Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
1006 TOKODY GYULA alapozott küldetési tudat hatotta át: „őrködni az államok többségét összefogó egység, az államok békéje és jogai felett."5 9 Ez a küldetési tudat az univerzalizmus eszméjében kifejezésre jutó birodalmi gondolat megnyilvánulási formája volt és magától értetődően a német császárság hatalmi, ha úgy tetszik univerzális törekvéseire utalt. A császári és a pápai univerzalizmus ellentétére60 Srbik nem fordított nagy gondot, annál inkább a birodalmi gondolat - azaz a császári univerzalizmus — keresztény jellegének hangsúlyozására. Srbik tehát tulajdonképpen átvette a nagynémetek koncepcióját a középkori birodalomra vonatkozóan, de azt nem csupán a közép-európai terjeszkedés, hanem a birodalmi egység és gondolat történelmi jogosultságának bizonyítására is felhasználta. így felfogásában az eszmei folytonosság mindhárom, de különösen az első és harmadik birodalom között erőteljesebben érvényesült és lényegileg elfogadhatóvá vált még az inkább kisnémet irányba húzó gesamtdeutscli-fasiszta történészek többsége számára is. A birodalmi gondolat középpontba állítása természetesen Srbik felfogásában sem jelentette Közép-Európa eszméjének tagadását, csupán az utóbbinak az előbbivel szembeni alárendeltségét. így vált lehetővé a gesamtdeutsch történetírás számára mind a nagynémetek által évtizedek óta hangsúlyozott déli-délkeleti terjeszkedés elismerése, mind pedig a keleti expanzió elsőrendű fontosságát hirdető kisnémet álláspont helyeslése. Ennek megfelelően Srbik — a nagynémetekhez hasonlóan — pozitív értelemben foglalt állást Nagy Otto politikájával és általában a sokat vitatott itáliai terjeszkedéssel kapcsolatban, egyben a gesamtdeutsch történetírás fontos feladatának tartotta mindhárom terjeszkedés — a „porosz — balti"/ a „sziléziai" és a „dunai-osztrák" — vizsgálatát, s értékbeli különbséget nem tett közöttük.61 Más szóval Srbik eklektikus módon oldotta fel a középkori olaszországi politika megítélése körüli szinte évszázados vitát. A kérdés jelentőségét a német és olasz nemzettéválás és általában a társadalmi haladás szempontjából fel sem vetette, így mindkét érintett ország koraliberális történetírásának álláspontját, ill. az erre a szellemi hagyományra támaszkodó későbbi nézeteket egyszerűen elhallgatta. A kisnémet történetírók vádjai pedig, amelyek szerint az olaszországi politika a „németség" szempöntjából fontosabb keleti terjeszkedés elhanyagolására vezetett,62 a gesamtdeutsch felfogásban értelmüket veszítették, hiszen e szerint — mint láttuk — mindenfajta terjeszkedés a birodalmi gondolat kiteljesülését szolgálván egyforma történelmi értékkel rendelkezett. A régi ellentétek feloldásának következő fontos láncszeme a kereszténység megítélése volt. Ezúttal azonban már nem annyira a kisnémet-nagynémet, hanem inkább a katolikus-gesamtdeutsch és a kereszténységet elutasító fasiszta szempontok összeegyeztetésére irányult Srbik kísérlete. „A keresztény univerzalizmus — írja —• ... a német nép számára nem volt idegen test, amelyet kívülről kényszerítettek rá. Az soha nem vált volna a germán törzsek és az összeforró nemzet mély lelki tulajdonává, . . .ha nem Srbik: Die Reichsidee im Wandel der Geschichte. 5—6. 1. 6U A kétféle univerzalizmus problémáját érdekesen ismerteti Grzegorz Leopold Seidler magyarul is megjelent könyve: Politikai gondolkodás az ókorban és a középkorban. Bpest. 1967. 323—337. 1. 61 Vö.: Srbik: Gesamtdeutsehe Geschichtsauffassung. 10. 1. 62 A középkori császári politikának vitájára vonatkozóan lásd: Gottfried, Koch: Der Streit zwischen Sybel und Fieker und die Einschätzung der Mittelalterlichen Kaiserpolitik in der modernen Historiographie. Studien . . . Bd. I. Berlin. 1963. 311—339. 1.
