Századok – 1969
Tanulmányok - Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 306/II–III
Farkas Márton: Az Osztrák-Magyar Monarchia megmentésének kísérletei és a páduai fegyverszünet 1. A diplomáciai manőverek taktikája ( 1918 augusztus—szeptember ) 1918 nyarán, az imperialista világháború negyedik évében a központi hatalmak általános katonai helyzete válságosra fordult. Az osztrák-magyar fegyveres erő június 15—20-a között a délnyugati (olasz) arcvonalon katasztrofális vereséget szenvedett. A nyugati fronton a német hadsereg 1918. március 21-én megindított utolsó offenzívája kudarcba fulladt és az antant haderők július 18-án ellentámadásba mentek át. A világháború mellékhadszínterein, a Balkánon és a Közel-Keleten a szövetséges bolgár és török haderők pedig az összeomlás szélére kerültek. A központi hatalmak belső helyzetét a hátországban egyre erősebbé váló forradalmi mozgalmak rázkódtatták meg: a háború szenvedéseibe és áldozataiba belefáradt osztályok és rétegek, mindenekelőtt a munkásosztály sztrájkjai, tüntetései, továbbá a parasztságnak a polgári és katonai hatóságokkal szembeni megmozdulásai nemcsak a háború ellenes gyűlölet, hanem mindinkább az osztály- és nemzeti elnyomás felszámolásáért folyó harc kifejezői lettek. Különösen súlyos helyzet alakult ki az Osztrák-Magyar Monarchiában, ahol 1918 május—júniusában munkás- és parasztmozgalmak sorozata robbant ki, amelyek közvetlen hatása egyrészt a hátország elmélyülő politikai válságában, másrészt a mögöttes országrészek „bolseviki tanokkal szaturált" katonatömegeinek lázadásaiban és felkeléseiben is lemérhető volt.1 A tömegmozgalmak véres leverése, majd azt követő megtorlása nyomán kitört felháborodás a hátországi katonai alakulatok általános bomlásához vezetett: a helyőrségi és póttest alakulatok legénységének egy része, a már korábban megszökött és zöldkáder néven szerveződött ellenálló csoportokhoz csatlakozott, majd fegyveres harcot kezdett a Monarchia katonai hatóságai ellen.2 A zöldkáder és egyéb nem szervezett szökevények számát az Oroszországból hazakerült és frontszolgálatra ismét igénybevett, egykori hadifoglyok 1 1918 februárjában nyolc, áprilisában három, május —júniusban huszonhét katonai lázadás és felkelés tört ki a mögöttes országrészek alakulatai körében, köztük a cattarói tengerészfelkelés, a nagyméretű judenburgi, rumburgi, radkersburgi lázadás, a magas szervezettségű pécsi és a kommunista szervezetek irányította kragujeváci felkelés. 2 Kriegsrachiv Wien (a továbbiakban: KAW): Generalzensur und Nachrichtenbüro (a továbbiakban: GZNB) Zensurabt. D. Res. No. 5137—1918; Hadtörténeti Intézet és Levéltár (a továbbiakban: HIL): Honvédelmi Minisztérium iratai (a továbbiakban: HM) 14. 15/b —62. es.: Armeeoberkommando (a továbbiakban: AOK) Op. Nr. 9667-1918; HIL: Első világháborús gyűjtemény 3630. cs. (a továbbiakban csak 3630. es.); HM Ein. 1. —Nr. 611/Min. pro juni; HIL 3630. cs.: Belügyminisztérium (a továbbiakban: BM): Nr. 135. sz. átirata a HM-nek és KAW: Militärkanzlei Seiner Majestät (a továbbiakban: MK/SM/Nr. 250/5-6: AOK Ev. b. Nr. 16265-1918.
