Századok – 1969
Tanulmányok - Tokody Gyula: Az első világháború utáni forradalmi változások hatása a nagynémet történetírásra 990/V–VI
998 TOKODY GYULA diákjai előtt.3 1 Adam Wandruszka az előadást fordulópontnak tartja Srbik elméleti fejlődésében és tudományos pályafutásában.32 E fordulatot azonban nemcsak az jellemezte, amelyre Wandruszka is utal, hogy ti. Srbik ezzel a munkával fordult teljes határozottsággal az újkor politikai történelme felé, hanem az is, hogy ettől kezdve vált munkásságának fő céljává az Anschluss történetírói módszerekkel való elősegítése, egy új, gesamtdeutsch történelmi kép kialakítása. Az első világháborút követő forradalmak különösen aktuálissá tették a német történelem addigi legnagyobb forradalmának vizsgálatát, méghozzá éppen szociális vonatkozásban, hiszen 1917 és 1918 mindennél világosabban bizonyította a szociális feszültségek társadalmi jelentőségét. Ehhez járult még, hogy Srbik gazdaságtörténész volt, közelebb állt a szociál-ökonómiai problémákhoz, méginkább az, hogy a neorankeánus irányzat, amelynek Srbik is követője volt, a porosz-kisnémet iskolával szemben már régebben felismerte e kérdések jelentőségét, habár az individuum történeti szerepéhez viszonyítva csak másodlagos fontosságot tulajdonított azoknak.3 3 Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy a német polgári történészek többsége a szociális és gazdasági összefüggések előtérbe helyezése ellenére a forradalmat javarészt továbbra is „egy emberi gyengeségek által okozott és ezért elkerülhető eseménynek" tartotta, így „a forradalmak szociálökonómiai meghatározottságát a régebbi álláspontokhoz hasonlóan most is elutasította, a forradalom továbbra is az emberi akarat és elementáris erők produktuma maradt".3 4 Bár Srbik tanulmánya a német és osztrák történeti irodalomban időrendben az elsők közé tartozott, állásfoglalása ebbe az általános képbe szervesen beilleszthető. A tanulmányon két gondolat húzódik át. Mindkettő egymással is, és az 1918-as forradalom alapkérdéseivel is összefüggésben van. Az utóbbival kapcsolatban Srbik a kérdést így fogalmazza meg: vajon a demokratikus köztársasággal az egész nép uralmának értelmében a forradalom befejeződéséhez értünk-e el, vagy egy osztály despotizmusa felé haladunk-e, ez az az aggasztó kérdés, amely bennünket izgat. . ."3 5 A megfogalmazásból nemcsak az tűnik ki, hogy Srbik teljes tudatossággal látta az 1918-as forradalom alternatíváját, hanem az is, hogy nem vetette el általában a forradalom gondolatát, csupán „egy" osztály despotizmusát. Ennek oka nemcsak az, hogy a tanulmány egy győztes, de még be nem fejeződött forradalom légkörében íródott, hanem az is, hogy a forradalom fogalma Srbiknél éppen olyan zavaros volt, mint német kollégáinál.3 6 Srbik a forradalmakat és a tömegmozgalmakat lényegileg azonosította, a forradalom célja szerinte 31 Srbik: Die Wiener Revolution des Jahres 1848 in sozialgeschichtlicher Bedeutung. Schmollers Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft im Deutschen Reiche. Herausgegeben von Hermann Schumacher und Arthur Spiethoff. München —Leipzig. 1919, 43. Jahrgang. Drittes Heft. 19—59. 1. 32 Vö.: Nachrufe. Heinrich Ritter von Srbik. Von Adam Wandruszka, Wien. MIÖG, LIX. Bd. 1951. 231. 1. 33 Vö.: Schleier: Die Ranke-Renaissance. Studien über die deutsche Geschichtswissenschaft (a továbbiakban Studien . . .). Herausgegeben von Joachim Streisand. Bd. II. Berlin. 1965. 99—136. 1. 34 Schleier : Zur Diskussion des Revolutionsbegriffes in der deutschen Geschichtsschreibung während der Weimarer Republik. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. Sonderheft 1965. 173. 1. 35Srbik: i. m. 21. 1. 36 Az utóbbiakkal kapcsolatban lásd Hans Schleier fenti tanulmányát: Zur Diskussion des Revolutionsbegriffes . . .
