Századok – 1969

Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI

1298 FIGYELŐ zsidó család; a Nyugatra igyekvő katonatiszt és a katonaságtól hazaszökött fiú, a hangsúlyozottan „úri" családokból származó osztálytársak egy nemrég múlt korszak igen jellemző társadalmi típusait testesítik meg. Takács Tibor: Thököly ifjúsága című könyve történetének középpontjában is egy serdülő gyermek áll, valóságos személy: Thököly Imre. A gyermek Thököly azonban Erdélybe menekülésének számára sorsdöntő hónapjaiban is igen szűk körben élt és mozgott, ós kitekintése sem volt ebből a szűk körből. így — sajnálatos módon - az olvasó sem láthat sokkal többet a korszak társadalmából, mint amit a tizenhárom éves főrendi gyermek láthatott. A társadalomábrázolás tehát meglehetősen körülhatárolt. Thököly István — a történet szerint — egy az övéi jövőjén aggódó nagybeteg, majd haldokló apa, aki meg akarja menteni várait, félti családját, népét, a szorongató időkben. Kérdés azonban, hogy nem túlozza-e el az író ezt a tendenciát ? Mindenképpen a feudális főúr idealizálásának tűnik, hogy azt mondatja a fiát oktató Thökölyvel: „Ha a paraszti rend kér védelmet, ne késlekedj." Ez a patriarchális szemlélet nemcsak Thököly István gondolkozását hatja át. A regényben szinte erkölcsi mérceként szerepel a Thököly-családhoz való hűség. Mindössze egyszer történik utalás arra, hogy a Thököly-család érdeke nem mindig teljesen azonos, akárcsak a várnép érdekeivel is. Az író kiválóan érzékelteti, hogy mind a családját és hazáját ért igazságtalanságok, mind környezete ide irányuló tudatos igyekezete miként nevelték már a gyermek Thököly Imrét arra a szerepre, amelyet később betöltött. A történelmi regénykeret talán megengedte volna azonban, hogy szélesebb társadalmi rétegek élete és problémái is legalább villanásszerűen megjelenjenek az olvasó előtt. Ha erre mégsem volt mód, el lehetett volna határolni valamilyen formában a saját mai felfogását az ábrázolt szűk rétegek természetesen egyoldalú, sokszor objektíve sem helytálló szempontjaitól. Ezért nem érthetünk egyet Csulák Mihály megállapításával, ki a könyv értékelésével kapcsolatban a következőket írja: „A mű írójának egye tien erény ét tartom példamutatásának. Azt tudniillik, hogy sohasem zavarja össze mai történelmi nézeteinket hőseinek gondolkozásmódjával, mer értük őszintén ós fönntartások nélkül lelkesedni és ilyen formán lelkesíteni is."9 Természetes, hogy hiba, ha egy történelmi regényíró „összezavarja" saját és hősei gondolkozásmódját, világnézetét, de vajon erény-e, ha azonosul egy XVII. századi nagybirtokos társadalom- és nemzetszemléletóvel ï A külső elnyomás ellen való küzdelem a Thököly-korában valóban egyik legáltalánosabb érdekű törekvés, mely azonban nem fedte, és nem is fedhette el a társadalmon belüli problémákat. Ha az író kizárólag a nemzeti függetlenség kérdését állítja előtérbe ós azt is csak egy bármilyen pozitív szerepet betöltött főúri család és közvetlen környezetének szemszögéből, legjobb írói szándékai ellenére is a történeti igazságnak csak egyik oldalát mutatja, nem a teljeset. Takács Tibor regénye pontos, alapos történelmi ismeretekre támaszkodva íródott. A könyv hibái — mint láttuk — főként szűk és egyoldalú társadalomábrázolásából adódnak. Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya cnnű könyve tulajdonképpen nem más, mint egy a Rákóczi-korba transzponált kalandregény. Főhőse a népért és a néppel együtt harcoló kuruc kapitány, hősei a siklóskörnyéki parasztok, de találkozunk a könyvben a Siklóst megszállva tartó császári katonákkal, parancsnokukkal, sőt egy villanásnyi időre megjelennek Béri Balogh Ádám ós Bottyán János is. Mind a szereplők megválasztása, mind a mondanivaló tanulsága — a kuruc katonai akció a lakosság védelmezésével párhuzamosan folyik és a nép segítségével jut sikerre — jó történelmi regény megírására adhatott volna lehetőséget. Sajnos azonban maga a szerző sem veszi komolyan témáját, a szórakoztatás oltárán feláldozza a történelmi ábrázolást. Társadalmi képet, a szó igazi értelmében nem kapunk. Tulajdonképpen kuruc mezbe öltözött angyalokról és labanc mezbe öltözött gonoszokról olvasunk. A kurucok bátrak, okosak, bajtársiasak, a gyűlölt ellenséggel szemben lovagiasak, no meg természetesen a szerencse is nyomukba szegődik. A labancok viszont gyávák, együgyűek, részegesek, önzők, ellenfeleikkel kegyetlenek, miközben akcióikat üldözi a balszerencse. így nem is lehetünk meglepve, amikor a kurucok a legreménytelenebb helyzetekből is megmenekülnek. Az ilyen sok hibával megvert ellenségen könnyűszerrel arathatnak győzelmet az emberfölötti tulajdonságokkal rendelkező hősök. Hiszen az osztrák reguláris hadsereg katonái sorsdöntő pillanatokban züllött hordaként részegednek le, még azokban a ritka esetekben is, amikor tisztjeik ostobasága már eleve nem teszi lehetetlenné a harci feladat végrehajtását. Még a kalandregény nívóját is rontja, ha az olvasó előre tudja, hogy a hős győzelme a csata minden szakaszában biztos a gyatra ellenféllel szemben. Ebben az esetben azonban igen súlyos hiba ez a beállítás, mert eltorzítja a történeti igazságot ós eleve devalválja a Rákócziszabadságharc hősi erőfeszítéseinek jelentőségét. *DT. Csulák Mihály: Hol tart ma az ifjúsági irodalom. Köznevelés 1967. 8. sz. 309 — 311. 1.