Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1267 Boleszláv lengyel fejedelem és Lothár német-római császár tárgyalásai eredményeként Boleszláv két hűségesküt tett a császárnak, az egyiket valamennyi lengyel terület nevében, a másikat l'omeránia és Rügen szigete nevében. A hűbéri fennhatóság elismerése fejében Lothár nem ragaszkodott hozzá, hogy a lengyel egyházat a magdeburgi érsekség alá helyezzék, a cseh és magyar követelések tekintetében is engedékeny volt (ekkor készült elő a lengyel—magyar béke, II. Béla elismerése és II. Géza házassága Boleszláv lányával). Lengyelország gyengesége és a birodalom belső erősödése elkerülhetetlenné tette ezt az egyezményt. — JAN REYCHMAN: A lengyel diplomáciai képviseletek jelszámolása Lengyelország 2. és 3. jelosztása után (301—322. 1.) bemutatja, hogy a Szaniszló Ágost király által létrehozott kilenc külképviseletet, amelyek számát a négyéves szejm idején 16-ra emelték, a király a Kosciuszko-felkelés leverése után is fenn akarta tartani, az orosz hatóságok azonban követelték visszahívásukat. Minthogy a diplomaták kifogytak a pénzből, sőt adósságokba keveredtek, visszatérésük néhány esetben évekre elhúzódott, bár az adósságokat, az orosz állam magára vállalta. Konstantinápolyban először Kosciuszko albán megbízottja, azután egy önjelölt követ a század végéig még fenntartotta a lengyel követséget. — STANISLAV SALMONOWICZ: Saint-Just, a romantikus forradalmár (1767—1794) (323— 336.1.) áttekinti életútját, kimutatja, hogy a felvilágosodás ós a romantikamellett az antik hőskultusz hatott gondolkodására. Elemzi a köztársasági intézményekről szóló Töredékeit, amelyekben már a tapasztalt politikus szemével kísérli meg, naiv optimizmus nélkül, az állami berendezkedésre vonatkozó elképzeléseit összegezni. — •JERZY TOMASZEWSKI: Az Olzán-túli Szilézia munkásosztályának helyzete. 1938 október —1939 szeptember (337—353. 1.) a Csehszlovákiától elvett, lengyel többségű terület sorsát egészében tekinti át: a lengyel hatóságok elnyomták a cseh lakosságot,, a cseh munkásokat elbocsátották, ami enyhítette a lengyelek közt a munkanélküliséget,, a korona átváltási árfolyamával viszont lenyomták a reálbéreket, azok csak 1939 január végére érték el a korábbi szintet. Áz állampolgári jogokat is korlátozták. — TADEUSZ MANTEUFFEL: A Történettudomány/ Intézet lő éves (355—365. 1.) számszerű áttekintést ad az Intézet eddigi munkásságáról, a feldolgozott témákról. A további fejlődésre vonatkozólag hangsúlyozza, hogy a források önálló értelmezésének szabadsága mellett szükség van a vita teljes szabadságára. — R. R. PALMER: Az amerikai és az európai forradalmak a XVIII. században. Összehasonlító kísérlet (367—371. 1.) hangsúlyozza az erkölcsi célok közös voltát a forradalmakban. Valóban transzatlantikus, nyugat-európai civilizáció létezett egykor. Az amerikaiak maguk is európaiak voltak, ezért tudtak az eltérő körülmények ellenére programot adni az európai forradalmaknak. — IZABELLA RUSINOWA AZ amerikai történészek forradalmukról (373—383. I.) áttekinti a különböző polgári történetírói iskolák koncepcióját az amerikai forradalomról, befejezésül ismerteti az amerikai marxista történészek álláspontját. — Вон-DAN KRÓLIKOWSKI: Marcin Matuszewicz tanúságtétele a szász korszakról (385—396.1.) egy 1714—1773 élt középbirtokos nemes, szenátor emlékiratát ismerteti. — HELENA RZADKOWSKA: Philippe J. B. Buchez Franciaország viszonyáról Lengyelországhoz 1789—1794-ben (397—399. 1.) közli a francia történész 1838-ban írt levelét a franciák Lengyelország iránti rokonszenvéről. — JÓZEF PTTCILOWSKI ismerteti Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban c. könyvét (485—488. 1.) — N. PRZEGL4D HISTORYCZNY 1968. 1. szám. — STELLA MARIA SZACHERSKA: AZ első dán érsekek politikai szerepe (1—24. 1.) kimutatja, hogy az 1103—1104-ben érseki rangra emelt Lund első érsekei (1188-ig) előbb a hazai belharcok lecsendesítésén fáradoztak, hogy ezzel kiküszöböljék a német beavatkozást, majd a balti területszerzésben segítettek az államnak, a pápai kúriával való kapcsolataik révén. —-KRZYSZTOF GRONIOWSKI: Az Ólengyelor-szági és Dqbrowai Medence munkásai a januári felkelésben (25—40. 1.) részletes adatokat mutat be, hogy a bányászok körében már évekkel 1863 előtt megindult a szervezkedés, a felkelés kitörése után a fegyvergyártásban vettek részt a munkások, a sandomierzi vajdaságban pl. a felkelők 40—50%-a a bányászok közül került ki. — Ju. I. STAKELBEKG: N. V. Berg ,,Emlékirat az 1831—1864-es lengyel összeesküvésekről és felkelésekről" c. művének létrejötte és sorsa (41—66. 1.) a szovjet szerző azt bizonyítja, hogy N. V. Berg felsőbb utasításra fogott hozzá munkája elkészítéséhez, de objektív feldolgozást nyújtott, nem volt hajlandó — megbízóinak intencióit követve — a felkeléseket a néptől elszakadt nemesi mozgalmaknak beállítani. Sok olyan hivatalos forrást használhatott fel (kihallgatási jegyzőkönyvek pl.), amelyekhez később sem férhetett hozzá más történész, s nagyrészt