Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 33 figyelembe és ígéretet tett, hogy amíg személyes megbízottja ezekről a kérdésekről Hitlerrel nem tárgyal, visszavonja a már kiadott intézkedéseit és várakozni fog. Veesenmayer megígérte, hogy három-négy napon belül sor kerülhet a megbízott fogadására. Valószínűen ez az eszmecsere késztette arra Horthyt, hogy levelet írjon Hitlernek, amit Miklós Béla vezérezredessel küldött el. Ebben utalt arra, hogy ő eleget tett a német vezetés kívánságának és kérte a Führert, hogy ,, . . . ígéretéhez híven rendeltesse el innen az itt-tartózkodó megszálló csapatokat, SS különítményeket és mindenek előtt a Gestapót, amely napról-napra teljesen értelmetlenül felesleges mártírokat teremt, önkényes rekvirálásokat hajt végre, és vagonszámra szállítja el a magyar értékeket . . . Visszatartom magam attól, hogy részletesen kitérjek arra, mi minden megy itt végbe napról-napra a nagyközönség szeme előtt, ami természetesen igen súlyos teherpróbát jelent a német—magyar barátság számára."9

Majd tájékoztatta Hitlert, hogy a katasztrófa elhárítására a Sztójay-kormány helyett katonai kabinetet kíván alakítani, és kérte ehhez hozzájárulását. Arra is hivatkozott, hogy az új kormány egy hajszálnyit sem fog eltérni a kiszabott iránytól és a zsidókérdést is megoldja. Veesenmayer újabb kihallgatására július 17-én került sor. A birodalmi megbízott bevezetésként közölte, hogy a Führer hajlandó fogadni a kormányzó személyes megbízottját. Ezek előrebocsájtása után ismertette a német külügyminiszter táviratát. Ribbentrop Hitler nevében keményhangú üzenetet küldött a kormányzóhoz. „A Führer a tervbevett intézkedésekben azoknak a mesterkedéseknek megismétlődését kénytelen látni — hangzik a válasz , amelyek március 19-én Németország magyarországi beavatkozásához vezettek." A hitlerista vezetés a Sztójay-kormány menesztésének tervét a március 19-i megállapodás felmondásának tekintette. Ezért utasította a megbízottat, hozza Horthy tudomására: ha változtatni mer a Sztójay-kormány összetételén és katonai kabinetet létesít, a birodalom teljhatalmú megbízottját azonnal visszahívják, a szuverenitás március 19-e után meghagyott maradványait is megszüntetik, és olyan rendszabályokat foganatosítanak, ,, . . . amelyek egyszer s mindenkorra lehetetlenné teszik ilyen események megismétlődését. A Führer nem hajlandó eltűrni olyan viszonyokat a harcoló csapatok mögött, amelyek azok harci erejét csökkenthetnék és még hátbatámadásukra is alkalmasak lennének."10

A keményhangú válasz Veesenmayert is felbátorította. Ismét* figyelmeztette Horthyt, hogy ,, . . . ne játsszék Magyarország sorsával, és ne éljen abban az illúzióban, mintha a keleti arcvonal erőinket olyan mértékben lekötné, hogy szükség esetén már ne tudnánk rendet teremteni Magyarországon . . . Elég barátunk van hangsúlyozta —, hogy velük közösen olyan helyzetet valósítsunk meg, amely biztosítja a Führert, hogy Magyarország a helyes irányban marad."1

1 Horthyt az üzenet és a fenyegetések annyira megdöbbentették, hogy visszakozott és egyelőre lemondott nemcsak Sztójay leváltásáról, hanem tnég Miklós tábornok kiutazásának jóváhagyásában is habozott. Ahhoz is csak Veesenmayer nyomatékos tanácsára, hogy megbízottja a főhadiszálláson sok értékes tájékoztatáshoz juthat és ezt hiba lenne elszalasztani, járult 9 Horthy Miklós titkos iratai, 406—468. 1. 10

A Wilhelmstrasse és Magyarország, 884—885. 1. Ribbentrop külügyminiszter távirata Veesenmayerhez. 11

Uo. 886. 1. Veesenmayer 1944. július 17-i jelentése a kormányzóval folytatott tárgyalásáról. 3 Századok 1969/1