Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

248 KRÓNIKA tatlanul bizonyította, hogy szocialista forradalom nem mehet végbe hazánkban a polgári demokratikus forradalom feladatainak megoldása nélkül, — nem mehet végbe Ï848 örökségének kiteljesítése nélkül. Ha ez az összefüggés szükségszerűnek bizonyult később is, aligha vitatható, hogy még inkább érvényes volt az 1919 előtti viszonyokra. A polgári forradalom demokratikus vógigvitele sine qua non-ja volt a forradalmi mozgalom kibontakozásának, fellendülésének Magyarországon, — aki nem érti és értékeli 1918-at, aligha képes teljességében megragadni 1919 történelmi gyökereit és jelentőségét. Ötven éve győzött a polgári demokratikus forradalom Magyarországon ! Győzött, — de tragikus ellentmondásokkal volt terhelt. Az 1918-as forradalom akkor hozta meg Magyarország állami függetlenségét, amikor ez már nemcsak a nemzetiségi területek különválását jelentette — e nélkül ugyanis: Közép-Kelet-Európa népei nemzetállami egységtörekvéseinek honorálása nélkül a magyar nemzeti függetlenségről korábban sem lehetett volna szó —, de a vesztes háború és a formálódó imperialista béke körülményei között, ez a magyar nemzeti önállóság immár magyarlakta területek érzékeny veszteségével járt együtt. Az 1918-as forradalom akkor óhajtott végre bölcsességet tanúsítani szomszédainkkal szemben, amikor már az ő részükről lett volna szükség bölcsességre. Akkor vett célba messzemenő szocális intézkedéseket a dolgozók helyzetének javítására, amikor a szétzilált gazdaság ezt legkevésbé viselte el, s realizálódását jórészt lehetetlenné tette. Akkor nyúlt nagysokára a feudális eredetű nagybirtok kérdéséhez, amikor ez — a nemzet gazdaság kapitalizálódásának előrehaladott fokán — immár a nagytőke kérdését is szükségképpen napirendre tűzte. Akkor valósította meg a politikai demokráciát, amikor a néptömegek ennél már jóval többet: szociális demokráciát követeltek. Voltaire szavai juthatnak az eszünkbe: Tout vient trop tard. (Minden későn jön.) Igen, minden későn jött ekkor, — 1918-ban, — következésképpen minden ellentmondásosan ós felemásan. Polgári demokratikus forradalom már nem volt, már nem lehetett elegendő a szociális forradalommal terhes Magyarországon. Azzal kezdtem: nem tettünk még eleget, mi történészek sem, annak érdekében, hogy az 1918-as polgári demokratikus forradalom az őt megillető helyet foglalja el közgondolkodásunkban, társadalmunk történeti tudatában. Hadd fejezzem most be annak a reményünknek hangot adva, hogy az 50. évforduló rendezvényei, s ezek sorában mai tudományos ülésünk, a magunk részéről is hozzá fognak járulni e feladat vállalásához, teljesítéséhez." A megnyitó után Siklós András kandidátus, egyetemi docens ,,Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása ós a magyar októberi forradalom" címen tartotta meg előadását. Előadásának első részében a Monarchia vezetőinek 1918 nyarán és őszén a felbomlás megakadályozására tett kísérleteit foglalta össze. E politika egyik alapvető célkitűzése volt a fegyverszünet és a béke mielőbbi kieszközölése, a másik: kiutat találni a nemzetiségi kérdés bonyolult útvesztőjéből. A megoldásra tett kísérleteket a Balkán front 1918 októberében történt összeomlása gyorsította meg. A szeptember 27-ére összehívott koronatanács konkrét békeajánlat megtételére hozott határozatot, melyet október 15-e előtt nyilvánosságra akartak hozni. Ezt a berlini követ útján Németországnak is tudomására hozták. A Monarchia helyzetét megkönnyítette az a körülmény, hogy a nyugtalanító fronthírek hatására a német hadsereg-főparancsnokság is szeptember 28-án elhatározta az azonnali fegyverszünet és béke kérését. Ennek érdekében október 3-án a liberális Miksa badeni herceg alakított parlamenti kormányt. Ilyen körülmények között a Monarchia vezetői már október 4-én eljuttatták Wilsonhoz, az Egyesült Államok elnökéhez a bókeajánlatot. A tárgyalások alapjául Wilson 1918 januári 14 pontját ajánlották, abból a meggondolásból, hogy az angol —francia hadicéloktól eltérő amerikai álláspont kedvezőbb lehetőségeket biztosít. A béke kéréséhez csatlakozott a Monarchia föderatív átszervezését bejelentő október 16-i császári manifesztum, mely kilátásba helyezte, hogy minden „néptörzs" saját letelepülési területén külön állami közösséget alkot. A népek nemzeti tanácsaik útján vettek volna részt a szövetségi államok létrehozásának munkájában. A nemzeti tanácsok a Birodalmi Tanács, a Reichsrat nemzetiségi képviselőiből alakultak volna meg. A kiáltvány hangsúlyozta, hogy nem akadályozzák meg Ausztria lengyel területeinek a független lengyel állammal való egyesülését. Magyarország számára a területi integritást helyezte kilátásba a manifesztum. A kiáltványt szerzői nem dolgozták ki teljes részletességgel, arra nézve még további tárgyalásokat vettek tervbe. Annyi megállapítható — mutatott rá az előadó —, hogy egy önálló németosztrák, egy önálló cseh, egy önálló délszláv ós egy önálló ukrán állam kialakítását tervezték. A szövetségi államon belül az uralkodó személye, a kül- és hadügy, a vámrendszer, a vasút ós a hajózás maradt volna közös. Egyúttal közösen akarták végrehajtani a