Századok – 1969
Tanulmányok - Gerics József: Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében 611/IV
630 OKIlICS JÓZSEF Hajnik az ilyen kikötéseket a következőképpen magyarázta: „A hatalombajban való elbukásnak, vagy mint azt röviden mondották, hatalombajnak (succubitus duelli facti potenciális) terhe alatt a XIV. és XV. században gyakran kötöttek szerződéseket vagy vetették magokat alá fogott bírák ítéletének, minek megszegése vagy fitymálása a nagyobb hatalmaskodásban való egyszerű elmarasztalást vont maga után."100 A hatalombaj hatalmaskodási ügyben bizonyításként megítélt párbaj volt és műkifejezéssé vált. Fogalma a hatalmaskodáséra épült és csak azután terjedhetett el, miután a hatalmaskodás, mint bűncselekmény, amelynek bizonyítására alkalmazták, a jogban már ismeretes volt. Ezért a hatalombajon való elbukásnak 1299. és 1300. évi idézett említései alapján a hatalmaskodásnak, mint Árpád-kor végi jogunkban ismeretes bűncselekménynek és terminus technicus-nak a megléte legalábbis nagyon valószínű. Ezért okkal tehető fel, hogy a feljebb említett birtokfoglalás, lopás, kártételek stb. leírásánál szereplő „potencialiter, per potenciám, potencia mediante" fordulatok nemcsak az illető cselekmények nyers erőhatalommal történt véghezvitelének puszta kifejezései, hanem határozott tartalmú jogi minősítést is foglalnak magukban: a hatalmaskodás elkövetésének megállapítását.107 A közbűncselekmény (causae criminales)108 és elkövetője, a malefactor manifestus (publicus)109 fogalma szintén él a XIII. századi hazai jogban. A hamis oklevél bemutatását 1285-ben így fejezték ki: „litteras quasdam non ver as, sed falsidicas exhibuissent",110 1299-ben pedig megjelenik a törvényben is olvasható megjelölés: „exhibitio falsarum litterarum" Arra nézve, hogy jogéletünkben mikor tűnik fel az inquisitio, Hajnik Imre állásfoglalását többféleképpen lehet magyarázni. Egyrészt ugyanis azt írja, hogy az inquisitio az Árpád-korban sem volt ismeretlen, és felsorolja, milyen esetekben használták а XIII. században, 112 másrészt azonban Károly Róbert újításának minősíti és az általa említett XIII. századi tudományvételekről megjegyzi: „itt mindenütt csak hivatalos vizsgálat és nem a szó későbbi értelmében eszközölt inquisitio rendeltetik el."11 3 Azt nem állapíthatom meg, milyen különbséget látott Hajnik a „hivatalos vizsgálatnak" minősített XIII. századi tudományvételek és „a szó későbbi értelmében eszközölt inquisitio" közt. A kiváló jogtörténész szerint ugyanis az inquisitio tartásával megbízott közegek „feladatukat nyíltan úgy, mint titkon (palam et occulte v. latenter) teljesítették és e titkos eljárás lehetősége, melyet a tudományvétel egyéb nemeinél nem találunk, az egyszerű tudományvételnek legsajátosabb jellemvonása" .114 példánya „in faoto potenciali succubitus duelli", két másik, szintén eredeti példánya „in facto potenciali succubitu duelli" alakban említi a hatalombajt (Dl. 4239. sz.). 106 Perjog. 174. 1. 107 Az ilyen kifejezések előfordulását Hajnik annak bizonyítékául vette, hogy hatalmaskodás tényálladékáról van szó. Egy konkrét esetben (1601-ből) a potentia mediante formulából állapította meg, hogy a felvett kölcsön vissza nem fizetését szintén hatalmaskodásnak tekintették. (Perjog. 286. 1. 48. jegyzet.) los Oeries József: Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához (Annal. Univ. Scient, de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Historica Tom. I. Bpest. 1967) 111. 1., 131.1. 5. jegyz.; Bonis: i. m. 104. 1. 449. jegyz. • 10 9 Bonis: i. m. 104. 1. 460. jegyz. 110 ÁUO IV. köt. 281. 1. 111 HO VI. köt. 448. 1. 112 Perjog. 285—286. 1. 113 Uo. 389. 1. és 13. jegyz. i» Uo. 289. 1.
