Századok – 1969

Tanulmányok - Ölvedi Ignác: Adalékok Horthy és a Lakatos-kormány katonapolitikájához (1944. augusztus 29.–szeptemer 8.) 30/I

ADALÉKOK HORTHY JíS A LAKATOS-KORMÁNY KATONAPOLITIKÁJÁHOZ 31 megbízottja, Veesenmayer irányította.- A német főparancsnokság a helyzetet annyira megszilárdultnak tekintette, hogy a megszállást követően egy hónapra a német hadosztályok zömét kivonta.3

Weichs tábornagy Budapestről visszatért Belgrádba, és április 25-én a „Margarethe I" hadművelet hivatalosan befejeződött. A stabilitás azonban csak látszólagos volt. A megszállás a magyarországi helyzetet nem szilárdította meg, úgyszintén a német magyar kapcsolatokat sem. Az antifasiszta koalíció 1944 nyári sikerei tovább mélyítették a Horthy-rendszer belső válságát és a szilárdnak vélt német—magyar katonapolitikai viszonyt újból ingataggá tették. 1944 júniusában az amerikai—angol hadvezetés a normandiai partraszállással megnyitotta a második arcvonalat. Bekövetkezett az, amit a német vezérkar mindenáron igyekezett elkerülni: Németország egyidejűleg kelet nyugat arcvonalas háborúra kényszerült. A Vörös Hadsereg 1944 nyarán kéthárom hónapos szünet után az ellenség arcvonalának feldarabolására, csoportosításainak szétzúzására négy egymást követő hadászati csapást mért: Dél-Karéliában, Belorussziában, Nyugat-Ukrajnában és augusztusban I as i -Kisinyov körzetében. Ezek közül Magyarországot közvetlenül a Nvugat-Ukrajnában és a Iasi — Kisinyov körzetében kibontakozó hadműveletek érintették. Az 1. Ukrán Front Lvov szandomiri hadműveletének balszárny csapása 1944 júliusában az 1. magyar hadsereget érte, mely nagy veszteségeket szenvedve visszavonult a Kárpátokba, az előre kiépített védelmi állásokba. Ez a horthysta haderő második nagy veresége volt. A hadsereg április 17-től július végéig több mint 50 000 embert vesztett.4

Az arcvonal helyzetének rosszabbodásával párhuzamosan fokozódtak a szövetségesek légitámadásai is, amelyek nemcsak egyre több áldozatot követeltek a polgári lakosság köréből, hanem növelték a háborúellenes hangulatot is. A keleten elszenvedett újabb veszteségek és a nyugaton megnyílt második arcvonal meggyorsították Németország gazdasági és katonai erejének csökkenését. A németek helyzetének rosszabbodását a kormányzó arra igyekezett felhasználni, hogy enyhítse a hitlerista nyomást, hogy az ország politikai és katonai önállóságát legalább részben visszaszerezze. Történelmi irodalmunkban az 1944-es esztendővel, a felszabadulás körülményeivel, hadműveleteivel, a munkás- és ellenállási mozgalommal, valamint az 2 A Veesenmayert kinevező okmányban feladatáról többek között ezt írják: ,,A birodalom teljhatalmú megbízottja felelős a magyar politika minden fejleményéért, ... . Gondoskodjék arról, hogy az ország teljes közigazgatását — a német csapatok ott-tartózkodásának idején is — az ő irányítása alatt álló kormány intézze azzal a céllal, hogy az ország minden erőforrását, elsősorban gazdasági lehetőségeit, a közös hadviselés érdekében maximálisan kihasználja." (A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933—1944. Bpest, Kossuth Kiadó. 1968. 789. 1.) Sztójay is ezt a tartalmat fejezte ki egy tiszteletére adott fogadáson mondott pohárköszöntőjében: „Ismerhetnek felfogásomról, mindig németbarát voltam, a jövőben pedig még inkább az akarok lenni és az országunkat, amelynek vezetését a Führer rámbízta, úgy vezetem majd, hogy az a német hadigépezet egy igen fontos, jól működő szerve legyen." (Belügyminisztérium Irattára, a továbbiakban BMI „V" 101501. N. 6. IV. 628/46. Sztójay anyag.) Magyarország német megszállás utáni helyzetére és a Sztójay kormány válságára vonatkozóan lásd: Ránki György : 1944. március 19. Bpest, Kossuth Kiadó. 1968. 3 Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht 1941—1945. Band IV. 1944—1945. Erster Halbband (a továbbiakban KTB/OKW). Frankfurt am Main. 1961. 628—629., 828., 829., 833. 1. 4 Hadtörténelmi Intézet Levéltára (a továbbiakban HÍL). M. kir. vkf. ein. 1. oszt. Tájékoztatók 1944 május—július hónapokra, 269. doboz.