Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1269 jelentés Miksa főherceg Krakkó elleni 1587-es hadjáratáról (280—286. 1.) közli a három jelentés szövegét, az egyik Jan Zamoyskitól való. — JERZY ZDRADA: Joachim Lelewel a cenzúra kezdeteiről a Lengyel Királyságban (287—293. 1.) közli Lelewel 1819 májusjúniusának fordulóján kelt levelét, amelyben az orosz hatóságok fellépését ismerteti az egyik varsói lap ellen. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1968. 3. szám. — A szám Marx születésének 150. évfordulója alkalmából az б élet- és történeti művének van szentelve. RENATE MERKEL, KARL REISSIG, WALTER SCHMIDT: Marx Ká-roly és a szocializmus (277—305. 1.) a tudományos szocializmus fejlődésének három szakaszán (1843—1848/49, 1849 — 1871, 1871—1895) át Marx és Engels szocializmus-képének fejlődésót vizsgálja. A gazdasági-társadalmi formáknak Marx által kifejtett elmélete, a társadalomról mint összefüggő rendszerről alkotott ismeret, a szocializmus és a kommunizmus történeti fejlődési folyamatának felismerése, a közösségi termelésen nyugvó társadalmak ós gazdasági rendszerek célfunkciói, az árutermelő társadalmak kategóriáinak általános tartalma, a szocialista állam átfogó össztársadalmi, politikai, gazdasági és kulturális-nevelő funkcióira, valamint a termelőknek gazdasági ós társadalmi folyamataik felett való uralmára vonatkozó ismeret ma is lényeges alapjai az uralomra jutott kommunista és munkáspártok stratégiájának ós taktikájának. — GERHARD BECKER: Marx Károly két újonnan felfedezett levele (306—326. 1.) 11 különböző dokumentumot közöl magyarázó bevezetéssel. A dokumentumok fontos kiegészítő adalékokkal szolgálnak Marx 1848-i élettörténetéhez. — HORST ULLRICH: A modern imperialista Marx-kritika szellemi atyjai (327—346. 1.) a polgári ideológiának a marxista világnézet XIX. század utolsó harmadbeli fejlődésre adott reakcióját tárgyalja. A polgári ideológia és filozófia ekkor koncentrikus támadásba ment át a marxizmus ellen. A junker elit vezetője, H. v. Treitschke minden ideál lerombolásával, alkotó gondolatok hiányával, a személyiség megsemmisítésével vádolta a marxizmust. A tárgyilagosság pózában tetszelgő, az ipari burzsoázia érdekeinek szószólójaként fellépő H. v. Sybel szerint a szocializmus a kapitalista magántulajdon megszüntetésével halálos csapást mér a személyi szabadságra. A kathedra-szocialisták, G. Schmoller ós társai a szociáldemokrácia térhódításának megakadályozására az államnak a társadalmi életbe való beavatkozását és a szociáldemokratáknak az általuk kidolgozott „reformszocializmus" jegyében a reformok útjára való terelését sürgették. Az antimarxista körök filozófiai szóvivőjeként az 1870-es években E. Dühring berlini egyetemi magántanár lépett fel, aki mint idealista és metafizikus filozófus azonosította egymással a marxi és a hegeli dialektikát, ós támadta a materialista dialektikát. Az ókatolikus Huber a „természettudományos realizmus" állítólagos képviselőiként támadta Marxot és Engelst. Ugyanakkor más ókatolikus és evangélikus körök a tömegek világnézeti forradalmasodásának ellensúlyozására kísérletet tettek Marxnak a keresztény ideológiába való „kritikai besorolására". A. Schäffle frontális támadást indított a marxizmus, de különösen annak filozófiája ellen. Közben azonban leküzdhetetlen ellentmondásokba bonyolódott. A színtérre lép F. Nietzsche is fő műveivel. F. Tönnies nyitja meg a pozitivista irányú polgári szociológiai marxizmus elleni kritikai kampányát. Ot követik a polgári jogfilozófusok marxizmus elleni rágalmaikkal és gyalázkodásaikkal. P. Barth és E. Bernheim a gazdasági materializmussal tévesztette össze, s emiatt hevesen támadta a marxizmust. A szintén evangélikus Oldenburg fatalizmust, Metzke totalitarizmust vetett szemére. A polgári ideológiának ezeket a támadásait, ferdítéseit és rágalmait az 1890-es években szilárd pozíciókból verte vissza Engels és a melléje felsorakozott kitűnő német ideológus tábor: Joseph Dietzgen, Franz Mehring, Karl Kautsky és August Bebel. — VERA WRONA: August Bebel elméletivilágnézeti fejlődése (347—362. 1.) három szakaszt különböztet meg Bebel fejlődésében. Az első, 1868/69-től 1870-ig terjedő szakaszban Bebel elsajátította a marxista világnézet alapvető gondolatait a történelmi materializmus, a politikai gazdaságtan és a tudományos szocializmus terén, leküzdve korábbi világnézetének idealista ós mechanikus materialista csöke vényeit. A magántulajdonra, annak eredetére és történelmi tendenciájára vonatkozó marxi felfogásból kiindulva eljutott arra a felismerésre, hogy az egész társadalmi fejlődés alapja az anyagi termelés fejlődése, s éppen ezért a történelmet sem elvont eszme, sem szubjektív önkény nem határozhatja meg. Az 1870-től az 1875/76. stuttgarti pártkongresszusig számítható második periódusban mélyebben megérti a törvényszerűség fogalmát. A német parasztháború c. művében a materializmust a társadalom területére kiterjesztve eljut a néptömegeknek mint legdöntőbb történelmi erőnek meggyőző ábrázolásáig. Az 1875/76-tól 1878/79-ig terjedő harmadik