Századok – 1969

Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV

A ZIMMER WALD I KONFERENCIA 649 vélekednek erről azok, akikre leginkább számított a baloldali erők tömöríté­sében. Igen fontos volt számára a holland baloldal talán legmarkánsabb egyé­niségének, Wyjnkoop-nak támogatása. Kapcsolatuk lényegében a berni szocialista nőkonferencia előtti és utáni hetekben mélyült el, amikor Wyjn­koop teljes egyetértéséről biztosította Lenint a baloldali nőszocialisták köze­ledését illetően.1 5 Lenin — Radek közvetítésével — eljuttatta Wyjnkoophoz Zinovjevnek az előkonferenciáról készített jelentését és javasolta neki, hogy sürgősen cselekedjenek. Wyjnkoop nézetei megismerhetők abból a levélből, amelyet július 13-án írt Leninnek, válaszképpen a fenti javaslatra. Kijelenti, hogy helyesli Lenin értékelését Kautsky ködösítő politikájáról, sőt abban is bizonyos, hogy a holland baloldal két másik vezetője: Gorter és Pannekoek is teljesen egyet­értenek velük. „Elvi és gyakorlati forradalmi programot kell kidolgoznunk és le kell lepleznünk a tétlen radikalizmust, a csalárd békeprogramot nem­különben"1 6 — írta álláspontjáról. Hogy még nyomatékosabbá tegye a nézet­azonosságot, levelében maradéktalanul azonosítja magát a polgárháború jelszavával, mivel a bolsevik koncepciónak éppen ez a része volt a legfőbb választóvonal a tényleges és álbaloldaliság között. „Forradalmi módon kell harcolnunk a háború és a kapitalizmus ellen, minden eszközzel. Amikor majd a munkások ezt komolyan veszik, szükségképpen eljutunk a polgárháborúhoz, az osztályharc egyik formájához, amit mi természetesen a népírtó háború elé helyezünk."1 7 Wyjnkoop végül azt javasolja levelében, hogy Lenin dolgozza ki az elvi nyilatkozatot és küldje meg jóváhagyás végett a holland tribunistáknak, valamint a többi forradalmi csoportnak. (Franciaországban Merrheim,Monatte, Nicod, Németországban a Lichtstrahlen-csoport, a lengyel Radek, az olasz Lazzari, Skandináviában Höglund, továbbá az egyik szerb szocialista a bal­> káni szociáldemokrata pártok képviselőjeként.) Amint a felsorolásból kitűnik, Wyjnkoop lényegében Leninnel azonos módon bírálta el a baloldali csoportok és elemek nemzetközi megoszlását. , A svéd és norvég baloldaliakra Lenin Kollontajon keresztül igyekezett hatni, és amint a fejlemények megmutatták, teljes sikerrel. A Norvég Ifjú­sági Szövetség (Norges Sozial-Demokratiske Ungdomsforbund) volt az első baloldali szervezet, amely nyilatkozatban tette közzé — az ifjúszocialisták berni nemzetközi tanácskozásán részt vett Olaussen aláírásával — a háború t jellegéről, valamint az internacionalisták kötelességeiről vallott felfogását. A nyilatkozat mind tartalmát, mind pedig éles megfogalmazását tekintve a bolsevik szervezetek tavaszi konferenciáján elfogadott határozatokra emlé­keztet. A közeljövőben összehívandó konferencia feladatát nem a békekötés részletkérdéseinek megvitatásában jelöli ki, „hanem elsősorban a világproletariá­tus felfegyverzésében az előtte álló, elkerülhetetlen forradalmi harcokra és az Internacionálé forradalmi taktikájának meghatározásában".1 8 Lenin a 15 Vö. D. Wyjnkoop Leninnek, 1915. ápr. 6. CPA IML. f. 2. op. 5. ed. hr. 545. 16 „Wir müssen ein prinzipielles und praktisches Revolutionsprogramm formulie­ren, und den passiven Radikalismus mitsamt einem betrügerischen Friedensprogramm entlarven." D. Wyjnkoop Leninnek, 1915. júl. 3. Uo. ed. hr. 572. 17 Uo. 18 ,,. . . sondern in erster Linie das Weltproletariat für die bevorstehenden un­vermeidlichen revolutionären Kämpfe auszurüsten und die Richtlinie der revolutionären Taktik der Internationale festzustellen." IML ZPA Reichsamt des Innern. Politische-Parteien. Nr. 1/8 a.

Next

/
Thumbnails
Contents