Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
332 FAKKAS MÁRTON hadügyminisztériumba és közölte, hogy Linder parancsa végrehajthatatlan.122 Mivel Rapachich a minden körülmények közötti fegyverletételt hangoztatta és csak az antant kívánságától tette függővé az osztrák határig történő fegyveres visszavonulást, a telefonbeszélgetés megszakadt. Erre negyedóra elteltével távirat ment Linderhez, amelyben azt állították, hogy legutóbbi távirata ellentétben áll a közte és Waldstätten között lefolyt telefonbeszélgetéssel, és követelték: a magyar kormány azonnal közölje a valóságos álláspontot.123 A hadvezetőségnek közben kapóra jött Boroevic és Krobatin felháborodott tiltakozása, akik az ellenségeskedések be nem szüntetését az olaszok részéről saját bőrükön érezték, és Bécstől messze nem láttak bele a hadvezetőségnek a fegyverszüneti feltételek elfogadásával és Linder parancsával kapcsolatos eddigi taktikázásának kulisszatitkaiba,124 sőt a hadvezetőséget tehetetlenséggel és idegei elvesztésével vádolták. Míg azonban Boroevic megelégedett a Linder elleni dühkitöréssel, a tiroli arcvonalparancsnokság az egész hadsereg feltételnélküli fegyverletételében látta az egyetlen megoldást. Ez utóbbival a hadvezetőség is tökéletesen tisztában volt, de egyelőre nem akarta feladni azt a kedvezőbb pozíciót, amelyet a fegyverszüneti feltételek elfogadása jelentett. Másrészt arra való hivatkozással, hogy a fegyverszüneti feltételek az utódállamokat is érintik, valójában hogy azokat a Károlyikormánnyal szembeállítsa, a király 15h -ra képviselőjüket Schönbrunnba hivatta Cramon porosz tábornokkal együtt. Ez utóbbi meghívása azt a célt szolgálta, hogy egy esetleges német támadást elhárítsanak.125 A schönbrunni értekezlet hangulatát előkészítendő, a hadvezetőség 13h ЗО'-ког Boroeviének megtáviratozta, hogy Linder parancsa csak tájékoztatásul szolgál és így ne hirdessék ki a csapatoknak,126 majd ugyanilyen tartalmú táviratot küldött a tiroli arcvonalparancsnokságnak is. Megjegyzendő, hogy a hadseregcsoportparancsnokságoknak küldött távirat csak november 4-én 18h 15'-kor érkezett meg, mert a Hughes-vonal személyzete nem továbbította azokat, mivel bennük a háború meghosszabbításának újabb eszközét látta. Az adott szituációban ez a körülmény azt jelentette, hogy Boroevic és Krobatin tiltakozásukra egyelőre választ nem kaptak és nem tudták, mit csináljanak. A hadvezetőség viszont minderről semmit nem tudott és 13h 45'-kor Lindernek táviratozott, hogy a csapatok a fegyverletételi parancsot egyelőre nem hajtják végre, mert a tárgyalások az általános fegyverszünetről folynak.12 7 14h -tól 15h -ig a várakozás „nehéz percei" szakadtak a hadvezetőségre • reménykedve várták Linder reakcióját, ami nem is késett sokáig. 15helőtt Linder telefonon, felháborodott hangon követelte, hogy parancsát a hadseregcsoportparancsnokságok hajtsák végre. Fenyegetőzött és a királynéval akart beszélni, majd 5 percet adott Arznak a döntés meghozatalára. Linder felháborodása mögött a nemzeti szuverénitás megsértésének alapos vádja rejlett a hadvezetőséggel szemben és a Károlyi-kormány egész kül- és belpolitikája elgáncsolásának szándéka a Hadseregfőparancsnokság által. Amellett 122 HIL: 44. cs.-ban található a telefonbeszélgetés szövege, amelyet 1918. nov. 2-án 12ft 45'-kor jegyeztek fel (Szántó százados). 123 A szöveget ismerteti Kerchnawe : i. m. 137. oldalon. 124 Boroevié és a tiroli arcvonal tiltakozását lásd Kerchnawe : i. m. 138. 1. 125 Vö. ÖULK VII. köt. 721. 1. 126 Kerchnawe : i. m. 138. 1. 127 HIL: 44. cs.: Telegr. Nr. 11-10 030-2/11. 12/30. 28102. az AOK Op. Geh. Nr. 2095 mellé kapcsolva.
