Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

250 KRÓNIKA Október 24-én a Nemzeti Bizottság több tagja, Kramar vezetésével Genfbe utazott, hogy tárgyaljon a franciák által elismert Masaryk, Beneä, Stefanik emigrációs kormánnyal. Andrássynak Wilsonhoz intézett válasz jegyzékének nyilvánosságra kerülése Prágában október 28-án hatalmas tömegtüntetést váltott ki. A Nemzeti Tanács vezetői a „rend" megóvása érdekében a megmozdulás élére álltak, s a helytartó helyettesétől a közigazgatás átadását követelték. A bécsi hadügyminisztérium október 28-án engedélyt adott a katonai parancsnokságoknak, hogy a Monarchia egész területén felvegyék a kapcsolatot a nemzeti tanácsokkal. Ezen az alapon kezdte meg a tárgyalást a prágai katonai parancsnokság a Nemzeti Tanáccsal. A tárgyalások „eredménye" volt a Nemzeti Tanács és a katonai parancsnokság együttműködése; megegyeztek továbbá, hogy a Helytartótanács helyét a Nemzeti Tanács veszi át. A megegyezés lehetővé tette a cseh nemzetiségű katonák számára a Nemzeti Tanács által felállított Sokol alakulatokhoz való csatlakozást. Bécsben ezeket az engedményeket túlzottnak ítélték, s kísérletet tettek egy részük visszavonására, de eredménytelenül, mert a magyar és német nemzetiségű katonák már nem voltak hajlandók harcba szállni a parancsnokság védelmében. Csehországban az október 28-i eseményekkel a hatalom a Nemzeti Tanács kezébe ment át. A független csehszlovák állam megalakulását a Nemzeti Tanács október 28-i első törvénye jelentette be, amely egyúttal hangsúlyozta, hogy valamennyi tartományi, birodalmi törvény és rendelet egyelőre érvényben marad, s nem foglaltak állást az államformát illetően sem. A törvény aláírói között szerepelt Vavro Srobár is, a szlovák Nemzeti Párt kiküldötte, amivel hangsúlyozni kívánták, hogy október 28-án nem a cseh, hanem a csehszlovák állam alakult meg. A Monarchia délszláv területeinek Nemzeti Tanácsa október 6-án alakult meg Zágrábban. Kiáltványában legfőbb feladatként a szlovének, horvátok, szerbek egységes és független államának létrehozását jelölte meg. A horvát képviselők a magyar országgyűlés októberi ülésszakán már nem jelentek meg, s a Nemzeti Tanács a császári manifesztumot elutasító kiáltványában egyúttal kizárta a magyarokkal való megegyezés lehetőségót is. A délszláv területeken október második felében elemi erejű tömegmozgalom söpört végig, egymást érték a sztrájkok és tüntetések. Október 23-án a fellázadt katonaság magához ragadta a hatalmat Fiumében, de katonai felkelés kezdődött Pozsegán, s átterjedt Ogulinra is. A frakciókra bomló szociáldemokrata párt itt sem tudta átvenni a vezetést; ez a polgári pártok kezébe került. E pártok a nacionalista jelszavak hangoztatása mellett a „rend" és „vagyonbiztonság" megóvása érdekében együttműködtek a régi rend katonai és polgári szerveivel. Ezt példázta a polgárőrség felfegyverzése, a pólai flotta átadása a Délszláv Nemzeti Tanácsnak. Horvátország, Szlavónia, Dalmácia függetlenségét ós a közös állam megalakulását a zágrábi horvát tartományi gyűlés október 29-én jelentette be, ezzel egyidőben a kormányhatalom Horvátországban a Nemzeti Tanács kezébe ment át, a katonai parancsnokok és a polgári közigazgatás vezetőinek ellenállása nélkül. Ugyanilyen körülmények között vette át a hatalmat Ljubljanában a szlovén Nemzeti Tanács október 31-én, a boszniai Nemzeti Tanács pedig Szarajevóban november 1-én. A Reiehsrat osztrák-német képviselői október 21-én — Wilson válasza után — Bécsben tanácskozásra gyűltek össze. A tanácskozás — a német szociáldemokrata párt, a keresztényszocialista párt és a német nemzeti irányzat pártjainak előzetes megegyezése alapján — határozatot hozott az önálló Német-Osztrák Állam létrehozásáról, önmagát ideiglenes nemzetgyűlésnek nyilvánította, s magának követelte az államhatalmat a kidolgozandó új választójog alapján megalakuló alkotmányozó nemzetgyűlés létrejöttéig. Az ideiglenes nemzetgyűlés igényt tartott Csehország, Morvaország és Szilézia németek lakta területeire, ahol azonban október utolsó napjaiban önálló tartományok alakultak. Ez a kísérlet a prágai Nemzeti Tanács részéről heves ellenállásba ütközött. Az ideiglenes nemzetgyűlés az államforma kérdését nyitva hagyta, de a német szövetség felmondása után — a közhangulatra való tekintettel — a polgári pártok is a köztársaság létrehozása mellett foglaltak állást, amit formailag azonban még október 30-án sem proklamáltak. Ténylegesen viszont a köztársaság mellett foglaltak állást azzal, hogy az új, ideiglenes alkotmányban az uralkodó részére jogokat, hatáskört semmilyen vonatkozásban nem biztosítottak. A régi törvények egyelőre érvényben maradtak, szociális átalakulás helyett a szociáldemokrata párt is nacionalista kiutat javasolt, mondván, hogy az új osztrák állam életképtelen, s ez csak Németországhoz való csatlakozás (Anschlüsse útján oldható meg.