Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A SI AG Y AH TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1197 a Konstantinápolyi Intézet megnyitásakor, annak az a magyarázata, hogy a beszédhez a „direktívákat" Klebelsberg írta meg.11 3 Klebelsberg ós a fiatal főherceg „társalgási köréhez" tartozott gróf Bánffy Miklós is, a XX. század magyar arisztokratáinak sajátos alakja. Rajong a zenéért, színházért, irodalomért. Több regény, dráma ismert szerzője, s mint festő is elismert. Ott találjuk a Konstantinápolyi Intézet megszervezésénél, annak elnökségi tagja;114 a Tanácsköztársaság leverése után élénken részt vesz a politikai életben (egy ideig külügyminiszter); s egyik szervezője Klebelsberg hollandiai pénzszerzési akciójának.115 De e segítségadás mellett mit mutatnak a tények a másik oldalon? Azt, hogy mindez elég erősen éreztette hatását a tudományos tervek alakulásán, a tudományos munkán. Az például közismert és bizonyítható, hogy a Fontes sorozat programjába a nádor-kötetek, a főherceg-nádorok iratainak (József, Sándor Lipót, István) kiadására akkor került sor, amikor József főherceg, mint a Társulat legelőkelőbb mecénása megjelenik.116 Érdekes és jellemző volt Baranyay Béla „találkozása" az Eszterházyakkal. À Fontes sorozat egyik kötete az Einrichtungswerk születésének körülményeit, történetét tárgyalta volna. Az anyag összegyűjtésével, válogatásával és a bevezető megírásával a lelkiismeretességéről és filológusi hajlamáról ismert Baranyayt bízták meg. A kutatások közben bebizonyosodott, hogy az 1687—88. évi országgyűlésen az 1687. XII. 8-i koronázási eskü „alapiratát" úgy csempészték be az 1687—88. évi törvényekbe. E clausulához — melyet „azért tartottak fontosnak, hogy Magyarországot einrichtolni lehessen" — a rendek nem is járultak hozzá. A csalást a nádor, Esterházy Pál követte el, kit az udvar „kellemetlen függő ügyeinek reá nézve kellemes elintézésével" fizet meg. A fiatal kutató kétségbeesett levelet ír Klebelsbergnek : a tényt kihagyni nem szabad, ez vét a tudomány ellen, ha viszont megjelenik így, akkor azt „átveszi a hírlapirodalom, felfújja, elmórgesíti, s kétségtelenül igyekszik az Ésterházyak birtok jogcímének erkölcsi alapjait megingatni. A család elijed, elzárkózik, elzárja levéltárát. Példája hat, s a többiek is eldugják irataikat."117 A kötet évről évre késik, s így a kérdés nem éleződik ki, de a példa jól jellemzi, milyen szempontokra kellett tekintettel lenni. S ha már az Eszterházyaknál tartunk, annak említése is ide kívánkozik, hogy a fiatal herceg mennyire túlzásba vitte néha a mecénási szerepet: a levéltárosnak hozzá kerülő Hajnal Istvánt először támogatásáról biztosítja, majd hamarosan kiderül, hogy — mint Hajnal írja — amolyan „hercegi tudor"-nak tekinti csak. Pedig a fiatal tudóst írástörténeti munkája első sikerei, s a magántanári habilitáció után nem lelkesíti a családi levéltárosi állás, s az, hogy ő a „Történelmi Társulat nagykövete Eszterházy herceg mellett".118 A herceg ós gróf Eszterházy Móricz megígéri Hajnalnak, hogy „öt pesti tudós társaságba belépnek alapítóul", de mindenképp arra akarják bírni, hogy az Eszterházy-család történetével foglalkozzék.119 Ezek a kiragadott, ismertetett példák valamennyire betekintést adnak, hogy mit jelentett a tudományban, a tudománypolitikában a közéleti szerepet vivő, vagy arra vágyó arisztokraták mecónássága. S noha Klebelsberg sokszor hangoztatja, mennyire szüksége van a magyar kultúrának az arisztokráciára, sőt a miniszter nézeteit oly szívesen felkapó, s harsányan propagáló Kornis külön cikket ír „Arisztokráciánk kulturális feladatairól" címmel, hosszan prédikálva arról, hogy az arisztokratáknak milyen „az ősök történeti kultuszán alapuló" „sajátos erejük" van — a magyar arisztokrácia már csak elvétve áldoz a tudományra.120 Ha viszont ad, mint az idézett egy-két példa is mutatja, az magával hozza mindazokat a következményeket, melyeket feudális ősei idején is maga után vont. A fiatal Eszterházy ugyanazokkal az „igényekkel" lép fel családi levéltárának kezelőjével szemben, mint amilyennel nagyapja, dédapja lépett volna fel. Csak éppen, mint ahogy Kornis ostorozza fentebb idézett cikkében, a „mai" arisztokráciát, már egyáltalán nem mutatnak „a régibb főúri nemzedékhez" hasonló érdeklődést a kultúra iránt.12 1 Az érdemi pártfogásban, amikor nem elsősorban a név „kölcsönzéséről" volt szó, hanem a nagy összegek felajánlásáról, sokkal gyakrabban találkozunk a nagytőke képviselőivel, mint az arisztokratákkal. Amíg korábban a Társulat ténylegesen a vidéki gazdag "* József Ferenc fhg. - Klebelsberg Kuno. 1916. XI. 11. Uo. "'Századok, 1917. 202. 1. Ils Századok 1920. 318. 1.: Domanovszky Sándor: i. m. 394. 1. n'H. Balázs Éva: i. ni. 1172. 1. Baranyai Béla-Klebelsberg Kuno. Bécs, 1922. XII. 9. OSzKK Levelestár. 111 Hajnal István —Klebelsberg Kuno. é.n. OSzKK Levelestár. 119 Hajnal István-Klebelsberg Kuno. Kismarton. 1923. III. 16. Klebelsberg azt a megoldást javasolja, hogy a Fontes sorozatban adjanak ki egy Eszterházy —Haydn kötetet, s ezt irja meg Hajnal. "'Kornis Gyula: Arisztokráciánk kulturális föladatai (1922). Megjelent: a Kultúra és politika c. kötetben 193-194. 1. 111 Uo. 194. 1.
