Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
1114 KARDOS JÓZSEF tartott ülésén kioktatta Eckhart Ferencet: „A tanszabadság, az igazság és nem a tévedések hirdetésére vonatkozik." Timon Ákos nagyságát hangoztatva, védelmébe vette az ősi magyar alkotmány egyedülállóságát, elítélte az alkotmánytörténeti analógiák keresését, csupán az angol jog „rokonságát" fogadta el. „Nem nézhetem nyugodtan ós elismeréssel azt a működést — hangoztatta fenyegetően amely olyan szellemet visz a magyar jogtörténet tanításába, amely a magyar jogászi lelkülettől és az általános jogászi gondolkodástól idegen." E felszólalással kapcsolatban interpellációt nyújtottak be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez az egyetemi oktatás és tudományos kutatás szabadságának védelme tárgyában. Gróf Klebelsbei-g Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter az április 30-án tartott ülésen válaszolt az interpellációra. Diplomatikus válaszában ugyan nem mondott ellent az igazságügyminiszternek, de kijelentette, hogy nem kíván főfelügyeleti joggal fellépni az illető professzorral szemben, nem akarja őt tanításában korlátozni. Ugyanakkor szellemeskedő fordulattal közölte, hogy nézete szerint az is a szabadság korlátozása lenne, ha az igaz ságügyminiszter nem bírálhatná Eckhartot. Klebelsberg Kunó válasza lényegében védelmet nyújtott Eckhartnak, legalábbis egzisztenciális téren. Különböző okok játszhattak ebben szerepet. Valószínű, hogy Klebelsberg felismerte, hogy Eckhart Ferencnek nem állt szándékában megsérteni alapvető nemzeti vagy államérdeket. Eckhart szándókát és nézeteit Klebelsberg legfeljebb meggondolatlanoknak tarthatta, de nem találta veszélyesnek azokat. Személyes ismeretei is hozzájárulhattak ehhez a véleményéhez. Ugyanakkor észrevette azt, hogy Eckhart eredményei ronthatják a századforduló jelszavas nacionalizmusának hitelét; erre ő maga is törekedett. Nem azért, mintha a nacionalizmust ellenezte volna, hanem azért, hogy annak hatékonyságát megsokszorozza. Ügy látta: a függő helyzetből adódó, nemzeti sérelmekre hivatkozó nacionalista demagógia, a nemzetiségek beolvasztását célzó „birodalmi gondolat" a világháború utáni új helyzetben elvesztette tartalmát. Üres jelszavakká váltak ezek, melyeket Klebelsberg új, „korszerű" tartalommal kívánt feltölteni, új nacionalizmust, a „neonacionalizmust" igyekezett létrehozni.6 1 Ennek során harcot kellett folytatnia azokkal az ő szempontjából is konzervatív elemekkel, akik a régi jelszavakhoz, beidegződésekhez ragaszkodtak. Ezekkel szemben Eckhart egyes megállapításai megfelelő kritikai alapot adhattak. A szinte azonnali reagálást jelentő támadások után valamivel később — elsősorban történészek köréből — pártfogó hangok is megszólaltak. Domanovszky Sándor a Századok 1931. évfolyamának VII—VIII. füzetében,6 2 „A magyar történetírás új útjai" c. kötetről adott ismertetésében a szellemtörténetről szólva kijelenti, hogy nem célja annak hitelét kisebbíteni, de tiltakozik kizárólagossága, monopolhelyzetbe kerülése ellen. Mint mondja, egy bizonyos momentum előtérbe kerülése miatt nem lehet pálcát törni egyéb törekvések fölött. Ennek megfelelően túlságosan kiélezettnek látja a könyv vezető cikkeinek megállapításait, a pozitivizmus, az adatközlő előkészítő munka, a liberális történetszemlélet ellenében. Hómant és Szekfűt idézi; ez utóbbitól különösen rossznéven veszi, hogy a korábbi irányzatok kapcsán „néma történészekről" beszél. Ezzel szemben védelmébe veszi Eckhart Ferenc tanulmányát, melynek — mint mondja — nem az volt a célja, hogy új elméleteket állítson fel, csupán összegezte az eddigi fejlődóst, felhívta a figyelmet a megoldandó problémákra és a jelentkező új módszerekre. Ezzel tulajdonképpen már régebben elhangzott kívánságokat állított előtérbe. Egyetértően állapítja meg Domanovszky, hogy nem lehet hermetikusan elzártnak vélni a magyar fejlődést. Különösen kiemeli a sajátos keleteurópai szociális, gazdasági, jogi fejlődés figyelembevételének jelentőségét. Hangsúlyozza, hogy Eckhart a jogtörténetben a spekulatív jogászi szempontok helyett a szellemtörténetieket kívánta érvényesíteni. Az Eckhart feje felett gyülekező viharfelhőket azzal is igyekszik eloszlatni, hogy ezek okát csupán Eckhartnak a Timon-iskolával szemben alkalmazott túlságosan éles kifejezéseire redukálja. Mályusz Elemér — a Századok 1931. évf. IX—X. füzetében megjelent — „Az Eckhart-vi ta"63 с. írásában a tárgyalt kötetből csupán a „Jog-és alkotmánytörténet" c. tanulmánnyal és a körülötte felkavart vitával kívánt foglalkozni. Ö is megállapítja, hogy a tanulmány elképzelései sok esetben csak a már kialakult felfogást tükrözik vissza. Szerinte is a programadás volt az elsődleges célja Eckhart Ferencnek, mellyel a további feladatokra és a megoldás módjaira kívánta felhívni az érdeklődők figyelmét. Hangsú" E kérdéskörrel kapcsolatban részletes felvilágosítást nyújtanak Balogh Sándornak e tárgykörre vonatkozó tanulmányai: Bethleni konszolidáció és magyar „neonaclonalizmus". Történelmi Szemle, 1962. 3-t. sz.; A magyar nacionalizmus kialakulása és története. Bpest. 1964. 316. 1. " Domanovszky Sándor: i. m. 273 - 279. 1. "Mályusz Elemér: i. m. 406-419. 1.