Századok – 1969

Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI

1296 FIGYELŐ désébe ad betekintést. Mind a két könyvben azonban ez csak a társadalomábrázolás magja, mely körül kibontakozik az egykori ország, ha nem is teljes, de igen széles spektrumú képe. A fekete ember históriája központi cselekménye Debrecenben és Debrecen környékén játszódik. A regényben azt emeli ki az író, hogy az ország egyetemes érdekét tekintve, legégetőbb kérdés kétségen kívül a török terjeszkedés volt, ami természetesen nem közömbös egyetlen társadalmi osztály vagy réteg számára sein. A legveszélyeztetettebb helyzetben a parasztság és a városi plebejus rétegek voltak, mivel őket a török megszálló csapatok leöldösték, vagy rabszolgának hurcolták el. így a veszélyeztetett vidékek szegényeinek egzisztenciális érdeke a török elleni harc lóvén, minden meggondolás nélkül csat -lakoztak a harcba hívóhoz. Az ország nyomorúságát fokozó másik ellenség, az osztrák zsoldos csapatok a török előnyomulást voltak hivatva megállítani. Feladatuk azonban — ahogy a regényből kiviláglik — nem annyira Magyarország védelme volt, hanem Bécsé. A magyar főnemesek — mutat rá Hegedűs regénye — birtokaikat féltették a török előretöréstől, a városi gazdag polgárok pedig a törökök sarcolásától szerettek volna megszabadulni. De Dózsa emléke elevenen élt még és mint a könyvben szereplő nemesek és polgárok állásfoglalásából is kitűnik, a legnagyobb veszedelmet egy esetleg komoly haderőt képviselő seregben látták. Az uralkodó osztályok, míg a felfegyvezett parasztokkal szemben való fellépés kérdésében egyetértésre jutottak ugyan, egymás között a legádázabb küzdelmeket folytatták. Hozzájárult az ellentétekhez a katolikusok és protestánsok között dúló vallási viszály. Ezt az író úgy fogja fel, mint amely szintén leggyakrabban társadalmi ellentéteket takart: Dávid tanait és a többi antitrinitárius szektát legtöbbször a szegények követték, mert ekkor már a hivatalos protestantizmus, akárcsak a katolicizmus elnyomóik vallásává lett. így tűnt fel Karácsony naiv, babonás hitében az álomlátások és primitív csodák között az „angyalok városának képe", ahol szegény és gazdag együtt él, dolgozik, imádkozik és harcol a török ellen. Ez az utópisztikus ábránd egy újfajta, igazságosabb társadalom igényét tükrözi. Hegedűs kitűnően érzékelteti, hogy az adott társadalmi és politikai viszonyok között tehát Karácsonyiék megmozdulása bukásra volt ítélve, amit siettetett a realitásokkal nem, vagy alig számoló naiv, babonás csodavárás. A Hajnal a tárnák fölött besztercei bányászainak életét többszörös elnyomás tette elviselhetetlenné. Az országon elhatalmasodott a feudális anarchia, a főnemesi és köznemesi párt élet-halál harcot vívott az országos hatalomért. A török közeledett, feltartóztatására komolyan nem gondoltak; a tragédia előestéjén az utolsó harácsolásért való versengés bírta harcra a felső rétegeket. A regényből világosan bontakoznak ki a bányavárosok — elsősorban Beszterce — speciális társadalmi viszonyai: A város érdekellentétben és állandó súrlódások között élt mind a megyei nemességgel, főként a Dócziakkal, mind pedig a bányavállalkozó Fugger—Thurzó társasággal. A városi tanács tagjainak és a patrícius bányapolgároknak, bár egymással sem voltak egyetértésben, bizonyos mértókig össze kellett fogniok, nemcsak a földbirtokosokkal adódó konfliktusok miatt, illetve a bányavállalkozóval szemben, de a plebejus rétegek elnyomására is. A bányászokat kizsákmányolta egyrészt mint bérmunkásokat a Fugger—Thurzó társaság, másrészt pedig mint a városi plebejus tömeget a feudális privilégiumokkal rendelkező városi tanács és a patrícius polgárság. Hegedűs konkrétan ábrázolja: a bányászok helyzetét súlyosbították a kettős gazdasági elnyomás mellett a földesúr erőszakos akciói is, aki ha a bányatársasággal konfliktusai adódtak, a bányamunkások elfogásával válaszolt. Mikor azután az állam pénzrontással kívánt segíteni válságos pénzügyi helyzetén és ezzel drágaságot és áruhiányt idézett elő, a bérmunkából élő és így fokozottan a piacra szoruló bányász megélhetését már szűkösen sem tudta biztosítani. Ezen a ponton a bányásznak már nem volt más választása, mint a sztrájk, illetve a fegyveres önvédelem. A bányászok többször is fellángoló megmozdulásának ideológiájaként a regény a münzeri tanításokat jelöli meg. Ha ez tényszerűen a történeti feldolgozásokból nem is derül ki, a mozgalmaknak a reformációs tanokkal való kapcsolata bizonyított. Mintahogy arra is vannak adatok, hogy a felkelésben tevékenyen résztvevő pap ós tanító — kikről a regényben is olvashatunk — mint eretnekek máglyán fejezték be életüket.8 A regény története szabta meg az egyébként igen széles társadalmi összkép határait, ezért jogosan nem is hiányolható a parasztság ábrázolása. Az adott társadalmi rendszer többi osztálya és rétege plasztikusan áll előttünk. A szereplők osztályhelyzete ebben a regényben sem mereven determinálta a cselekedeteket. Az egyéni, igen differenciáltan megrajzolt tulajdonságok mindig erősen befolyásolják az állásfoglalásokat. •Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés 1525 — 1526. Századok 1952. 364-396. 1.