Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
A GAZDASÁGTÖRTÉ NET,MI SZEMLE TÖRTÉNETÉHEZ 1085 akadályt, hogy Bécsben vagy, azért szerkesztheted oly módon, hogy egyszerre 2—3 füzetet készítesz el, mert hiszen a Szemle nem aktuális dolgokkal foglalkozik."5 8 Tagányi másodsorban Kováts Ferencre gondolt, aki szintén messze, Pozsonyban lakott. Az OMGE vezetősége sem talált a fővárosban megfelelő nagyképzettsógű, önfeláldozó és kellő idővel rendelkező szakembert. Thallóczy Lajos bécsi pénzügyi levéltárigazgató javaslatára végül a megbízást Kováts Ferenc kapta.5 9 Takáts Sándor eddigi munkássága alapján joggal remélhette, hogy őrá fog esni a választás. Ez a mellőzés annyira bántotta, hogy egy ideig nem is írt cikket a Szemlének. Kováts Ferenc, a pozsonyi jogakadémia huszonnyolc éves tanára, nagy buzgalommal látott hozzá a folyóirat szerkesztéséhez. „Bátran adhatok azon reményünknek kifejezést, hogy . . . továbbra is sikerülni fog folyóiratunkat a tudományosság azon magaslatán megtartani, amelyre ezt a volt szerkesztő emelte."6 0 Korábban Kovátsnak csak egy értekezése s egy németnyelvű urbárium-közlése jelent meg a Szemlében. Ő igen jólképzett, értékes közgazdasági szakember volt. Mégis hiányzott belőle Takáts páratlan nagy munkabírása, lelkesedése, valamint Tagányi határtalan ügybuzgalma, nagy emberismerete, mellyel munkatársait magához vonta ós írásra buzdította. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a Szemlót, bár nem oly aktuális dolgokkal foglalkozik mint egy napi-, vagy hetilap, mégsem lehet egy távoli városból szerkeszteni. Igen meg lehetett érezni Tagányi szakadatlan bábáskodásának hiányát. A jól kitaposott úton egy ideig még eldöcögött a folyóirat. A kipróbált, nevesebb munkatársak azonban elmaradtak: Acsády, Fest Aladár, Illéssy János, Karlovszky Endre, Lehoczky Tivadar, Márki Sándor, Pauler Gyula (1903-ban meghalt), Szádeczky Lajos és természetesen Tagányi. A régiek közül megmaradt Kárffy Ödön, Kemény Lajos, Kropf Lajos, Merényi Lajos, Munkás László, Pór Antal, Sörös Pongrác, Thallóczy Lajos (csak egy értekezés) és az 1902-től ismét munkába lendülő Takáts Sándor. Ám ez — az utóbbiak kivételével, — már inkább a másodrendű gárda. Kováts Ferenc a távozók helyére megpróbált új embereket, főleg fiatalokat, toborozni: Erdélyi László, Erdújhelyi Menyhért, Iványi Béla, Kerekes György, Lukinich Imre, Németh Ambrus, Ortvay Tivadar (kit még Tagányi kért fel), Várnai Sándor, Viszota Gyula, Zoltai Lajos és Zimmermann Ágoston. Közülük többen később valóban a történészek élvonalába kerültek, itt a Szemlében azonban még nem találunk tőlük kimagasló gazdaságtörténeti értekezést, a kitaposott úton jártak, nem hoztak új stílust, új szempontokat. Takáts volt az egyetlen jelentős gazdaságtörténészük, de mégsem lehetett egyedül az ő értekezéseivel és vegyeseivel megtölteni az egész lapot. Kováts Ferenc „tisztelettel esedezett" hozzá, hogy küldjön a folyóiratnak ismertetéseket és bírálatokat is, mert azoknak különösen híjával van. A szerkesztő bőven talált helyet saját értekezéseinek s a pozsonyi levéltárak anyagából kiírt vegyeseinek, mert Takátson kívül csupán Munkás (Miavecz) László postatörténészre számíthatott, mint főbb munkatársra. ,, így aztán egyszer-másszor gyengébb dolgot is el kell fogadnom ... — vallja be Kováts. — Hiszen úgyis rostálok, hacsak lehetséges, de helyzetem rendszerint igen nehéz. Most végre-valahára odáig jutottam, hogy rendes időben adhatom ki az egyes füzeteket. Ez is már nagy dolog, mikor gyakran az utolsó percig sem tudok értekezést keríteni." A beküldötteken pedig sok dolga, javítása van.61 Midőn Takátsot kinevezték a képviselőház levéltárosává ós megbízták az országgyűlési emlékek összegyűjtésével, ez végső csapást jelentett a Szemlére. Legbuzgóbb munkatársát vesztette el. Mindehhez járultak az anyagi bajok. Pozsonyból nem lehetett folytonosan a minisztériumokba, OMGE-hez és befolyásos urakhoz szaladni, kérni, kilincselni. Maga Tagányi is belátta, hogy nem megfelelő embert ajánlott utódjául. „A Szemle sorsa igen leverő, de Kováts kezében tönkre kellett mennie." Még mindig bíztatja Takátsot: „Neked kellene a szerkesztőjének lenni! Akkor volna rend ós tartalom. De az OMGE-tól el kellene venni, mert ott mostoha kezekben volt mindig." Tagányi nem tud teljesen elszakadni szeretett lapjától. Szeretné, ha az Akadémia vagy a Történelmi Társulat kezébe venné ós támogatná a haldokló Szemlót.6 2 Mindhiába, már senkinek nem volt annyira szívügye a folyóirat, mint neki. 5! Tagányi-Takátsnak dátum nélkül. OSzK. Kézirattár. Levelestár. " Nagy Miklós: Takáts S. . . . emlékezete. A MTA elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. 1937. 32. köt-16. sz. 15. 1. 60 MGSz. 1901. 50. 1. S1 Kováts-Takácshoz 1903. nov. 24. és 1904. ápr. 20. „Alig győzöm a kefélést és javítást." Uo. и Tagányi-Takátshoz dátum nélkül. Uo.
