Századok – 1969

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Sey István: Pável Pavlovics Mitrofanov (1873–1917) 1173/V–VI

Sey István: Pável Pavlovics Mitrofanov (1873—1917) Közeledik Pável Pavlovics Mitrofanov születésének századik évfordulója. Ebből az alkalomból szeretnénk a hazai kutatók és történelem iránt érdeklődök figyelmét felkelteni a rendkívül nagy tehetségű, fiatalon elhunyt orosz polgári történész munkásságára, alaposabb megismerésére. Nevét ugyan megőrizte II. Józsefről írt kétkötetes monográfiája, de életműve ennél sokkal jelentősebb. Rendkívül nagy történelmi érzéke, tisztánlátása, szorgalma, magas európai műveltsége kimagasló helyet biztosít számára a polgári történetírásban. A század elején még jelentős szerepet játszó pozitivista történetírói áramlatba kapcsolódott be, ós annak egyik legszínvonalasabb művelőjévé vált. Mitrofanov 1873. november 7-ón született Szaratovban. Az elemi iskolát Lausanneban, a középiskolát és az egyetemet Póterváron végezte. Először neves cári középiskolában tanított, majd a Történelem-Filológiai Intézetben dolgozott, végül tudományos munkássága elismeréseként a Pótervári Egyetem történeti tanszékének professzorává nevezték ki. Itt nemcsak a saját kutatási területét érintő kérdésekről tartott előadást, hanem széles látóköre bizonyítékaként magára vállalta a római államjog alapvető problémáit boncolgató előadások és szemináriumok vezetését is. 1898-tól minden idejét a történelemkutatásnak szenteli. Gyakran utazott külföldre anyagot gyűjteni. Párizs, London, Brüsszel, Berlin, Bécs, Drezda, Darmstadt, Graz, Budapest (Országos Levéltár, Nemzeti Múzeum) levéltáraiban dolgozta fel a II. József korára vonatkozó forrásokat. Alig van Európában valamire való könyvtár, ahol ne dolgozott volna. Nyolc évi alapos munka után jelent meg Péterváron 1907-ben legjelentősebb munkája, а „II. József politikai tevékenysége, hívei és ellenségei (1780—1790)"(Politicseszkaja dejatelnoszt Joszifa II., ejo sztaronniki i vragi [1780—1790] Szanktpeterburg, 1907 g. sztr. 784). Mitrofanov tevékenységének fő érdeklődési köre a Habsburg-birodalom története volt, de sokat munkálkodott más vonatkozásban is. Több cikket publikált, résztvett az 1913-as londoni történész-kongresszuson, ahol magyar és osztrák kollégái előtt figyelemre méltó előadást tartott készülő II. Lipót könyvéről. A szélesebb néptömegek történelem iránti érdeklődését kívánta kielégíteni rövid, népszerűsítő jellegű „Ausztria története"vel (Isztorija Avsztrii szpd. 1910 g. Sz drevnejsih vremen do 1792 g.). A harmadik könyve ugyancsak nyolc évi kutatás után jelent meg: „Ausztriai II. Lipót" (Külpolitika) címmel (Leopold II. Avsztrijszkij, vnesnaja politika. t.I. Szpt. 1916 g. sztr. 464). A szerző kót kötetre tervezte ezt a munkát — a második kötet Lipót belpolitikájával foglalkozott volna, — de az első világháború idején, az akkori papírhiány miatt csak az első könyv jelenhetett meg. A túlfeszített munka hamar tönkretette gyenge egészségét, és 1917. március 4-ón, Belgiumról szóló cikke írása közben, fiatalon halt meg. Mirtofanov első munkájának megjelenéséig jónéhányan foglalkoztak már II. József uralkodásával, de vagy egyáltalán nem, vagy csak igen felszínesen elemezték tevékenységét. Akár szimpátiával (Biedermann, Lustkandl), akár visszafojtott gyűlölettel (Gross-Hoffinger) írtak róla, mindig a szubjektivitás talaján maradtak, amely távolról sem esett egybe a valósággal. Ranke a pozitivizmus oldaláról közelítette meg a kérdést, s értékítélete hosszú ideig irányadónak bizonyult. Ranke megfogalmazásában II. József az újító eszmék legkövetkezetesebb képviselője ós azoknak az áldozata is. Mitrofanov volt az első, aki elvetette ezt a koncepciót és helyébe egy, a valóságnak sokkal inkább megfelelőt állított. A szerző könyvében egy-egy önálló fejezetet szentel II. József jellemének, külpolitikájának, közigazgatási, katonai, pénzügyi, gazdasági, bírósági, rendi, egyházi reformjainak, valamint az oktatás és a cenzúra kérdésének. Külön, bevezető fejezetet szentel a feldolgozott levéltári anyagnak, az uralkodó levelezésének, a törvényhozási dokumentumoknak, a követek jelentéseinek, újságoknak, a diplomaták visszaemlókezé-