Századok – 1969
Közlemények - Rottler Ferenc: Fraknói Vilmos történetírói pályakezdése (1861–1871) 1046/V–VI
1048 SOTTLEE FERENC Alsó- ós középiskoláit Nagyszombatban ós Esztergomban végezte, itt kérte fel" vételét a kispapok közé. Még nincs 16 esztendős, amikor nevével a Pesti Hittudományi Kar I. éves hallgatói között találkozunk.1 1 Teológiai tanulmányait 1862-ben fejezte be, de két évig még a pesti egyetem diákja maradt, bölcsészetet hallgatott. Az egyetem befejezése után a nagyszombati érseki gimnázium tanára lett. Innét — egy esztendeig tartó tanárkodás után — áthelyezték az esztergomi papneveldébe egyháztörténelmi és bölcsészeti teológiai tanárnak. Hat esztendőt töltött Esztergomban, ahol tanári munkája mellett megtalálta azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével elindulhatott történetírói pályáján. A sikeres esztergomi évek egyik eredménye volt, hogy nagyon fiatalon, 1870 májusában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották és 1871 októberében megtartotta székfoglalóját.1 2 Ezután felettesei hozzájárultak ahhoz, hogy az 1870 — 71-es tanév befejeztével megváljék az esztergomi Szemináriumtól és Pestre helyezze át lakását is. Ezzel lezárult Fraknói Vilmos életének egy szakasza. Véleményünk szerint ez időben egybeesik tudományos pályaindulásának befejező mozzanatával is. A háromkötetes Pázmány monográfia elkészítése és megjelentetése, akadémiai tagsága megnyitotta az utat tudományos karrierje előtt. Egyetemi évek Fraknói Vilmos papi és történetírói pályakezdésében a pesti egyetemi évek sorsdöntőek voltak. Amikor megkezdte teológiai tanulmányait, a Hittudományi Karon — hasonlóan a többi karhoz — bizonytalan politikai ós tanulmányi állapotok voltak. Az önkényuralmi rendszer válsága majd bukása, az 1861. évi országgyűlés, a rendezés, kiegyezés lehetősége éreztette hatását az egyetemeken is. A Hittudományi Kar az ötvenes évek közepén harcot indított önállóságának visszaszerzéséért, a teológiai tudományok teljes elismertetéséért és általában a kívánt színvonalú papi utánpótlás nevelésének biztosításáért. 1868-ban a változás első jeleként új tanterveket vezettek be a karon. Megkezdődött az áttérés a magyar nyelvű oktatásra. Az 1855-ben megkötött konkordátum többek között rendezte az egyházi felügyelet alá tartozó iskolák anyagi támogatását. Ezért az egyetemen belül a Hittudományi fakultás sürgette az egyetem katolikus jellegének az elismerését, elsősorban a nagyobb anyagi lehetőségek biztosítása érdekében. Ugyanakkor a többi kar és a kultuszkormányzat nem akart változtatni az egyetem struktúráján.1 3 Még messze vagyunk ugyan a század második felének egyházpolitikai harcaitól, de a Hittudományi Kar oktatói és hallgatói — közöttük Fraknói Vilmos — már „előtanulmányokat" vehettek a későbbi politikai küzdelmek elméletéhez és gyakorlatához. Fraknói későbbi egyházpolitikai felfogásához és tevékenységéhez a kar szellemétől, tanáraitól kapta az indítást. Nyújthattak-e és kik nyújtottak azonban segítséget a historikusi életpálya indításához? Eligazító forrásul e kérdés megválaszolásánál Fraknói saját szavait használhatjuk fel. Történetírói pályakezdéséről így vallott 1879-ben Horváth Mihály halálakor tartott emlókbeszódóben: „Mily befolyások keltették fel lelkében a történetírói hivatást ? s vájjon volt-e ki a kezdet akadályait útmutatásaival elhárítani segit-e? nem tudjuk. Igen valószínű, hogy ő is, miként a legtöbben közülünk (kiemelés — R. F.) kiknek a tudományos képzés mai gazdag segédeszközeit nélkülöznünk kellett, iskola és mester nélkül, a naturalisták és autodidakták (kiemelés R. F.) mindannyi nehézségeivel küzdve, csak a saját lelkesedése adott erőt és saját belátása útmutatást."11 Pályájának tetőpontján — 1901-ben — ismét visszatért e kezdő évek nehézségeire és az „iskola" hiányára. Ezt írta Szilágyi Sándor búcsúztatásakor: „Amikor arra szánta el magát, hogy a letűnt századok földeritésót tűzi ki életcélul, ennek elérésére határozott úti terv nélkül indult meg. Ebben a fogyatkozásban osztozunk vele mindnyájan, akik mint autodidakták léptünk a történetírás mezejére. (Kiemelés R. F.) Mesterek útmutatása, kellő előkészület hiányában a tudomány állása iránt kellően tájékozva, erőink megítélésre képesek nem lehettünk. 11 Hermann Egyed-Artner Edgár: A Hittudományi Kar története. 1635-1935. Bpest. 1938. 409. 1. (A továbbiakban: Artner.) 1! Pázmány Péter diplomáciai küldetése Rómában (1632). A m. t. Akadémiában megtartott székfoglaló értekezés. Űj Magyar Sión 1871. 721 - 736, 801, 813, 881-895.1. Ipolyi Arnold már 1868-ban akarta akadémikusnak jelöltetni, de a nagy ellenállás miatt a tervet elejtette. „Megkísértettem kegyedet az idei akadémiai székfoglalások alkalmával szóba hozni. Ile nagy ellenkezésre talaltam . . ." Ipolyi Arnold — Fraknói Vilmosnak, Eger, 1868. ápr. 22. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Levelestár (a továbbiakban: OSzKK Levelestár). " Artner: i. ni. 392. kv. 1., Linder György: A magyar egyházpolitika. I. Bpest. 1894. Révész Imre: Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Bpest. 1957. 19. k. 11. 11 Fraknói Vilmos: Horváth Mihály emlékezete. Bpest. 1879, 8. 1. Felolvasta a Magyar Történelmi Társulat 1879, márc. 6-i ülésén.
