Századok – 1969

Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI

1096 IZSÉI'Y EDIT esztergomi érsekség stb. harmincadmentesek. Mégis a város folyton panaszkodott a harmincadosra, s a kereskedők igyekeztek őt kijátszani.137 Ugyancsak Tálcát s ismertette a harmincadosok elleni vizsgálatot 1560-ban a po­zsonyi kamaránál. Ez a vizsgálat az első fordulópont a harmincadok történetében, mert a király 1561-ben e jelentés alapján adott új utasítást a kamarának.138 A kassai harmincad történetét a XVI. század végéig Kemény Lajos írta meg. A harmincadlajtstrom egyúttal a kereskedelem élénkségét és irányát is mutatta.139 Bihar és Bars megyék középkori vámhelyeiről és úthálózatáról Iványi Béla érte­kezett. A sok törvénytelen vámhely a központi hatalom gyöngülését biztonyította. Ugyan­csak ő írt a tiszaluci vámról s részletesen közölte a luci vám bevételeit.140 Pór Antal fel­dolgozta az Esztergom városa ós a káptalan között százhatvan évig dúló vámháború törté­netét, melynek csak a török hódítás vetett véget.14 1 Mindhárom értekezés még a Mohács előtti korszak vámtörténetének ismeretlen részleteit deríti fel. Takáts : A magyar kamara állapota 1627/28-ban című értekezésében azt bizonyítja, hogy a bécsi udvari kamara három századon át balga intézkedéseivel ós önző kereskedelmi politikájával tönkretette kereskedelmünket, megrontotta pénzügyünket. A magyar ka­mara tagjainak minden loyalitása ellenére az udvarnál mégis bizalmatlanok irántuk. A magyar kamarától elvették a legjövedelmezőbb óvári harmincadot, viszont megköve­telték, hogy az udvari konyhát, sőt magánfeleket is az fizesse. így akiadások (145 000 frt.) felülmúlták a bevételeket (95 000 frt.). Az udvari kamara vádaskodásaival elérte, hogy ezután a magyar kamara , 10 frt.-nál nagyobb összeget királyi végzés nélkül nem utalványozhatott.14 2 Az árváltozásokat vizsgálva érdekes dologra hívta fel a figyelmet Reizner János: Adalékok a gabona- ós a kenyérárak egymáshoz való viszonyához című cikkében. Régen nem a kenyér ára, hanem a súlya változott. Közölte a szegedi limitációk alapján 1800-tól 1812-ig havonként egy pozsonyi mérő gabona árát és az egy garasos kenyér súlyát, mely 18 lattól 2 font 4 latig változott. „Akár drága, akár olcsó a búza, a kenyér ára válto­zatlan, a molnárok, sütők haszna nőtt, nem a közönségé."14 3 Az élénk kereskedelmet előmozdítják a jó utak. Hazánkban az utak egész a múlt század közepéig igen rossz állapotban voltak, ezért a vízi szállítás fontosságát és olcsó­ságát már korán felismerték. Kováts Ferenc: Adalékok a dunai hajózás és a dunai vámok történetéhez az Anjouk korában című értékezésében a középkori helyzetet rajzolta meg, azt, hogy milyen befo­lyással volt a vízi út a kereskedelem fejlődésére. Ámbár Bécs árumegállító joga nyugat felől a kereskedelmet elzárta, az Anjouk különféle behozatali kedvezményeket biztosí­tottak egyes cseh és osztrák városok kereskedőinek. A belföldi közlekedés a Dunán igen élénk volt, különösen Pozsony és Buda között. A pozsonyiak vámkiváltságai miatt a Héderváiyak ós a pozsonyi polgárok közt heves vámper folyt. Ennek dacára a dunamenti városok közt virágzó kereskedelmi összeköttetés volt. Kováts 21 latin oklevelet is közölt Pozsony város levéltárából. Cikke hajózás- és kereskedelemtörténet szempontjából egy­aránt jelentős tanulmány.14 4 Későbbi korszakról szól Takáts: A dunai hajózás a XVI. és XVII. században című értekezése. A Dunát Győr és Pozsonynál már a XVII. században szabályozgatták, ekkor a főág nem a mostani, hanem a vereknyei ág. E kor legmerészebb hajósai a komáromi naszádosok. Bécsnél a hajóknak ki kellett rakodniok s az üres hajókat rácoknak és törö­köknek adták el. A bécsi Legfőbb Hajózási Hivatal méltányos árért az összes hajókat lefoglalhatta. A Dunán szállították a csapatokat, élelmet, hadiszert; békében a kereske­delem és közlekedés főútvonala. A hajóvontatási utak később elpusztultak, s ekkor lovak helyett emberekkel vontattak. A törökök megengedték a felső-magyarországiak és hódolt­ságiak kereskedését Vácig, a Habsburgok pedig Bécsig. Csak 1665-ben tették szabaddá a dunai hajózást. Az erről szóló szerződés alapján létesült a Keleti Kompánia, mely a ma­gyar kamara súlyos megkárosításával monopóliumként űzte a keleti kereskedelmet a Dunán. Főleg gabonát, lisztet, bort és osztrák sót szállítottak vízen. Személyszállító hajók csak Komáromig mentek, lejebb még a törökök is inkább lovon közlekedtek.145 Gazdaság-1898. 421. 1. 139 1899. 247. 1. "» 1894. 303. 1. lí0 Iványi Béla: Bihar és Bars vármegyék vámhelyei a középkorban, 1905. 81. 1. A tiszaluci vám bevételei ós azok felhasználása 1516-1520-ig. 1906. 1. 1. 1,1 Pór Antal: Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt. 1904.161. 1. 1,2 1903. 1. 1. 1,3 1896. 258. 1. >"1901. 433. 1. 115 1900. 97., 145., 193., 241. és 289. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents