Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1285 sót még nem tudjuk megmagyarázni. A születésszám önkéntes csökkentésére a XVIII. századra vonatkozó korábbi feltevéseket az adatok nem támasztják alá: korlátozást az akarattól független társadalmi és szemléleti tényezők jelentettek csupán. — M. DAVID Y. Debbaschnak a közép-amerikai francia birtokok 1635-1833 közötti társadalmáról, a fehér-mulattnéger viszonyról, a mulattok integrálódási kísérletéről írt könyvét ismerteti (80—86. 1.). — D. CHEVALLIER a XIX. századi libanoni agrár-társadalom belső struktúráját vizsgálja (87-100. l.).A nyugati, kapitalista gazdaság szellemének behatolását oly társadalom fogadta, melyben a munkaszervezés, a gazdasági kapcsolatok rendje igen fejlett volt . A kereskedelem gazdaggá tetté a hegylakókat, de egyben kiszolgáltatta őket a külvilágnak: a politikai hatalmat meg kellett osztaniuk a török birodalommal. Belsejét tekintve a libanoni társadalom szigorú családi szervezeteken nyugodott, az endogámia segített a tulajdon egységét őrizni: de egyben a családi viszonyok összekúszálásához is vezetett. Általában egy-egy közösség 2, szembenálló nagy családra oszlik, a családok között hierarchikus rend alakult ki, s a legnagyobb családok tartják fenn a kapcsolatot a külső, politikai hatalommal. —M. RUBEL A „Tőke" első kiadásának forgalomba hozásának nehézségéről emlékezik meg(101—110. I.). — M. PEEONNET a genealógiáról mint a népességtörténet új segédtudományáról írt módszertani észrevételeit, útmutatásait adja közre (111—122. 1.). — G. NIGAY a folyóiratok, újságok franciaországi leltárait, repertóriumait és katalógusait veszi számba (123—132. 1.). — B. G. REVUE D'HISTOIRE DE LA DEU-XIÈME GUERRE MONDIALE 1968. 69. (jan.) szám. — Különszám az Atlanti Csatáról. PHILIPPE MASSON: AZ Atlanti Csata nagy vonalakban (3—28. 1.) a második világháború leghosszabb csatáját ismerteti. 67 hónapig tartott. A csatában résztvevő erőkkel ós a különböző koncepciókkal foglalkozik, Raeder és Dönitz felfogásával a tengeralattjárókról, a két felfogás különbségével. Majd az angol elképzelésekettaglalja. A z atlanti csata különböző fázisait tárgyalja: 1939 szeptember—1940 május, 1940 június—1941 december, 1941 december—1943 május, végül 1943 május —1945 április időszakok szerint. — I'. K. KEMP: A brit hajórajok védelme (29—40. 1.). Az angol és német erők állapotát taglalja a tengeralattjárók és a légvédelem síkján, és összefüggésbe hozza ezen erők változásait és alakulását az atlanti csata különböző állomásaival. —JÜRGEN ROHWER: A rádiósürgöny, mint a vezetés segédeszköze a tengeralattjárók harcában (41—66. 1.) megállapítja, hogy a harc kimenetele nagymértékben függött az új technikai eszközök és a fegyverzet fejlődésétől. Az atlanti csata fordulópontját főként a radar alkalmazása idézte elő. A csatát a hajórajok három harci cselekményére osztja fel, azokat tárgyalja számszerű illusztrációkkal. — P. K. LUNDEBERG: Az Egyesült Államok válasza a tonna-háborúra (67 -96. 1.) megállapítja, hogy az USA a tengeralattjáró harc szempontjából roszszul felkészülve lépett be a második világháborúba. Elemzi az USA ilyenirányú felkészülését 1914-től kezdve, majd hoszszan felsorolja, számadatokkal alátámasztva a németek ellen vívott ilyen irányú harcot a második világháborúban. 70. (ápr.) szám. — Különszám a háborús Romániáról. GHEORGHE ZAHARIA: Románia külpolitikája a második világháború előtt (1—18. 1.) megállapítja, hogy a kqt világháború között Románia gazdasági élete fellendült, de a politikai életben a polgári jogok egyre szűkültek. A hitlerista és horthysta revizionista veszély következtében Románia élénken részt vett a nemzetközi politikai életben. A kommunista párt a Hitler-ellenes politika mellett állt ki. Az Anschluss után a helyzet nyugtalanítóvá vált, de Románia ellenállt a német nyomásnak. A többséggel ellentótben a fasiszta erők növelték erőfeszítéseiket 1939 őszétől, hogy a Róma—Berlin tengelyhez csatlakozzék az ország. — TITU GEORGESCU: A hitlerista „ötödik hadoszlop"-rólRomániában (19—38. 1.) 1918 után erősödtek a reakciós intézkedések, nőtt a munkások és parasztok elnyomása. A fasisztákolaszországi győzelme növelte a román reakció erejét, amelyet a romániai német kisebbség is támogatott. A továbbiakban a cikk a Vasgárdával foglalkozik, valamint a különböző pártok közötti ellentétekkel. Leírja a vasgárdisták harcát a hatalomért. — P. CONSTANTINESCU-IASI: Az 1944 augusztusi jelkelés (39—55. 1.). Románia természeti kincsei miatt nagy szerepet játszott a náci Németország terjeszkedési terveiben. Leírja a különböző ellenállási mozgalmakat, a kommunista párt és a Demokratikus Nemzeti Front akcióit, majd, rátér az 1944 augusztusi felkelés ismertetésére. — ION CUPS A : Románia részvétele a németek vereségében (58—68. 1.) taglalja az 1944 augusztusi felkelés jelentőségét, majd elemzi a román csapatok részvételét a magyarországi, csehszlovákiai harcokban a szovjet csapatok oldalán. Megemlíti, hogy 2Í0 ezer román harcolt Magyarországon, akik közül 42 700 esett el. — VASILE G. IONESOU: A második világháború