Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1143-benhagyásáról. Lutherrel szemben Münzert a parasztháború „leghatalmasabb szereplőjének", a „tiszta kommunizmus" képviselőjének mondja, aki a parasztság mellett a plebejus elemeket, az ipari és bányamunkásokat is bevonja mozgalmába. Fogyasztási kommunizmust teremt, s а védelem megszervezéséről is gondoskodik.62 A leckének éppen а Luther—Münzer ellentét adja a gerincét; emellett Geyer és Berlichingen egymás mellé állítása ha nem is egészen lényegtelen, de nem is döntő jelentőségű.63 Ugyanígy látja a németországi pártmegoszlást — nyilván Mehring alapján64 — а VAOSz tervezet65 is. Ujből kiemeljük, hogy а lecke írója Luther megítélésében sem osztja az egyébként főforrásául szolgáló Kautsky nézetét sem a reformátor forradalmi szerepét,66 sem a tartományi fejedelemségek haladó jelentőségét illetőleg. Mindkét kérdésben Kautskyval szemben Engelshez igazodik. Éppen így figyelemreméltó, hogy bár a középkori eretnekmozgalmak tárgyalásánál а lecke szerzőjének főforrása szintén Kautsky, forrásával ellentétben nem becsüli le, ellenkezőleg kiemeli a parasztság forradalmi szerepét. Fra Dolnico mozgalmával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy Fra Dolnico Piemontba benyomulva „. . .a parasztok segítségével megindította a középkor első fegyveres kommunista lázadását, mely egyszersmind parasztforradalom volt". íme ismét működik az engelsi szellem ! Mindebből levonható az a következtetés, hogy a középkori leckék írója, a tudományos és politikai meggyőződéséért később üldöztetésnek is kitett kitűnő Seltmann Rezső — kisebb hibáktól eltekintve — lényegében jól oldotta meg feladatát. Az újkor történetével foglalkozó, Varjas Sándorné által írt leckék beható elemzése hasonló eredménnyel jár: erősíti az eddigi irodalom dicséretét, és gyengíti kritikáját. Lássuk mindjárt az első, a németalföldi szabadságharcra vonatkozó kifogást. Minthogy a leckék Engels nyomán tárgyalják az európai polgárságnak a feudalizmus elleni három döntő ütközetét, а német reformációt, az angol ós a francia forradalmat, eleve valószínűtlennek látszik, hogy а hasonló jellegű németalföldi kérdésben lényegileg idealista álláspontra helyezkednének (637. 1.). Erről valóban nincs is szó. A kifogásolt mondat: „A kálvinizmus zászlaja legyőzte a spanyol kapitalista abszolutizmust", ha nem egyszerűen szókép, akkor nyilván а korai polgári forradalmak ismert sajátosságára, politikai küzdelemnek vallási köntösben való jelentkezésére utal. A gondolat és a kifejezés egyaránt Engelsre megy vissza, aki szintén a kálvinizmusról írja, hogy köztársaságot, ill. köztársasági pártokat hozott létre.67 A VAOSz reformtervben a németalföldi forradalom valóban mint a polgárság legelső győzelmes felkelése szerepel.6 8 Hasonlóképpen nem találunk kivetni valót a francia forradalom ábrázolásában sem. A leckék Danton nevét meg sem említik, ellentétben a hathetes pártiskola egyik előadásának Danton magasztalásával.6 9 Napóleon értékelésében sincs komolyabb hiba. Amit eddig a lecke szerzőjénél baloldali túlzásnak minősítettek, hogy ti. a napóleoni háborúkkal kapcsolatban a polgári forradalom szuronyokkal való terjesztését hirdeti, az a napóleoni háborúknak nem kitalált, hanem valóban meglevő, reális vonása. A lecke szerzőjének véleménye e tekintetben teljesen egybevág Leninével. ,,. . . Franciaország forradalmi háborúiban — írja 1915-ben Lenin — a franciák idegen földeket raboltak ki és hódítottak meg; ez azonban semmit sem változtat ezeknek a háborúknak legfőbb történelmi jelentőségén — azon a tényen, hogy ezek a háborúk összerombolták, illetőleg 1 megrendítették az egész régi jobbágyi Európa hűbéri rendszerét és abszolutizmusát."7 0 •» Seltmann: i. m. VII-IX. lecke. NL 1919. 26. sz. 12. 1. - A Párizsi Kommünnel való - általam kifogásolt i. cikk. 9.1.) — egybevetésre a lecke szerzőjének talán Mehring adta az ötletet (Franz Mehring: Deutsche Geschichte vom Ausgange des Mittelalters. Berlin, Dietz Verlag. 1947. 48-49.1.). •s Geyer és Berlichingen így, egymás mellé állítva szintén Mchringnél szerepel azzal a lényeges különbséggel, hogy Mehring aláhúzza Geyer rendíthetetlen hűségét a parasztsághoz, s megbélyegzi Berlichingen nemsokára bekövetkezett árulását (Mehring: i. m. 49. 1.). e< Mehring: i. m. 41 — 52. 1. I 66 VAOSz Reform 75. 1. " Engels egyébként nem mondta ki az utolsó szót a reformációról a Német parasztháborúban. Jegyzeteinek és egy kész fejezetnek tanúsága szerint müve alapos átdolgozására készült, amelyben pozitívabb képet rajzolt volna a reformációról, korai polgári forradalomként jellemezve azt (Max Steinmetz: Die Entstehung der marxistischen Auffassung von Reformation und Bauernkrieg als frühbürgerliche Revolution. ZfG, 1967. 7. sz. 1171-1192. 1.). "Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig. Marx-Engels: Válogatott Müvek II. köt. Bpest, Szikra. 1949. 99.1. - Engels fenti munkája 1919-ig három magyar kiadást ért meg (Marx és Engels müveinek magyar bibliográfiája. Bpest. Szikra. 1953. 9„ 11., 15.1.). Ujabb vizsgálatok csak megerősítik Engels megállapításának igazságát. A vallásos formák közt végbemenő harc nyelvi vonatkozásait, a Biblia, különösen az Ószövetség nyelve felhasználásának jelentőségét elemzi egy éleselméjű tanulmányában Georg Klaus: Pragmatische Analyse als erkenntnistheoretische Disziplin. Deutsche Zeitschrift für Philosophie. 1964. 2. sz. 176 — 190. 1. ••VAOSz Reform 75. 1. •• Varjas Sándor: Legújabbkorl politikai történelem. PI Arch. 608. fond 1/4. " Lenin Művei 21. köt. Bpest, Szikra. 1951. 302.1. - Megjegyezzük, hogy Leninnek A szocializmus és a háború c„ 1915-ben irt brosúrája magyarul ekkor még nem jelent meg (V. I. Lenin művelnek magyar bibliográfiája. Bpest, Kossuth. 1960. 9—11. 1.). Német és francia nyelven azonban hozzáférhető volt a lecke szerzője számára is (Lenin: i. m. 297., 300. 1.).
