Századok – 1969
Tanulmányok - Vadász Sándor: A zimmerwaldi konferencia 641/IV
644 VADÁSZ SÁNDOIl ciák kísérletet tettek a nemzetközi együttműködés elvi alapjainak kidolgozására, de erre akkor még, e helyütt nem tárgyalható tényezők következtében, nem került sor. Ennek a feladatnak a megoldása egy valóban nemzetközi jellegű, tehát az összes háborúellenes szocialista erők részvételével megtartandó konferenciára várt. Az internacionalisták nemzetközi tanácskozását az olasz és a svájci párt kezdeményezte, miután csődöt mondott valamennyi kísérletük, hogy a Hágába átköltöztetett Nemzetközi Szocialista Irodát rávegyék tevékenységének folytatására. Erőfeszítéseik hiábavalóságát elsősorban Oddino Morgari olasz szocialista 1915 tavaszán tett nyugat-európai körútjának sikertelensége bizonyította be. Morgari magára vállalta, hogy tárgyal a francia és angol szocialista vezetőkkel a Nemzetközi Szocialista Iroda plenáris ülése összehívásának lehetőségeiről. Február 18-án részt vett a svájci párt vezetőségének ülésén, ahol kifejtette, hogy szándékában áll elősegíteni egy nemzetközi szocialista konferencia megszervezését, amelyen a II. Internacionálé összes pártjai képviseltetnék magukat. A svájci pártvezetőség a legteljesebb mértékben egyetértett ezzel a tervvel és levélben értesítette az egyes szocialista pártok vezetőit, így például Buchingert,1 Morgari missziójáról. „Az új Internacionálé apostola"2 azonban kénytelen volt üres kézzel visszatérni a nyugat-európai fővárosokból; küldetését mindenekelőtt a francia szocialista pártvezérek hajlíthatatlan magatartása juttatta zátonyra. Ilyen előzmények után ült össze az olasz szocialista párt vezetősége Bolognában május 15-én, nyolc nappal Olaszország hadbalépése előtt. Az ülésen Morgari beszámolt tárgyalásainak eredménytelenségéről. Ezután határozatot hoztak arról, hogy kezdeményezni fogják az internacionalizmus elvéhez hű maradt, az osztályharc talaján álló és a hadiliiteleket elutasító szocialista pártok és csoportok konferenciájának megtartását. Az olasz párt állásfoglalását nagymértékben befolyásolta az a körülmény hogy bármelyik pillanatban várható volt az ország semlegességének elvesztése. Korábban, a luganói* határozatok szellemében, a semleges országok pártjainak együttműködését szorgalmazta, az új helyzetben azonban önmagát rekesztette volna ki a nemzetközi összefogásból, ha ragaszkodott volna addigi taktikájához. A svájci szocialista párt vezetősége azon kívül, hogy támogatta Morgari vállalkozását, önálló lépéseket is tett annak érdekében, hogy a Nemzetközi Szocialista Irodát kezdeményezésre serkentse. Március—április folyamán javaslatokkal ostromolta a hágai titkárságot, Huysmans-t, hogy hívják össze a semleges országok pártjainak nemzetközi tanácskozását, de a legtöbbre még csak válasz sem érkezett. Végre március 31-én Troelstra táviratban közölte, hogy a francia szocialisták leküzdhetetlen ellenállása miatt egyelőre nincs kilátás a valamennyi szociáldemokrata párt részvételével megtartandó tanácskozásra. Troelstra a luganói és koppenhágai kezdeményezések folytatását 1 Nem sikerült nyomára bukkanni a kérdéses levélnek, de tartalma megismerhető a belügyminiszternek a budapesti rendőrfőkapitányhoz intézett 1915. ápr. 4-i átiratából. Ez a levél irányította a magyar kormánykörök figyelmét Morgari személyére; számoltak azzal az eshetőséggel is, hogy európai körútja során Budapestre is ellátogat. Vö. Párttörténeti Intézet (a továbbiakban Pl) Archivum. Fond 721. Révész-iratok 66. 2 Berner Tagwacht. 1915. szept. II. * Az 1914. szept. 27-én Luganóban megtartott olasz—svájci konferencia az első nemzetközi találkozó volt a háború kitörése óta.
