Századok – 1969

Történeti irodalom - Hensel; Witold: Anfänge der Städte bei den Ost- and Westslawen (Ism. Frank Tibor) 154/I

154 TÖRTÉNETI IRODALOM vagy egymással folytatott levelezése során keletkeztek 1643. június 1. és 1645. december 4. között. Ezzel a módszerrel — mely a dátumon, a datálás helyén, a levélíró ós a címzett nevén kívül pontos jelzetek közlésével nyújt útbaigazítást a kiadatlan iratok lelőhelyére vonatkozóan is —, nagyban megkönnyítik a további kutatást. E nagyszabású vállalkozás, mely gondosan összeállított kötetek sorozatával fogja a XVII. század politikai és diplomáciatörténetének e kiemelkedően fontos eseményét, a westfáliai békét bemutatni, hosszú időre szóló, alapvető és valóban hiánypótló munkával gazdagítja a szakirodalmat. ZIMÁNYI VERA WITOLD HENSEL: ANFÄNGE DER STÄDTE BEI DEN OST- UND WESTSLAWEN (Bautzen, VEB Domowina-Verlag. 1967. 182 1.) A VÁROSFEJLŐDÉS KEZDETEI A KELETI ÉS NYUGATI SZLÁVOKNÁL A Németország területén, pontosabban Lausitz vidékein letelepedett szlávok, a szorbok (vendek) történetének kutatására a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiája (Berlin) évekkel ezelőtt külön intézetet állított fel. A Szorb Népiségkutató Intézet (Institut für Sorbische Volksforschung) az NDK délkeleti részén, Bautzen (Budysin) városában működik. Munkájának egyik legkiemelkedőbb teljesítményeként azt a kiadványsorozatot értékelhetjük, amelyben eddig már több mint 30 különféle munka jelent meg. Az Intézet kutatási tematikája nem marad meg a nevében jelzett, viszonylag szűk keretek között, hanem a szláv kérdés sokféle összefüggését átfogja. Ennek bizonyítéka a könyvsorozat legújabb kötete is, amelyben lengyel szerző tanulmányát adták közre, átdolgozott, németre fordított változatban. A tanulmány Witold Hensel akadémikus, varsói egyetemi tanár munkája, akit — régészeti-várostörténeti munkásságának elismeréseként — az Union Internationale d'Archéologie Slave is elnökéül választott. A könyv eredetileg 1963-ban jelent meg, „Archeológia о poczqtkach miast slowianskich" (Á régészet a szláv városok eredetéről) címmel. Hensel professzor jelentékeny részletekkel gazdagította a német kiadást az eredetihez képest, így többek között alaposan kibővítette az elbai szlávokról szóló részt is. Nagyon valószínűnek látszik, hogy az új kiadás szövegmódosításaival és egész szerkezetével a németországi szlávok történetének és a német—szláv kapcsolatoknak máig aktuális vonatkozásaira is fel kívánja hívni a figyelmet, és nem lehet véletlen az sem, hogy ezt éppen német nyelvű változatban teszi. A kötet — a rövid bevezetőt és a nagyon tömör zárszót nem számítva — négy nagyobb fejezetre tagolódik. Az elsőben a városkutatás módszertanáról szól a szerző, a másodikban áttekinti a korai városok fejlődésének megkülönböztető mozzanatait és fő adatait, a harmadikban az ún. városcsírákkal, a negyedikben pedig a helyi joggal rendelkező városalakulatokkal foglalkozik. A könyv felépítése világos, jól áttekinthető; a régészeti leletanyag és a szakirodalom rendkívül didaktikus interpretációja és értelmezése ugyanakkor a munkát a kérdéskör alapvető kézikönyvévé avatja. Voltaképpen szintézisről van szó, a kifejezés eredményeket rögzítő és összegező értelmében. Tekintettel azonban arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásáig nem szenteltek kellő figyelmet a szláv-lakta terület városképződésének problematikájára, ugyanakkor pedig hibás módszertani alapelvek és a források többékevésbé célzatosan egyoldalú értékelése folytán számtalan helytelen következtetés is napvilágot látott, Witold Hensel egyes részkérdések figyelmes, sokoldalú analízisét is elvégzi és hipotéziseket is alkot. így egyrészt néhány probléma megoldásához a legújabb eredmények ismertetésével és a vitás pontok felvetésével konkrét módon is hozzájárul, másrészt a várostörténeti kutatás korszerű módszereit szemlélteti, s az ilyen jellegű komplex kérdések adekvát megközelítési módját is példázza — általános értelemben. A mű végső értelmezésben úgy is felfogható, mint annak az alapelvnek az illusztrációja, mely szerint egy ilyen összetett kérdéskör csak különféle diszciplínák együttes munkájával deríthető fel és hozható közelebb a megoldáshoz. Hensel a régészet felől közelíti meg a problémát, ám koncepciójának kifejtésekor — az első fejezetben — kitűnik, hogy nem becsüli túl az archeológia lehetőségeit és jelentőségét a várostörténeti kutatás terén. A régészeti megközelítés eredményességének hangsúlyozásával, a tárgyi leletanyag és az írásos emlékek komplex feldolgozásának kiemelésével elsősorban a városfejlődés tanulmányozásában túlzott mórtékben érvényesített jogtörténeti szempontrendszer egyoldalúsága ellen lép fel. Az általa megjelölt kutatási irányok egy sor különféle tudománynak juttatnak komoly szerepet a várostörténeti vizsgálatokban. így pl. a földrajz az