Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából (Tóth István) 536/II–III

556 KRÓNIKA nek leghaladóbb, legtisztább irányzatát képviselte. Ez azonban nem jelenti a problémamentességet, nem zárja ki azt, hogy az emberek tudatában ne alakuljon ki számos konfliktus. Az eszmecsere azt bizonyította, hogy semmiféle olyan régi formula, amely a társadalmi haladás problémáját és a nemzetiségi kérdést eleve konfliktusmentesnek tekinti, nem visz közelebb a kérdések megoldásához, amelyeket csak további sokoldalú, részletes történeti ananízissel lehet megoldani. Ezért is csak sajnálni lehet, hogy noha Siklós András vitaindító előadásában a kérdéseket sokoldalúan vetette fel, az álláspontok konfrontációja mégsem alakult ki, a beszélgetés inkább csak kérdés-felelet formájában zajlott le. À másik kerekasztal beszélgetésen, amely a Magyar Tanácsköztársaság nemzetközi hatása témakörben mozgott, Zsigmond, László elnöki összefoglalójában a kialakult vita alapján rámutatott: nem volt véletlen az, hogy a német politikai helyzet került e beszégetés előterébe. Nemcsak azért, mert vita alakult ki a két Németország történészei között, hanem elsősorban azért, mert a magyar proletárforradalmat a német kérdés nélkül nem lehet megérteni. Sok minden múlott azon, hogy mi történt Németországban, a német helyzet pedig rendkívüli módon befolyásolta az osztrák állapotokat, ami azután nagy mértékben közrejátszott a Magyar Tanácsköztársaság sorsának alakulásában is. Zsigmond László rámutatott arra, hogy a Magyar Tanácsköztársaságnak a nemzetközi munkásmozgalomra gyakorolt hatását nemcsak az adott néhány hónapra vonatkozóan kell tanulmányozni és nem is lehet leszűkíteni az 1919 — 1920-as nemzetközi sajtóvisszhangra sem. Ez már csak azért sem lenne helyes, mert Európa népeinek többsége ebben a válságos időben saját problémájával volt elfoglalva ós a magyar események háttérbe szorultak. Már közvetlenül a Tanácsköztársaság megdöntése után Lenin rámutatott néhány lényeges tanulságra, de a hatás ós a tapasztalatok teljes felmérése még hosszú ideig váratott magára, és néhány lényeges kérdés mindmáig megválaszolatlan. Vass Henrik zárszavából elsőként azt a gondolatot emelnénk ki, hogy az ülésszak méltó megemlékezés volt, mert a szokásos ünnepi összegezéseket mellőzve elsősorban 1918 — 1919 legfontosabb elméleti és történeti problémáira irányította a figyelmet. A tanácskozás a kutatások új eredményei alapján foglalkozott azokkal a döntő problémákkal, amelyek a Tanácsköztársaság történetében jelentős szerepet játszottak. Maguk az előadások és a korreferátumok, a hozzászólások gondolatgazdagságukkal ösztönzést adtak ahhoz, hogy e problémák körül vita alakulhasson ki. A zárszó nem véletlenül emelte ki a felmerült elméleti problémák mához szóló tanulságait — mint például a békés átmenet, a szociáldemokratizmus árnyaltabb vizsgálata, a nemzeti érdek és internacionalizmus viszonya stb. — és azt sem, hogy éppen az ilyen kérdések kerültek az érdeklődés előterébe. Vass Henrik megállapította, hogy ez a tanácskozás tulajdonképpen befejező láncszeme volt az 1918— 1919-es nagy történelmi évfordulókról való megemlékezések sorozatának. Az ezekre való felkészülés fellendítette a tudományos kutatómunkát, nemcsak a központi intézetekben, hanem a megyékben is szóles körű helytörténeti feltáró és feldolgozó munka bontakozott ki. Befejezésül hangsúlyozta: az elért eredmények elsősorban annak részét képezik, hogy az 1918 — 1919-es évek forradalmi harcai a magyar kommunisták egész nemzedékét formálták ki, és hozzájárultak ahhoz, hogy sok osztályharcos szociáldemokrata is eljutott a kommunista célkitűzések megértéséhez és vállalásához. Évtizedeken át az első proletárforradalom neveltjei álltak pártunk ólén, ott voltak a kegyetlen illegalitás küzdelmeiben, a második magyar munkáshatalom építői között, az 1956-os ellenforradalom ellen vívott harc első soraiban, és közülük többen munkában ós kemény harcokban megfáradt veteránok, ma is itt élnek közöttünk. A Magyar Tanácsköztársaság emlékét pártunk és népünk történetének legdicsőbb lapjai őrzik. * A szóles körű nemzetközi tanácskozás tükrözte azt a fellendülést, ami az elmúlt évtizedben a Tanácsköztársaság történetének hazai és külföldi kutatásában bekövetkezett. 1959-ben a Magyar Tanácsköztársaság 40. évfordulóján rendezett ülésszakon már joggal állapíthatták meg a történetkutatás elvi, ideológiai és metodológiai vonatkozásaiban bekövetkezett pozitív változást. Akkorra már elhárultak azok a politikai akadályok, amelyek korábban gátolták a Tanácsköztársaság történetének beható feltárását, felnőtt és túl volt az első kísérleteken és tapasztalatokon az a marxista történészgeneráció, amely alkalmassá vált érett munkák készítésére. Az 1959-es ülésszak már jelentős eredményekre támaszkodva helyesen foglalhatott állást a forradalom főbb kérdé-