Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Magyar történelem 1239/V–VI

1246 KÖNYVSZEMLE ahol a kor gazdasági fellendülése alig érződött, a kultusz inkább a közép- és alsó rétegekben terjed el, s ezek közt kevés az orientális elem. A kultusz elterjedésében a birodalom kezdődő válsága tükröződik. A IV. század elejéig terjedő harmadik korszakban tovább nő a katonaság szerepe, a kultusz ekkor közel kerül a hivatalos valláshoz. 308 után a kereszténység térhódításával szemben eltűnik. — Selm.ec.zi Kovács Attila: A vízimalmok és a molnárok társadalmi szerepe Gyöngyös vidékén (107—128. 1.) részben eredeti gyűjtésen alapuló néprajzi tanulmányában felvázolja a múlt század utolsó harmadának egyik érdekes társadalmi rétegét, a szinte dinasztiákat alkotó bérlő-molnárok életét, tanulását, munkáját, egymás közti konkurrencia-harcait, s utal a malom központi szerepére ebben a korban, mint a falu találkozó fórumára. — Bitskey István: A KLTE diákköri munkájának kérdése (1965 —67) (211—224. 1.) áttekintést ad valamennyi diákkör eddigi tematikájáról. — А H/1. kötetben Petik László-. A pedagógus pályával való azonosulás szociológiai problémái egyetemi hallgatóknál (5—47. 1.) középiskolásokkal, felvételizőkkel és T., III. ill. V. éves hallgatókkal, folytatott kérdőíves ankét és interjú eredményeit összegezi (osztályok ós rétegek szerinti bontásban is), igen érdekes részleteredményeit abban foglalja össze, hogy a hallgatók viszonya saját pályájukhoz előbb inkább pozitív, később negatívvá válik. — Visy Zsolt: Az Alföld történeti ós régészeti viszonyai az i. е. I. és i. sz. I. században (49—72. 1.) az ókori szerzők adatait is feldolgozva mutatja meg előbb a kelták túlsúlyát (a boiusok vándorlása stb.), ill. a keleti területen a dákok szerepét, mellettük a szkíta maradványokét. Az i. sz. I. században a kelták heiyét a jazigok veszik át. — Nagy Árpád: Régészeti adatok az Alföld IX. századi történetéhez (73—95. 1.) úgy véli, hogy Anonymus adatai azért valamit tükröznek a IX. századi helyzetből: a Tiszáig bolgár birtokban van a terület (a bolgárok itt az avar maradványokra telepedtek rá), ez nem közvetlenül szomszédos a morva állammal. Az írott forrásokból adódó kéj) alapján kell a bolgár leleteket keresni. A tíszaburai temető 9 sírját formális elemzés alapján is bolgárnak tekinti, határbiztosító katonai telepet lát itt, amelyet a magyar honfoglalás pusztított el. A mindszenti lelet formális alapon ugyancsak bolgárnak minősíthető csatja viszont a kalandozó magyarok zsákmányaként került ide. -—• Gergely András : A reformtörekvések reakciója és a reakció „reformtörekvései" (1841—44) (97—131. 1. ) bőséges idézetekkel mutatja be az először a haladás táborán belül elkülönülő neokonzervatív csoportot, ismerteti állásfoglalásukat az örökváltság, nemesi adózás, a polgári átalakulás egyéb kérdései és a külpolitika területén, megállapítja, hogy a nagybirtok érdekeit képviselték, demagóg módon bírálták a nyugati kapitalizmust. Ez az első reakciós pártalakulás Magyarországon. — A III/l. kötetben Gergely András: Molnár Erik 1945 előtti társadalomtudományi munkássága (8—30. 1.) ismerteti az ekkor megjelent munkákat, hangsúlyozza Molnár Erik sokoldalú érdeklődését. Tudományos munkássága a világválság hatására bontakozott ki, s mint Gergely kimutatja, az 1945 után oly nagy hatással kifejtett problémák csírájukban már itt is jelentkeztek. — Tóth István: A dáciai Silvanus kultusz eredetének és társadalmi hátterének kérdéséhez (31—49. 1.) megállapítja, hogy pannóniai és dalmáciai hatásra Dáciában is elterjedt a kereskedelmi és egyéb kapcsolatok révén, a Maros-vonaltól délre alig ismeretes. A Dalmáciából jöttek hazai istenként hozták magukkal, náluk a természeti erők megszemélyesítője. A pannóniai eredetű Silvanus domesticus viszont inkább a békés munka védelmezőjének számított, ezért a vagyonosok körében volt népszerű. — Németh Béla: A Cato Maior-kóp jellemzői a cicerói „De re Publica"-ban (50—69. 1.) az 54-es óv eseményeihez kapcsolja Cicero munkáját, s úgy látja, Catóról alkotott képe majdnem önarckép: a homo novus élvezhetné az otiumot, de inkább vállalja a politika viharait (Cicero is 54 végóig még megpróbálkozott a további politikai szerepléssel). — Nagy Árpád: Thonuzoba. (A Tomaj nemzetség eredethagyománya P. maxisterGesta Ungarorumáhan) ( 70—95. 1.) kimutatja, hogy Anonymus története Thonuzobáról két eredethagyományt ötvözött össze, az egyik, a nemzetségi, Thonuzoba már keresztény fiától, Örkénvtől eredezteti a nemzetséget, a másikat (Thonuzoba öngyilkossága) talán históriás énekből vette. Az egész epizód a valószínűleg 970 utánra datálható besenyő bevándorlást mutatja (ekkor a besenyők Szvjatoszláv kijevi fejedelem szolgálatába álltak Bizánc ellen, de a vereség után a magyarokhoz mentek át). Nemzetségi szervezetük rokon volt a magyarokéval. Thonuzoba öngyilkossága a kereszténység terjedésével szembeni tehetetlenséget mutatja. — Solymosi László: Megjegyzések a jobbágyság költözésével foglalkozó határozat értékeléséhez (96—108. 1.) azt bizonyítja, hogy a XIII. században a szabad költözés nem volt korlátlan, tehát IIT. András 1298. évi. 2. dekrétuma nem korlá-