Századok – 1969
Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV
A ZIMMERWALDI KONFERENCIA 659 Az elkészült cikkben — „Az első lépés"5 1 —- egyértelműen haladásnak minősíti a kiáltványt „az opportunizmussal és szociálsovinizmussal való eszmei és gyakorlati szakítás útján".5 2 Ugyanakkor rámutat következetlenségére, amely mindenekelőtt abban mutatkozott meg, hogy nem mondta meg nyíltan a tömegeknek: korszakfordulóhoz ért az emberiség. Ez az oka annak, hogy a kiáltvány nem nevezi meg a forradalmi harc konkrét módszereit, csupán általánosságban szól a „forradalmi szellem" felélesztéséről. Ami a bolsevik taktikát illeti, Lenin határozott sikernek tekintette küldöttségük zimmerwaldi szereplését: alapelveiknek egy része bekerült a kiáltványba, továbbá ő és Zinovjev részt vettek a Nemzetközi Szocialista Bizottság alapításában. Az internacionalisták szervezete — létrehozóinak szubjektív szándékaitól függetlenül, a dolgok belső kényszere folytán — nem kiegészítője, hanem ellenlábasa lett a régi Irodának, fokozatosan új nemzetközi központtá vált. Polgári és szociáldemokrata szerzők előszeretettel hivatkoznak arra a különben vitathatatlan tényre, hogy Lenin és az általa vezetett baloldaliak első perctől kezdve kisebbségben voltak a konferencián.5 3 Rosmer francia szocialista azonban helyesen mutat rá könyvében arra a körülményre, hogy „az, aki a tárgyalásokat uralta, kétségtelenül Lenin volt".5 4 Egyedül ő mérte fel helyesen a konferencia helyét a munkásmozgalom történetében, szemben a küldöttektöbbségével, akik abban a hitben éltek, hogy csupán az 1914 augusztusában elejtett fonal újracsomózását végezték el. Számukra Zimmerwald folytatást jelentett, Leninnek csupán szerény kezdetet. Elfogulatlan szemlélő nem kételkedhet abban, hogy a viták élesztői ő és a baloldal képviselői voltak. Zimmerwald valódi jelentősége természetesen nem elsősorban közvetlen hatásán mérhető le, helyét a nemzetközi munkásmozgalom történetében a később bekövetkezett események, a III. Internacionálé megalakulása jelölték ki. A bolsevik párt 25 éves jubileumán a KB által közzétett tézisek erre az össze» függésre világítanak rá: „Itt kezdődik a bolsevizmusnak mint a 3. Kommunista Internacionálé első fundamentumának nemzetközi szerepe."55 Lenin személyével kapcsolatban még egy szempontot kívánunk felvetni. Szembetűnő fokozatosság figyelhető meg nála, ahogyan a világháború kitörése után hozzákezdett az internacionalisták összegyűjtéséhez, majd pedig élükre állt. A luganói szocialista konferencián még egyetlen bolsevik sem volt jelen, a Lenin által kidolgozott koncepció csak mások közvetítésével és csak részben juthatott el ide. Az 1915 tavaszán lezajlott berni szocialista értekezletek idején lényegében a háttérből irányította a bolsevik küldöttek munkáját, "V.l. Lenin Művei 21. köt. 390-396. 1. 52 Uo. 391. 1. 53 A marxista, valamint a polgári és szociáldemokrata historiográfiának Zimmerwald kérdésében folytatott polémiája napjainkban sem ért véget. A kortársak memoárjain kívül ezt bizonyítja a fél évszázados évfordulón Zimrnerwaldban, Grimm özvegyének jelenlétében megrendezett tudományos ülésszak. A kommunistaellenesség jegyében fogant előadások megkísérelték elvitatni Lenin és a bolsevikok érdemeit a szocialisták háborúellenes mozgalmának fejlesztésében. Meglehetősen komikus, hogy a derék zimmerwaldi polgárok szónoka kertelés nélkül elismerte: községük soha nem büszkélkedett és ma sem örül annak, hogy színhelye volt az időközben híressé lett nemzetközi összejövetelnek. Vö. Neue Zürcher Zeitung, 1965. szept. 14 —15. 51 A. Rosmer: Le mouvement ouvrier . . . 100. 1. 55 „Zum 25jährigen Jubiläum der Kornmunistischen Partei Husslands (14. März). Thesen des ZK der KPR". Internationale Presse-Korrespondenz, 1923. márc. 12. 4*
