Századok – 1969
A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI
KLEBELSBERG ÉS A SI AG Y AH TÖRTÉNETTUDOMÁNY 1191 szükség, s attól lehet félni, hogyha a végzett hallgató kikerül a külföldi intézetbe, akkor az első idő olyan bevezető tanulmányokat fog igényelni, melyeket az itthoni intézetben sokkal jobban elvégezhet. Először tehát létre kell hozni egy „budapesti előkészítő központi intézetet", majd azután a két meglevő és a Bécsben megszervezendő intézetekkel egyesíteni őket, s így Európában egyedülálló, hatalmas kutató intézményt hozhatnánk létre.63 Az intézmények ilyen hálózatát egészítenék ki az egyetemi — a két nemrég szervezett új pozsonyi ós kolozsvári egyetemi — tanszékeken levő történészek, a múzeumok tisztviselői, sőt a középiskolai tanárok is. Ebbe a keretbe ágyazódik be a nagy forrásközlési terv: a „tisztes megélhetést és kellő előmenetelt biztosító állások létesítése hatalmas lendületet fog adni magának a tudományos munkának: a források összegyűjtésének, kiadásának ós feldolgozásának".6 4 A tudományszervezési elképzelésben tehát a kiindulási pont a tudományos tisztviselői réteg szervezett kiépítése, mint a tudományosság fejlesztésének feltétele; s ebben az első láncszem a tudományos intézetek hálózatának kiépítése — mindenek előtt a hazai tudományos intézet megteremtése —, mely majd lendületet ad magának a tudományos munkának, a nagyszabású forráskiadásnak. * A 20-as évek tudománypolitikájának bármely fejezetéről essék is szó, nem lenne teljes a felrajzolt kép, ha nem szólnánk Klebelsberg személyéről külön; arról, hogy nemcsak a rendszer célkitűzéseit követő jól konstruált beszédeit mondta el, de maga is részt vett szinte minden jelentősebb szervezésben, a tervek kidolgozásában, s a létrehívott tudományos intézmények tényleges vezetésében. Mint Huszti József leírja, jegyzetfüzeteiben külön rovatot nyit „tennivalók a magyar történeti kutatás érdekében" címmel;65 érdeklődése, figyelme igen széleskörű, a tudománypolitika különböző típusú munkát igénylő területeire kiterjed: részt vesz szinte minden, a tudománypolitika szempontjából fontos ülésen,6 6 az intézeti, levéltári épületek belső díszítésének tervezésében, javaslatot, tesz, kivel készíttessék a munkát,6 7 hogy szervezzenek át társaságokat, kik kerüljenek vezető pozícióba és így tovább. Mint egy későbbi levelében írja, a dolgokat szerette „teljesen oldani meg".6 8 S ez a „teljességre" törekvés — ami nem egyszer kínos aprólékosságot is jelentett nála — végig követi egész minisztersége idején, de különösen jellemző rá ezekben az években: Tisza volt államtitkára, majd a Bethlen-kormány belügyminisztere, meglepően sok időt és energiát fordít a történettudományos ügyekre. (A korabeli gúnyolódások meg is jegyezték, hogy csak azért vállalta a belügyi tárcát, mert a levéltár is ide tartozott). Személyesen szervezi a sokat emlegetett hollandiai akciót (Bánffy Miklós, Nagy Elek köv. tanácsos és György Miklós, aTÉBE vezérigazgatója társaságában), mely után 51 történésznek ad 2—5000 koronányi segélyt. Az akció szervezésének célja eredetileg az volt, hogy a megindítandó nagy forráskiadványokhoz előteremtse a szükséges pénzösszeget. Hazaérkezve Hollandiából, 1920 februárjában Klebelsberg a társulati ülés elnöki megnyitójában csak arról beszél, hogy pénzelőlegben részesülnek a már jóváhagyott forráskötetek szerzői.6 9 A valóságban azonban az összegyűlt 247 500 koronából 218 000-et szétosztottak a történészek között, tekintet nélkül arra, hogy részt vállaltak-e társulati kötetek elkészítésében vagy sem. A segélyezettek listáján gyakran szerepel a pénzkiutalás indoklásaként „régi tiszteletdíjának kiegészítése" vagy, hogy „munkatémája szintén később fog megállapíttatni, a mi azonban az összeg kifizetésének akadályául nem szolgálhat". A segélyezettek közt találhatjuk az idősebb nemzedék tagjait BCT 10. 1. Itt a külföldi intézetekről csak mint majdani szaktudományos központokról eshet sző, s nem térhetünk ki arra, hogy milyen helyet foglaltak el 1019 után a klebelsbergi kultúrpolitikai koncepció egészében, hogyan illeszkedtek be a kultúrfölény gondolatának kifejtése jegyében meghirdetett vezető-szakemberképzés, az értelmiségi elit-képzés programjába. Vö.: Magyary Zoliin: Vezető szakemberek képzése. Magyar Szemle, 1928; Balogh Sándor : 1. m. 441 —442. 1.; Vö.: Klebelsberg és a magyar „neonacionalizmus". Valóság, 1959. 3. sz. 27. 1. " BCT 12. 1. 65 Huszti József : i. m. 75. 1. "Lásd: példaként a Gyűjteményegyetem elnökségi üléseiről készült jegyzőkönyveket. OL: Magyar Nemzeti Múzeum (Országos Magyar Gyűjteményegyetem) iratai. 1922-25. sz.; 100. sz. stb. - Az OMGyE-t (Országos Magyar Gyűjtefnényegyetem) 1922-ben hívták életre (1922. évi XIX. törvénycikk) az Országos Levéltárt, a Nemzeti Múzeumot, a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot s részben az Egyetemi Könyvtárt egységbe foglaló szervezetként. Később más, kisebb intézményeket is hozzácsatoltak. Az élén álló Tanács a 20-as évek tudománypolitikájának legfelsőbb irányító szervévé vált. Nemcsak a Gyűjteményegyetem elképzelésének kialakításában, de a létrehozásában, megszervezésében is legnagyobb része Klebelsbergnek volt. Az OMGyE fennmaradt hatalmas iratanyaga (OL) a korszak tudománypolitikájára vonatkozó legfontosabb forrásanyagok egvike. "Klebelsberg Kunó-Károlyi Árpád. 1925. IV. 23. (másolat) OSzKK Levelestár. "Klebelsberg Kunó-Hóman Bálint. 1924. IX. 22. OSzKK Levelestár. " Gróf Klebelsberg Kuno hollandiai actiója a magyar történetírás érdekében. Századok, 1920. 307-309. I.
