Századok – 1969

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 185/I

FO LY ÓIK ATSZBMLE 201 sajtó alapján 1914-ig ismerteti az egyes üzemek sztrájkjait, a munkásmegmozdulásokat — BOTÁR JÓZSEF: Áttelepülés Szabolcs-Szatmár megyéből az 1945-ös földreform idején. A megye az ország egyik legsűrűbben lakott vidéke volt a felszabadulás előtt is. A földosztás után így nem minden igényjogosult juthatott földhöz. A belső telepítés megnyitotta az utat, hogy ezek egy része az ország más vidékein, mindenekelőtt a Dunántúlon, földhöz jusson. A szerző Szabolcs megye Földhivatalának iratai alapján igyekszik feltérképezni, melyik évben hány áttelepülés történt. Az áttelepülést fékezte, hogy a lakosság nem akarta elhagyni eddigi telephelyét, másrészt félt az új körülményektől. Végül megállapítja, hogy a belső és a külső telepítés (a nyírségi tirpákok egy része 1946—1949 között áttelepült Csehszlovákiába) nem oldotta meg a megye túlnépesedését, s ezért indul meg egy máig tartó nagyarányú elvándorlás a szocialista iparosodás megindulásakor. — MOLNÁR JÓZSEF: Luby Margit. 1935-ben tűnt fel Luby Margit A parasztélet rendje c. néprajzi monográfiával, mely nagy visszhangot és elismerést váltott ki akkor. — BALOGH ISTVÁN „Honfiszózat" Petőf i ellen (1848 március—április) című cikkében elemzi Mező Dánielnek, a hajdúböszörményi ügyvédnek, nemzetőrnek Petőfi A királyokhoz c. költeménye ellen írt verseze • tét. Mező a szabadságharc leverése után igyekezett hasznot húzni Petőfi elleni korábbi fellépéséből — mint ezt az egyik bécsi rendőrügynök 1850-ben kelt levele bizonyítja. — Szabolcsi ábránd, 1928 címen MÓRICZ VIRÁG írását közli a folyóirat, mely Móricz Zsigmond szabolcsi élményeit, Magoss Olgához fűződő szerelmét eleveníti meg — MERÉNYI OSZKÁR: Fiatal szabolcsi írók lázadása 1933 — 34-ben. Az 1933-bari Nyíregyházán megindított „Forrás" c. folyóirat íróit, műveiket ismerteti, s harcukat a korabeli hivatalos kultúrával. 2. sz. BANNER JÁNOS: Jósa András és Kiss Lajos emlékezete. A Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat Szabolcs megyei vándorgyűlésén a XIX. és XX. századi magyar régészet és néprajztudomány e két kiváló vidéki művelőjéről mondott emlékbeszédét közli a folyóirat. A megemlékezés áttekintést ad Jósa András és Kiss Lajos élettörténetéről, ismerteti mestereiket, tudományos tevékenységüket. — A századfordulón Beregdarócon élő mintegy 1200 főnyi lakosság kb. egyharmadának megélhetése a Lónyai Gábor-féle uradalomtól függött. Nagyrészük urasági cselédként dolgozott. Ezek közül az ostoros béresek 60—80 évvel ezelőtti életét, mindennapjait eleveníti meg PAPP ZOLTÁN SÁNDOR: Azurasági cselédek élete a regi Beregdarócon c. érdekes történeti-néprajzi tanulmánya. — NYÁRÁDY MIHÁLY: Nyíregyháza az 1848 — 1849. évi szabadságharcban. A tanulmány a városi és egyházi levéltár, továbbá visszaemlékezések alapján rekonstruálja a másfél óv eseményeit. Megállapítja: nem helytálló a korábbi monográfia állítása, hogy a március 15-i események lázba hozták a várost, s forrongás lett volna mindenütt. A több éve meg-megújuló kolerajárvány alapvetően meghatározta a hangulatot, s szó sem lehetett tömegmegmozdulásokról. A szerző ezután leírja a képviselőtestület magatartását, intézkedéseit 1848-ban, majd a júliustól kezdődő katonai eseményeket veszi sorra. Ismerteti a kormánybiztosfőispán, a később halálra ítélt Degenfeld Imre, rendelkezéseit, az 1849. évi harcokban a Nyíregyházát népfelkelésre hívó kiáltványt, az orosz csapatok bevonulását, a szomszédos Rakamaz népfelkelőinek vereségét. Mint a szerző kiemeli: a szabadságharc alatti magatartást, a város megmozdulásait végig befolyásolta az igen sok áldozatot (olykor napi 21 személyt) szedő kolera. — MOLNÁR MÁTYÁS: Három kiadatlan Móricz-levél. Az író sógorához, volt háztartási alkalmazottjához és unokahugához intézett, egyéniségét érdekes vonásokkal megvilágító levelek. — OELMACHER ANNA: ,,Arnos Imre" c. irása az ismert nyírségi festő életútját mutatja be. — KOROKNAY GYULA: Barzó Endre címen az elfeledett nyíregyházi festő pályafutását igen részletesen ismerteti. 3. sz. FÁBIÁN GYULA: Márványtábla helyett c. írása Turi Sándor nyírségi (paszabi) tanítónak állít emléket. Elmondja élettörténetét, tanítói, nevelői tevékenységét, melyet a felszabadulás után olyan kulturpolitikusok ismertek el személyesen is, mint Ortutay Gyula és Erdei Ferenc. A meleghangú írás rendkívül érdekesen és hűen eleveníti fel a két világháború közötti vidéki tanító sorsát, mintegy kordokumentumát képezi a korabeli kulturális életnek. — MERÉNYI OSZKÁR: Ismeretlen Bessenyeidokumentumok 1783—87. A Nyíregyházi Levéltárban előkerült iratok, levelek a neves testőr-író társadalmi ós anyagi helyzetére vetnek fényt, ugyanis elsősorban az Olasz Lajos berceli földesúrral folytatott pereskedés során keletkeztek. — SZILÁGYI BÉLA: Adatok a nyíregyházi színjátszás kezdetéről. A cikk szerzője felkutatta a reformkori, majd neo-abszolutizmuskori színjátszó kezdeményezések dokumentumait. A fiatal városi polgárság színház iránti igényével a reformkorban, 1844-ben találkozunk. Ekkor szabadságukat itt töltő diákokból és tanítókból létrejön az első színielőadó társaság. A szabadságharc bu-