Századok – 1969
Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I
ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 43 erős hatással voltak a lakosságra", ami tovább növelte a kapcsolatok lazulását. Megállapították, hogy a közös ügybe vetett bizalom hiánya fellelhető a polgári hatóságok és szervek munkájában is. „A katonai és a polgári közigazgatás magatartására kéréseink iránt — írják — a legjobb esetben a várakozás a jellemző, ami egyes esetekben a visszautasításig fokozódik." A jelentés kitér arra is, hogy ,,a pártok és az érdekközösségek egymás ellen acsarkodnak és a negatív erők (németellenes erők — Ö. I.) lendületet kaptak."3 7 A honvédségről azt jelentik, hogy hiányzik a harci kedv GS ,, . . . CL csökkenő elszántság elgondolkoztató jelei mutatkoznak". A vezérkarhoz való viszonyukról úgy vélekednek, hogy az akárcsak eddig, most is kitűnő. Ezzel szemben elégedetlenek a Honvédelmi Minisztérium más szerveivel, mert ,, . . . akadékoskodó kérdéseket tesznek fel és más nehézségeket támasztanak". Végső következtetésük, hogy már csak a „nemzeti szocialista" pártokban, elsősorban a nyilaskeresztesekben I lehet teljesen megbízni. A napló feljegyzései az ország politikai helyzetéről igazolják, hogy 1944 - augusztus végén az események hatására a magyar közvéleményben is jelentősen megnövekedett a kiábrándulás a német győzelemből, erősödött az ellenszenv a fasiszták iránt és a kilépés vágya a háborúból, továbbá fokozódott a passzív ellenállás, de még nincs fegyveres harc, még mindig nincsenek háború- és németellenes tömegmegmozdulások. Ilyenektől nem is tartanak. A katonai együttműködést Magyarországgal a nehézségek ellenére továbbra is lehetségesnek tartják, úgy értékelik, hogy katonai és gazdasági erőfeszítéseit a háború érdekében még fokozhatja is. Figyelmet érdemel a napló feljegyzése a hadseregről. Kapcsolatukat a vezérkarral kitűnőnek tartják. Ez érthető is. A nyilasok mellett a német irányzat legodaadóbb szorgalmazója és sugalmazója Magyarországon a vezérkar volt. A hadbalépést Németország oldalán az uralkodó osztályok katonapolitikai célkitűzéseinek megfelelően a katonai vezetés készítette elő és kényszerítette ki. A háború éveiben a vezérkar őrködött azon, hogy Magyarország minden vonatkozásban a német hadigépezet jól működő szerve legyen, hogy a német - magyar katonai viszony —• a nehézségek ellenére megfeleljen Németország érdekeinek. Míg egyes politikai vezetők részéről tálálkozunk olyan megnyilvánulásokkal, amelyek a magyar függetlenséget, az önálló cselekvés szabadságát szerették volna fenntartani, addig a vezérkar német orientációja töretlen irányzatot mutat.3 8 37 Ezt Hennyey is elismeri. „Fokozódott ezenkívül — írja a volt külügyminiszter — az országon belül már megszervezett ellenállási mozgalom, amely különböző rétegekből tevődött össze. (Hennyey : i. m. 10. 1.). 38 Az ellenforradalmi rendszer törvényei szerint a haderővel kapcsolatos ügyek a hadúr hatáskörébe tartoztak. A hadsereg vezérkari főnöke közvetlen Horthynak volt alárendelve. Ez jóformán mindenek feletti hatalmat adott a vezérkari főnök kezébe, csak az államfőnek tartozott mindenről beszámolni, a kormánynak nem. (Lásd erre vonatkozóan: Szervi Határozványok a m. kir. honv. vkf. számára. HM — Házi nyomda 1937 . . . továbbá BMI. „V" 101594/1.0014. lap. Szombathely Ferenc elleni peranyag — Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszter és uo. „V" 19430/14. — Szálasi — Sztójay és társai ügyének tárgyalásáról felvett jkv. — Lakatos Géza vallomását. A háború kitörése utáni feszültséget Werth igyekezett kihasználni a hadsereg súlyának növelésére. Olyan apparátust szervezett maga körül és annyira aktív volt az általa irányított vezérkar, hogy nem egyszer még a kormány bel- és külpolitikai elképzeléseit is áthúzta. Teleki 1940 őszén Horthyhoz írt levelében arról panaszkodik, hogy gyenge kezű miniszterelnöknek bizonyult, minek következményekónt fejére nőttek a katonák. „Magyarországon jelenleg — írta Teleki — két kormányzati apparátus és két kormányzat van:
