Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1290 FOLYÓIB.ATSZEMLE cia viszonnyal. — PETER KINO: A püspöki intézmény a polgárháborúk alatt, 1642— 1649 (523—537. 1.) a püspöknek a király által is támogatott ellenállását mutatja be az intézmény felszámolásával szemben. — ALFRED COBBAN: Louis Napoleon Bonaparte 1838-ban (537—541. 1.) a Foreign Office-hoz egy francia informátortól (neve valószínűleg P. Lagarde) eljuttatott memorandumot közöl, amely a Svájcból éppen távozásra kényszerített trónkövetelő helyzetét ismerteti. — J. G. SLAVIC REVIEW 1968. 1. (márc.) szám. — JA. Sz. LUBJE: Forráskritikai problémák, tekintettel középkori orosz dokumentumokra (1—22.1.) a szovjet tudós áttekintést ad az orosz történetírás forrástani elveinek fejlődéséről, és elsősorban az orosz középkori eretnekmozgalmak kutatása terén szerzett tapasztalataira alapozva összegezi, milyen óvatosan és precízen kell különösen ilyen esetekben az ellenséges forrásokat elemezni.—ALLEN SINEL: Az orosz paraszt nevelése: Dmitrij Tolsztoj gróf elemi iskolai reformjai (49—70. 1.) az 1860-as és 70-es évek orosz közoktatásügyi miniszterének a tevékenységét elemzi. Az iskolafelügyelet kiépítésével, tanítóképzők szervezésével, a zemsztvók iskolaalapításának ösztönzésével igyekezett valamelyes ismeretanyagot elterjeszteni, ami ekkorra már elengedhetetlen volt, a világi oktatást pártoló reformjai mégis ellenkezést váltottak ki a kormányköreikben. — HUGH RAGSDALE: Bonaparte orosz politikájának kezdetei (85—90. 1.) Napoleon és I. Pál közeledési kísérletéről mutatja ki, hogy Napoleon 1807 utáni orosz politikájának az alapjai már itt megvoltak. 1968. 2. (jún.) szám. — MICHAEL. CHERNIAVSKY : Rettegett Iván mint reneszánsz fejedelem (195—211. 1.) párhuzamot von Iván, Ivan Pereszvetov és Machiavelli nézetei közt, s úgy látja, IV. Iván reneszánsz fejedelem volt (ahogy a korabeli Moszkva is reneszánsz város), aki a rosszat kíméletlenül büntető igazságos uralkodó magatartását kapcsolta össze a korábbi erkölcsi kötöttségektől felszabadult reneszánsz egyéniség öntörvényüségével, amire nagyjából ebben a korban egyéb uralkodóknál is akad példa (III. Richárd, XI. Lajos stb.). — JAN M. MICHAL: Csehszlovákia külkereskedelme (212— 229. I.) ismerteti 1948-tól a külkereskedelem alakulását és az új gazdasági mechanizmus várható befolyására "is kitér a szocialista országok közt viszonylag a legjelentősebb külkereskedelmi forgalommal rendelkező államban. — FREDERIC LILGE: Lenin és a közoktatási politika (230—257. 1.) úgy látja, hogy Lenin az iskola kórdósét melehetősen konzervatívan kezelte, elsősorban az állami igények szempontjából működő intézményt látott benne, s a forradalom után ennek megfelelően irányította. — KEITH HITCHINS: AZ orosz forradalom és a román szocialista mozgalom 1917—1918 (268—289. 1.) ismerteti a forradalom hatását, amely eleinte egyértelműen pozitív visszhangot váltott ki, később azonban a román szocialista vezetők többsége szembefordult a bolsevikokkal, csak a baloldali kisebbség állt ki következetesen mellettük. Ez a kisebbség azonban nem tudta megnyerni a tömegeket, s ezért 1918 őszén a forradalmi helyzetet nem tudta a forradalom érdekében kihasználni. — N. A külföldi folyóiratszemlét összeállították : Barta Gábor (B. G.), BellórBéla (В.), Jemnitz János (J.), Jeszenszky Géza (J. G.J, Niederhauser Emil (N), Sárdi Anna (S), és Teke Zsuzsa (T).