Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Makkai László: Strukturális történeti szemlélet és strukt7uralizmus 1126/V–VI

1128 MAKKAI LÁSZLÓ izolált és statikus struktúra, a történések összekapcsolása egyetlen genetikus és dinamikus ..szuperstruktúrává", történelemmé — a történésznek ez a végső igénye túlmutat a statikus strukturalizmus metodikai lehetőségein és filozófiai agnoszticizmusán. Ez az igény hajtja az Annales körét egy genetikus ós dinamikus struktúra-fogalom és az annak megfelelő metodika keresésére, s e keresés közben elkerülhetetlenül találkozniok kellett a marxizmussal, sőt építeniök kellett rá. _ Az École Pratique des Hautes Études-nek, F. Braudel elnöklete alatt álló VI. -zekciója, mely köztudomásúlag erős személyi és szellemi szálakkal kapcsolódik az Annales-hoz, 1966-ben „Genèse et structure" címen kiadta annak az 1959-ben tartott vitának az anyagát, mely a genetikus strukturalizmus körül polgári és marxista filozófusok, fizikusok, biológusok, matematikusok, pszichológusok, nyelvészek, szociológusok és kultúrtörténészek közt zajlott le. A vita egyik szervezője, Lucien Goldmann úgy határozta meg „minden emberi viselkedés pozitív tanulmányozásának" módszerét, mint „erőfeszítést e viselkedések értelmezésére egy olyan rész-struktúra általános vonásainak feltárása által, amely csak akkor válik érthetővé, ha belehelyezzük egy átfogóbb struktúra genetikus tanulmányozásába". A struktúrákat állandóknak és autonómoknak tekintő statikus strukturalizmussal szemben a genetikus strukturalizmus teljesen új perspektívákat kínál — folytatja —, amennyiben ebben a szemléletben, az emberi tevékenység struktúrái sajátos történelmi tények, amelyek egy megelőző fejlődésből, keletkezésből születtek és állandó változásban vannak egy jövendőbeli fejlődés felé. A struktúrának ez a belső dinamizmusa nemcsak saját belső ellentmondásainak következménye, hanem — e belső ellentmondásokhoz szorosan kapcsolódva — a struktúrát átfogó külső, nagyobb struktúra dinamizmusának következménye is. Minden struktúra dinamizmusának lényege a saját egyensúlyának kialakítására való törekvés, de minden egyensúly csak átmeneti lehet, amennyiben az emberi együttesek alakítják környezetüket, s ezáltal olyan feltételeket teremtenek, amelyek közt a régi egyensúly ellentmondásossá és elégtelenné ' válik. így tulajdonképpen nem dinamikus struktúráról, hanem strukturálódási folyamatról kell beszélni." Közbevetőleg: könnyen felismerhető a fentebb mondottakban a termelő erők és termelési viszonyok összhangjáról szóló marxi tézis átfogalmazása. Lucien Goldmann nem is késik a vallomással: „A genetikus strukturalizmus, mint fundamentális eszme, a filozófiában Hegellel és Marx-szal jelent meg. Noha egyikük sem használta magát a kifejezést (ez egyébként tévedés, mert Marx »A politikai gazdaságtan bírálatához« első lapjain struktúráról beszél !), az ő gondolataik a filozófiatörténetben az első következetes strukturalista és genetikus állásfoglalások . . . Persze, Hegel konkrét analízisei gyakran nagyon is spekulatív jellegűek Marx analíziseihez képest, . . . aki a Tőké-ben bemutatja, hogy a gazdasági jelenségek mint olyanok meghatározott történeim realitások, amelyek a fejlődés egy bizonyos szakaszán megjelennek és utólagos változás során eltűnnek. Fő jellegzetességük az, hogy a globális társadalmi életen belül autonóm szektorként jelennek meg, amelyik egyre erőteljesebben és hatékonyabban befolyásolja a többit és fokozatosan azoknak hatása alá is kerül. A gazdasági tényezőknek viszonylag autonóm jellegük van, magyarázó értékűek a társadalmi élet más szektoraiban végbemenő jelenségek vonatkozásában, de éppen ezért a gazdaság genezise nem pusztán gazdasági. Marx teljesen következetes, amikor rámutat arra, hogy a kapitalista rendszer, amelyben a gazdaság viszonylagosan autonóm valóságként működik, nem a gazdasági tényezők révén jön létre és nem-gazdasági tényezők által fog történni meghaladása is." (Itt a forradalom marxi elméletére történik utalás.) ,, így a társadalomtudományok kezdetén Hegel és Marx strukturalista genetikus felfogásának brilliáns kidolgozásai állanak. De az egyetemi tudomány nagyon hamarosan nemcsak elhanyagolta a genetikus strukturalizmust, hanem meg is szakított vele minden kapcsolatot", s folytatta az empirista és racionalista atomizmust, amely nyugaton ma is uralkodik neopozitivista és neokantiánus , irányzatok formájában. Eltekintve Freud sok tekintetben strukturalista ihletésű koncepciójától, és még inkább Dilthey „dilletáns és tudományosan hasznavehetetlen kalandjától a »megértő« metódussal, amely a totalitás megragadására tört ugyan, de csőddel végződött", a strukturalista gondolkodás a német Gestaltphilosophie s a nyelvészet és az etnológia statikus strukturalizmusában bukkant fel újra, míg azután az eredeti hegeli-marxi genetikus értelmezésben Lukács Györgynél és Jean Piaget-nál jelentkezett. Ez utóbbi „bár'egyáltalán nem állt Marx hatása alatt, laboratóriumi kutatásai során ' empirikusan ugyanazokra az alapvető álláspontokra jutott (a pszichológiában), amelyeket Marx száz évvel előbb fogalmazott meg a társadalomtudományok ( területén."3 3 L. Gvldmann: Introduction générale, az Entretiens sur les notions de Genèse et de Structure c. kötet (Paris 1005) 7-16. lapjain.