Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

KRÓNIKA rendszer típusát tekintve negatív beállításba helyezzük. Arra a szempontra hívta fel a figyelmet, hogy jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk működése közben is lesznek hibák, és ez mégsem érintheti az irányítási rendszer egészét. Mucs Sándor hozzászólásában arról beszólt, hogy 1948-ban alapvetően a szocialista típusú hadsereg kialakítása, megerősítése került napirendre. A hadseregfejlesztés néhány negatívan ható problémáját vetette fel (pl. a pártdemokráciát megsértve a politikai tisztek a pártszervezetek felett álltak; a politikai munka misztifikálását, a Farkas Mihály által diktált vezetési stílus meghonosítását, a tisztikar gyors ütemű fejlesztésének hatását a szervezeti és politikai képzettségre, az egész hadsereg egyszerre és gyors ütemben történő fejlesztését stb.). A rendkívül sok gondolatot ébresztő vitát Szabó Bálint néhány kérdésre utaló válasza zárta le. Először a gazdaságpolitika ós a gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos vitakérdésre válaszolt azzal, hogy nem a szovjet gazdaságirányítási rendszer átvétele volt a hiba elsődleges forrása, hanem a Rákosi-féle vezetés hibás szubjektivista gazdaságpolitikája, amely természetesen ezt a — véleménye szerint sem tökéletes — gazdasági mechanizmust tovább torzította. A két fordulattal kapcsolatban válaszolt Berend T. Ivánnak azzal, hogy noha a referátumában nem így vetette fel, de volt két fordulat, csakhogy — és ez ténykérdés —, a párt politikájában végbement negatív fordulat nem esett egybe a fordulat évével. Az 1948 tavaszáig, nyaráig született határozatok (gazdaságpolitikai irányelvek, szövetkezetpolitikai irányelvek) helyesek voltak, és csak 1948 nyara után térnek el ezektől a dokumentumoktól és ezzel a felszabadulás után kidolgozott politikai irányvonaltól. A fordulatnak — egyetértve Ságvári Ágnessel — nem a nemzetközi helyzet éleződése volt az oka, ez csak keretét alkotta a negatív fordulatnak. Ságvári Ágnes hozzászólásában felvetett nemzetközi tényezőkre, közöttük a szovjet hadsereg jelenlétére utaló kérdéshez hozzátette, hogy a pozitív szerepe elismerését nincs okunk kéteégbevonni, de elvetjük a burzsoá történetírásnak azt a tételét, amely „a szovjet beavatkozást" a forradalom exportjával azonosítja. Ezzel kapcsolatban leszögezte azt az álláspontját, hogy amennyiben az beavatkozás volt, a Magyarországon végbement belső erőviszonyok alakulásának pozitív segítését jelentette, ellentótben az angol —amerikai hadsereg nyugati beavatkozásával, amely éppen ellentétes irányú volt azzal a társadalmi fejlődéssel, amely nyugaton is kibontakozott. * A plenáris záróülésen Erényi Tibor kandidátus, a Párttörténeti Intézet tudományos osztályának vezetője az első szekció munkáját összefoglalva elmondotta, hogy ott az 1919—1945 közötti időszak párttörténetének kérdései sokoldalú elemzést nyertek, s a korszak problémáinak jellegéből adódott, hogy a hozzászólások többnyire kiegészítő jellegűek voltak. Megállapította, hogy — az elhangzott előadások bizonysága szerint is — a párt politikáját nem lehet egyoldalúan a stratégiai célkitűzésből levezetni. Szükség van a mindennapi politikai gyakorlat elemzésére is. Vitatkozó jellegű megnyilatkozásokra adott alkalmat az, hogy Szabó Ervin tevékenysége — ellentétben a Révai-féle értékelés egyes momentumaival — Milei György referátumában pozitív megvilágítást kapott. Ez inspirálta Szekér Nándornak a szindikalizmussal kapcsolatban felvetett kérdését. Az adott esetben nem Szabó Ervin szindikalizmusának letagadásáról, hanem arról van szó, hogy Szabó Ervin a párt megalakulását közvetlenül megelőző időszakban túllépett a szindikalista korlátokon. Felvetődött az illegális KMP különböző frakcióinak kérdése, amiatt, hogy sem a referátum, sem a korreferátumok nem érintették e kérdést. A vitavezető felhívta a figyelmet arra, hogy mindez nem e probléma lebecsülése és mellőzése miatt történt, hanem azért, mert e kérdések újabb irodalma mellett a Magyar forradalmi munkásmozgalom története c. tankönyv általában rövid, de megfelelő értékeléssel foglalkozik e csoportokkal. Erényi Tibor, Hevesi Gyula hozzászólására reagálva, megállapította, hogy a hozzászóló joggal tett észrevételt a gyárközi biztottságok szerepének elmaradt vizsgálata miatt, de az e kérdésről szóló rövid előadás több, említésre méltó problémára nem térhetett ki. Befejezésül összegezve és értékelve az elhangzott korreferátumokat és hozzászólásokat, a szekcióülés gazdag programját, kiemelte Pintér Istvánnak a KMP népfrontpolitikája és a nemzeti kérdés összefüggéseit elemző előadását, amely izgalmas problémákat vetett fel a második világháború időszakát illetően — pl. fegyveres harc, — békés eszközök, az osztálykövetelések ós a nemzeti progresszió viszonya, a kompromisszumok