Századok – 1969
Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI
FIGYELŐ 1303 szó, mellyel kapcsolatban nem elégséges csak az esztétikusok véleményére támaszkodni, könyvtárosok, irodalomszociológusok, filológusok és a történészek is illetékesek nyilatkozni. Perjós Géza és Nagy László az irodalom-esztétikusok érvelései mellé a történész érveit sorakoztatják fel, és ennek konklúziójaként kevésbé borúlátóan vélekednek a történelmi regény jövőbeli sorsáról. Perjés nem látja bizonyítottnak azt a tételt, mely szerint a történelmi regény műfaji önállósulása szükségszerű dekadenciájához vezetne. A történészek az aktualizálás problémáját is másképpen ítélik meg. Nagy László szerint, ha nem értelmezzük szűken mai társadalmunk kérdéseit, azokra a régi korokban lejátszódó történetek tanulságaiból is kaphatunk feleletet.1 8 Hiszen a kiemelkedő történelmi személyiségek éppen azáltal nőttek koruk fölé, hogy képességeiket az általuk jól felismert, szükségszerű fejlődés szolgálatába állították. A történelemszemléletnek, az írói módszereknek kell újnak, haladónak lenniök, hogy a regény valóban a ma emberéhez szóljon. Természetesen az írónak tartózkodnia kell a hamis aktualizálástól. Perjés a klasszikus történeti irodalomból felhozott példák alapján bizonyítja, hogy vannak esetek, mikor a könyvet vezérlő gondolat elévül és éppen az epikai érték marad fenn. Perjés — szemben az irodalmár vitázókkal, akik szerint a történelmi regényíró nem történelmet, hanem regényt ír, — Vörös Károlyt idézve megállapítja, hogy igenis meg kell kívánni az írótól a valóságos történeti szituáció minél teljesebb megértését, átélését. Nagy László szerint az igazán jó történelmi regény csakis széleskörű, pontos ismereteken alapulhat, mivel azonban a történelmet emberek csinálják, akik egyéni tulajdonságokkal, adottságokkal rendelkeznek, az egyes történések magyarázatát nem lehet egyedül általános társadalmi és gazdasági törvényekből levezetni. A pszichikai tényezők helyes megvilágítása feltétlenül írói készséget és fantáziát igényel, de az adott korszak alapos ismerete természetesen itt is elengedhetetlen. Ugyancsak Nagy László veti fel a történelmi regény korhűségének kérdését.Nyilvánvaló, hogy a tárgyak, eszközök, tájak, viseletek leírásának az adott kor viszonyait kell tükrözniök. Nyomatékosan felhívja a figyelmet — továbbá — arra a tényre, hogy az olvasóközönség élvezetes, érdekfeszítő stílusban megírt regényt igényel. Az olvasmányosság nemcsak a szépirodalmi jellegű, hanem az ismeretterjesztő történeti feldolgozásoktól is megkövetelhető. A történeti regényekkel kapcsolatban felmerült nézetek között — bár elvétve — olyan vélemények is kifejezésre jutottak, hogy a műfaj pontos meghatározásra szorul.19 Kanyó Zoltán egyetért Csetri — Lukács György munkáján alapuló — elméletével mely tagadja, hogy a történelmi és társadalmi regények között éles határvonal lenne. Ellentmondást lát azonban abban a tényben, hogy e megállapítás ellenére, a történelmi regényről mint önálló műfajról beszélnek. Hegedűs Géza, mint gyakorló történelmi regényíró sem tud lényeges különbséget tenni mai és nem mai téma között. Ezért mindaddig meddőnek tartja a történelmi regényről folyó vitát, míg az elavult műfajelméleti kategóriákkal mérik fel az irodalmat. A vita az ifjúsági történelmi regény és a történelmi regény kapcsolatára kétféle szempontból is kitért. Csetri vitaindító tanulmányában említi, hogy a múlt század romantikus történeti regénye először ifjúsági regénnyé degradálódott, majd nemzedékről nemzedékre egyre éretlenebb korúak olvasmányává vált. Perjés Géza nem ért egyet ezzel a megállapítással. E probléma, ha nem is azonos, de mindenesetre összefügg azzal a kérdéssel, hogy milyen mértékben igényli az ifjú olvasó a történelmi regényt. Szathmáry Györgyné kimutatása szerint az olvasók legnagyobb százaléka középiskolai tanuló. Hegedűs Géza külön is megemlékezik az ifjúsági történelmi regényekről. A múlt században a történelmi regény beletartozott az irodalmi törekvések fő vonalába. De ma sem lehet átutalni kimondottan az ismeretterjesztés körébe. Az ifjúsági történelmi regényre a kultúra folytonos bővítése érdekében szükség van. Hegedűs itt persze a gyakorlati történeti regényíró szempontjainak ad hangot. Természetesen minden hozzászóló — bármely kategóriába legyen is sorolható — valamely általános elv nevében ítélte meg a történelmi regény jelenét és jövőjét. Mégis, érthető módon különülnek el és mondanak olykor egymásnak ellent az irodalmárnak, a történésznek és az írónak a műfajjal szemben támasztott igénvei. Ugvancsak érthető az is, hogv az író és a könyvtáros szempontjai állnak a legközelebb egvmáshoz. Hiszen az író és a könvvtáros, az előbbi közvetettebben, az utóbbi közvetlenül találkozik elsősorban az olvasó igényeivel. "Nagy László: Gondolatok a történelmi regényről. Tiszatáj, 1968. XXII. 2. sz. 170-175. I. " Hegedűs Géza: Klió bűvöletében. Tiszatáj, 1968. XXII. 1. sz. 61-68. 1. Kanyó Zoltán: Az úgynevezett történelmi regényről és irodalomtörténeti kategóriákról. Tiszatáj, XXI. 1967. 7. sz. 658-660. 1.
