Századok – 1969

Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV

A ZIMMER WALD I KONFERENCIA 647 egy-egy küldöttét; 3. a Haase—Kautsky-csoport meghívásának ügyében átengedik a döntést a német baloldalnak (az Internacionálé- és a Lichtstrahlencsoportoknak). Több órás vita után elfogadták az első javaslatnak a miniszterializmusra és a hadihitelekre vonatkozó részét; az utolsó javaslat feletti döntést elnapolták, a baloldaliak meghívását pedig kategorikusan elutasították. A centrista többségnek ez az utóbbi állásfoglalása különösen jellemző volt, mert felfedte azt a szándékát, hogy a szocialisták nemzetközi összefogását a baloldal nélkül valósítsa meg. Ezt bizonyítják egyébként a hozzászólások is. Axelrod azzal fenyegetőzött, hogy fontolóra veszi részvételét a konferencián, ha nem küldenek meghívót Haase-nak. Walecki szintén erélyesen kiállt a német centrum vezetője mellett. Warski azt hangsúlyozta, hogy Zetkin nem kíván együttműködni Borchardt-tal, Pannekoek és Radek pedig nem rendelkeznek számottevő befolyással. A fenti hozzászólások megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy az előkonferencia előtt néhány héttel, június 19-én jelent meg Németországban a Haase—Kautsky—Bernstein-féle kiáltvány. Grimm és társai erre hivatkoztak, ezzel a dokumentummal támasztották alá a Haase meghívására vonatkozó indítványukat. Sőt egyesek szívesen látták volna, lia az opportunista felfogásukról közismert Brantingot és Troelstra-t is a konferencia résztvevői között üdvözölhették volna. Zinovjev világosan látta, milyen célok vezérelték az előkonferencia többségét ennek a taktikának követésében, amelynek lényegét később így fogalmazta meg: „kiderült ekkor, a legnyilvánvalóbb módon, hogy mire irányult a szervezők szándéka: nem annyira a baloldaliak, mint inkább a centrum konferenciáját akarták összehívni, némi baloldali részvétellel".10 A centristák arra törekedtek, hogy az összehívandó konferencia tanácskozásait eleve korlátok közé szorítsák. Mind a zimmerwaldi mozgalom hivatalos dokumentumaiban, mind pedig Grimm és Balabanova visszaemlékezéseiben az olvasható, hogy a konferenciának egyesegyedül a béke kivívásának módozatait kell megvizsgálnia. „Egyetértettünk abban, hogy az összehívandó konferenciának semmi esetre sem kell egy új Internacionálé alapjául szolgálnia; feladata inkább az, hogy a proletariátust közös békeakcióra szólítsa fel, létrehozza ennek irányító központját és megkísérelje ilymódon, hogy a proletariátust visszavezesse történelmi küldetéséhez."1

1

Az előkonferencián tehát ismételten megmutatkozott, hogy a háborúellenes szocialista mozgalom kebelén belül a baloldali és centrista koncepció állt szemben egymással. A konferencia összehívása és irányvonalának meghatározása körül Bernben kibontakozott küzdelem ekkor még korántsem ért véget, annál 10 ,,. . . da stellte es sieh mit einem Schlage heraus, dass das Vorlieben der Organisatoren darauf hinauslief, weniger eine Konferenz der Linken, als eine Konferenz des »Zentrums« mit einer gewissen Beimischung der Linken einzuberufen." O. Zinovjev: Die erste internationale Konferenz. V. I. Lenin—G. Zinovjev: Gegen den Strom. Hamburg. 1921. 282. 1. 11 „Man einigte sich darauf, dass die einzuberufende Konferenz keineswegs der Bildung einer neuen Internationalen zu dienen habe; Aufgabe der Konferenz sei es vielmehr, das Proletariat zu einer gemeinsamen Friedensaktion aufzurufen, ein Aktionszentrum für diesen Zweck zu schaffen, und zu versuchen, die Arbeiterklasse zu ihrer historischen Mission zurückzuführen." Internationale sozialistische Kommission zu Bern. Bulletin Nr. 1. 5. 1. — Grimm fél évszázaddal az események után is ugyanezt a nézetet vallotta. Vő. „Zimmerwald und Kienthal." Der öffentliche Dienst VPOD. 1956. ápr. 20.