Századok – 1969
Tanulmányok - Bónis György: A személynök és bírótársai a Jagellók korában 5/I
16 BÓNIS GYÖRGY nök, sőt éppen a király elnöklete alatt is ; egysége és állandósága a központosí tás egyik maradandó eredménye volt.7 5 A Jagelló-korban nem kellett a köznemességnek behatolnia ebbe a bírói kollégiumba, hiszen tagjai már előzőleg helyet kaptak benne. Ami a majd minden országgyűlésen megismételt, egymással is sokban ellentétes törvénycikkekben új, az egyrészt a nem főrangú ülnökök számának megállapítása, a paritás vagy éppen a többség elérése érdekében, másrészt ezeknek a bírósági ülnököknek a királyi tanácsba való bevitele. Az utóbbi kérdés részletes megvizsgálást kíván, és nem tartozik jelenlegi problémánk körébe; annál inkább kell megismernünk a kúria nemesi ülnökeinek bírósági funkcióit és — amennyire lehet — őket magukat is. Az 1492-i decretum köztudomás szerint a főúri reakció érvényesülésének dokumentuma. Ennek megfelelően a két rendes nyolcad megtartását kívánó 40. tc.-nek is az a legfőbb gondja, hogy legalább két rendes bíró, a többinek meg < legalább helyettese részt vegyen a bíróságon; nélkülük az ülés meg sem tartható. Hogy kik a rendes bírák, azt a 42. tc. az 1486 : 68. cikkel majdnem egye- ' zően állapítja meg; a végén azonban — igen jellemzően — a tárgyalásnak J Mátyás-rendelte nyilvánosságát azzal szorítja meg, hogy a törvényszék ajtaján csak azok jöhetnek be, akiket a nádor és az országbíró (két főúr !) oda állított embere beenged. Az esküdt ülnökök tehát szemmelláthatóan háttérbe szorultak, de nem maradtak ki a bíróságból. Ennek az ítélet utáni perorvoslatokat korlátozó (Mátyás-kori előzményre nem támaszkodó, tehát újonnan szövege- , zett !) 51. tc. a bizonyítéka. Arról szól ui., hogy egyesek főként birtokügyekben ügyvédszó visszavonásával, per leszállítással vagy perújítással élnek, amikor már a királyi törvényszék nagybírái, az ítélőmesterek és az esküdt ülnökök | (iurati eiusdem sedis assessores) meghozták az ítéletet.7 0 Ott ültek ezek az j ülnökök akkor is, amikor egy esetben, 1494 márciusában Gatalóczi János a személyes jelenléten, előttük rágalmazta meg Korotnai János ítélőmestert hamis szlavón báni ítéletlevél kiadásával, s ezért Buda város börtönébe került, életét is csak Korotnai kegyességének köszönhette.77 A Gatalóczi elleni ítélet alapjául szolgáló (bár az oklevélben nem idézett) jogszabály, az 1492 : 70. tc. is a nagybírákkal s az ítéló'mesterekkel egy mondatban említi az ülnököket, akiknek megrágalmazóira a talio büntetése vár. Az ülnököknek ezt a lényegében másodrendű helyzetét az Ulászló Decretum Maiusát kiegészítő 1495-i törvény változtatta meg. A nyolcadok megtartását kívánó 1492 : 40. t. cikket azzal egészítette ki, hogy a király válaszszon ki 3 főpapot, 3 bárót és 14 „tehetősebb, tisztes állású" nemest a nyolcadra, és gondoskodjék fizetésükről is.7 8 A jogászi szempontból kiemelkedő 1498-i decretum még tovább ment. A jövőben megtartani kívánt két nagy és két rövid törvényszakra a királynak és az országgyűlésnek (regmim) kellett 2 főpapot, 2 főurat és 16 tehetős, jogismerő és bölcs nemest választania; az utóbbiak közül a nagy oktáván valamennyi, a röviden váltakozva a fele volt köteles megjelenni. A főrangú ülnökök fizetése a többi főpapokra és bárókra, a nemeseké a rendekre hárult.7 9 A 4. tc. az ülnököket az ítélőmesterekkel meg-75 Részletes kifejtését könyvem Mátyás-kori fejezete tartalmazza. 76 Mind a CJH-ban. 77 ... in sede nostra iudieiaria, personali nostra in presentia, coram assessoribus ipsius sedis nóstre, Dl. 68719. 78 8. tc. CJH. 79 2. tc.: . . . ex regnicolis sedecim nobiles potiores et prestantiores, huius regni iuris periti, illi videlicet, qui sapientia presunt, ex omnibus quatuor partibus regni per regiam maiestatem et regnum eligantur . . . CJH.
