizált zónában".: 21/27 — 841 Villani római követ jel. márc. 1.: 21—845 Yillani jel. márc. 2.: DDF II. sz. I. köt. 206., 314., 271., 273. sz.