Századok – 1969

Krónika - Tudományos ülésszak a KMP megalakulásának 50. évfordulóján (Nagy Ferenc–Vértes Róbert) 516/II–III

532 KRÓNIKA tisztulási folyamattal kapcsolatban vitatta Tóth István véleményét. A szélsőjobboldalától megszabaduló Független Kisgazdapárt vezetősége éppen azért, mert a szélsőséges elemek kiválása nagy tömegeket vont el a Kisgazdapárt hatóköréből, futott e tömegek után és ennek megfelelően próbálta politikáját, koncepcióját alakítani. A Nemzeti Parasztpárt politikájában a hozzászóló hivatkozott arra, hogy a baloldali erők térnyerése ellenére a párt éppen 1947 nyarán, de még a választások után is az önálló paraszti érdekek védelmében — tehát nem a szocialista építés koncepciója alapján — a paraszti egység megteremtésének kezdeményezőjévé vált. Az MKP-nak éppen ezért nemcsak a szélsőséges erők fellépését, hanem a demokratikus erők körében végbement mozgásokat is figyelembe kellett vennie ahhoz, hogy a III. kongresszus határozatait gyorsított tempóban megvalósíthassa, s ezzel is biztosítsa, hogy ez a mozgás pozitív eredményre vezessen. A Nemzeti Parasztpárt 1948-ra vonatkozó állásfoglalásának értékelésében egyetértett Tóth Istvánnal. Tóth István másodszori felszólalásában először a népi bizottságok szerepével foglalkozott. Egyfelől a nemzeti bizottságok, másfelől a központi államhatalom irányító szerepének, primátusának két koncepcióját vizsgálva rámutatott, hogy az MKP ugyan 1945 áprilisig védte a nemzeti bizottságokat és a népi szerveket, de a párt is jobban tartott a népi szervektől, mint egy egységes központi hatalomtól. A párt elképzelése az volt, hogy a kibontakozást, a gazdasági újjáépítést, a politikai élet normalizálódását a népi szervek hatáskörének megőrzése esetén nehézebben lehetne biztosítani, mint egy olyan központi kormánnyal, amelyet a népi bizottságok nem korlátoznak. Ezért egyezett bele a párt a nemzeti bizottságok közigazgatási funkcióinak megfosztásába, aminek — a hozzászóló szerint — negatív következményei lettek. Zsilák András megjegyzésére válaszolva felhívta a figyelmet, hogv az 1947-es választások után veti fel a Parasztpárt a két agrárpárt szorosabb együttműködésének szükségességét. Ez a kormányválsággal függ össze, de éppen a kisgazdapárti vezetőkkel szemben leszögézi, hogy a parasztegység nem irányulhat a munkáspártok ellert. Szamel Lajos a nemzçti bizottságok kérdésében azt a .személyes, tapasztalatokból eredő véleméhyót féjezte ki, hogy az MKP állásfoglalása is ingadozott a nemzeti bizottságok és áz önkormányzati szervek között', mert meg nem lehetett látni az ezekből kiríövő politikai lehetőségeket. A nemzeti bizottságok háttérbe Szorulása után a párt megpróbált különböző népi bizottságokat létrehozni, de ezek szinte kivétel nélkül a közigazgatás függvényei, tanácsadó1 és nem forradalmi szervek voltak. Bieber Ilona az iparosítási politika és a magyar iparfejlődés egyes kérdéseivel foglalkozott. Annák a véleményének adött kifejezést, hogy az iparosítási politikában az 1951 — 53-as időszakban bekövetkezett torzulások ellenére is az adott időszakban ez voll az egyetlen lehetősége amagvár gazdaság viszonylag gyors felemelkedésének. A hozzászóló foglalkozott'az autark iparfejlesztési politika érvériyesülésével äz iparosítás kéídeti időszakában, és noha megállapítottá, hogy ez a politika az iparosítás lehetséges hatékonyságát csökkentette, érvényesülését, a.termelő erők fejlettségének alacsony szintje", a népi demokráciák ipari fejlettségénék különbözősége okozta. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy objektíve szükség lett volna — és bizonyára lehetőség is adódott volna — az iparfejlesztés valamelyes összehangolására, csakhogy e szükségesség felismerése az adott időszakban nem volt olyan kézenfekvő, mint ma. Ebben a vonatkozásban vitába szállt Berend T. Ivánnak a Közigazdasági Szemle 1968. évi 5. számában megjelent cikkével, amely Szerint az összehangolás elmaradása és az autark iparfejlesztési koncepció felülkerekedése elsősorban politikai okokra, a Szovjetunió ós Sztálin ellenzésére vezethető vissza. A' hozzászóló szerint Berend T. Iván okfejtésében a gazdasági jellegű tényezőknek jelentőségüknél kisebb szerepet adott, pedig a gazdasági fejlesztés bármilyen összehangolásának szükségessége nem választható el a termelőerők meghatározott fejlettségi színvonalától. Hozzászólásának további részében az MSzMP 1957 utáni iparfejlesztési politikájával foglalkozott. Érintette az ipar fejlesztésének extenzív irányát felváltó és sürgetően megvalósítandó intenzív, a belső és külső szükségletekhez sokkal inkább alkalmazkodó iparfejlesztési feltótelek kifejlesztését, az ehhez szükséges új irányítási rendszer kidolgozását, és részletesen foglalkozott az ipar belső szerkezetében bekövetkező átalakulásokkal. Kiss György felszólalásában Szigeti József korreferátumát érintve a szociológiai módszerek nélkülözhetetlenségét emelte ki, amelyek a marxizmus keletkezésétől kezdve a társadalom belső szerkezetének és problémáinak feltárását biztosították. Szamel Lajos referátumában az önkományzatokról ós a tanácsi önkormányzatról mondottakkal kapcsolatban hozzátette, hogy az önigazgatás nem veszélyezteti az önkormányzaton keresztül a társadalom szocialista, jellegét, sőt a demokráciának csak akkor van tartalma, ha hatáskörrel párosul és ha van miről dönteni. Végül az 1948 után bekövetkezett szektás fordulat