Századok – 1969

A Történelmi Társulat és a századok múltjából - Glatz Ferenc: Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány 1176/V–VI

A TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ÉS A SZÁZADOK MÚLTJÁBÓL Olatz Ferenc : Klebelsberg tudománypolitikai programja és a magyar történettudomány* Mielőtt Klebelsberg Kunónak, az ellenforradalmi korszak kultuszminiszterének a magyar történettudományt érintő elképzeléseit megkísérelnénk elemezni, bevezetőként szeretnénk néhány, az 1919 utáni évek magyar történettudományát érintő általánosabb kérdést felvetni, mindenekelőtt a történettudomány és politika kapcsolatáról. A történetírás, — mind a polgári, mind a feudális történetírás — kapcsolatban állt a szóles értelemben vett politikával, tételei, megállapításai valamilyen módon elhelyezkedtek a társadalmi tudat szférájában. Ez az „elhelyezkedés" és e kapcsolat közvetlensége természetesen a különböző fejlettségű társadalmakban távolról sem azonos. Az alapos összehasonlító kutatás más-más vonalon haladva, más-más természetű különbségeket állapíthat majd meg. Olyan kérdésekre kell itt még majd többek között választ kapnunk, hogy milyen a történetíró társadalmi helyzete, esetleg függősége az adott társadalomban, hogyan elégíti ki a történetíró a társadalmi igényeket. Vagy általánosabban, nem a történetíró oldaláról fogalmazva —s témánk szempontjából ez tűnik fontosabbnak —: mennyire termeli ki a polgári fejlődés azokat a tudománypolitikai mechanizmusokat — mint pl. Németország esetében —, melyek segítségével a mindenkori uralkodó osztály a történetírást úgyszólván hozzáköti politikájához. Nem lehet feladatunk e néhány sorban annak még csak hipotetikus felvetése sem, hogy a kapcsolódás mennyire vezethető vissza a keleti és nyugati polgári fejlődés különböző voltára, mennyire kiváltója a polgári demokrácia hiánya a német típusú fejlődésnek stb. S természetes, hogy akár ez utóbbi vizsgálatánál is újabb ós újabb kérdések ötlenek fel, pl. hogy mennyire függ a szaktudomány és a politika kapcsolata az adott társadalmi berendezkedéstől, sőt az adott társadalomban hatalmon levő uralkodó osztályok hatalmi formáitól, kormányzati módszereitől, — hiszen egy-egy rövidebb korszakon belül is e kapcsolat hol lazább, hol szorosabb lehet. Milyen lehet egyáltalán az a funkció, melyet a történettudomány betölthet egy korszak ideológiájában? — a tudomány' szakok mely területeit érintik elsősorban „politikai" hatások? A bonyolult áttételek, melyek e mechanizmusban működnek, mikor, mennyire és hogyan hatnak ki a történetszemlélet formálódására, vagy akár a szaktudományos témaválasztásokra, műfaji kérv désekre? ... E kérdések puszta feltevésével csupán jelezni szerettük volna: az újkori történetírás és a történettudomány története kutatásában az egyik legérdekesebb problémát éppen abban látjuk, hogy megkeressük azokat a pontokat, melyeknél kitapinthatóak a történetírás mint szaktudomány és a politika érintkezései. Mindez, úgy érezzük, közelről érinti a historiográfiai kutatások funkcióját is a történettudomány fejlődésében. E kutatások célja megítélésünk szerint egyrészről az, hogy a tudomány története során a kitermelődött problémákat, a megoldási módokat mintegy felidézze, rámutasson olyan módszertani, problómamegközelítósi eljárásokra, melyek talán feledésbe merültek. Hiszen a tudományos megismerés számára nemcsak azok az eredmények lehetnek érdekesek, melyek mintegy előzményei a ma igaznak tartott tudományos megismerésnek, hanem azok is, melyek eltűntek, melyeket meghaladott a — talán az épp e helytelen kérdésfeltevés nyomán előrelendült — tudományfejlődés. Másrészt a historiográfiának szem előtt kell tartania a történettudomány fentebb érintett sajátosságát, a bonyolult áttételeken megvalósuló távolabb vagy közelebb állást a politikához. Ennek vizsgálatát nemcsak azért tartjuk szükségesnek, mert valljuk a tudományos megismerés történetiségét, azt, hogy a tudományos koncepciókat, tételeket saját korukban betöltött társadalmi funkciójukban kell értékelnünk, hanem azért is, mert e korábbi koncepciókból, * A magyar történettudomány 1919-1923 közötti fejlődésének egyes kérdéseivel foglalkozva lépten-nyomon Klebelsberg elgondolásaival, ötleteivel találkoztunk. Ez késztetett arra bennünket, hogy egy bevezető részben megkíséreljük felvázolni Klebelsbergnek a magyar történettudományt közvetlenül érintő elképzeléseit. Később külön tanulmányban kívánunk foglalkozni a Bécsi Történeti Intézettel, a Fontes köteteivel, így ezekről csak annyiban tartottuk szükségesnek itt szólni, amennyiben részei Klebelsberg tudománypolitikai koncepciójának.